A több mint 70 résztvevő fiatal nagyobb részének a gondolatai valószínűleg már előre tekintettek, s az új tanév feladataival és újdonságaival voltak elfoglalva.  Épp ezért volt kézenfekvő ez a zarándoklat, mely a rövidsége ellenére, a jövőre vonatkozó mennyei segítség kiesdése mellett, alkalmat nyújtott elsősorban a hátratekintésre, hogy megnézzük, mit hagytunk magunk mögött, mivel gazdagodtunk a nyár folyamán, s mindezért, a szép élményekért és a pihenésért, hálát adjunk. Az a tény pedig, hogy a zarándoklat Keresztelő Szent János fejvételének ünnepén került megrendezésre, különleges szempontot nyújtott e hálaadáshoz. Ahogy a zarándoklaton részt vevő atyák is hangsúlyozták: nem csak a jó dolgokat illeti az ünnep, nem csak azokért illeti Istent a hála. Erről éppen a Keresztelő halálesete tesz tanúságot, mely szörnyűsége ellenére „némileg az isteni gondviselés műve volt”, mert ő így „a testileg megjelent Istent a pokolban levőknek is hirdette.” Épp így lehet a mi életünkben is, minden kellemetlenségért, s a bűnt kivéve minden rosszért akár hálát is adni, hisz ha engedjük, és befogadók vagyunk, azok közelebb vihetnek Istenhez.

Kiss Atilla atya ezekkel a gondolatokkal köszöntette a zarándokokat: