Ez a tanév annyiban lesz más, mint a többi, hogy türelemmel, megértéssel kell átvészelnünk néhány hónapot, hogy aztán a szépen felújított iskolában tanulhassunk, taníthassunk tovább.
A lelkigyakorlat első napján elmélkedéseket hallgattunk, amelyeket iskolalelkészünk Kovács Lajos atya tartott. Kiemelném a hallottakból azt a gondolatot, hogy kapcsolatainkban mindig lennie kell egy harmadiknak is, aki nem más, mint a Mennyei Atyánk. Legyen ez akár tanár-diák, tanár-tanár, férj-feleség kapcsolat. Ha krízis helyzetben vagyunk, akkor felül kell vizsgálnunk kapcsolatainkat, és el kell gondolkodnunk, mit csináltunk rosszul?
A lelkigyakorlat második napjára Lajos atya meglepett minket egy gyalogtúrával. Sajópálfala és Szikszó között van egy kereszt, odáig zarándokoltunk el. Néha megálltunk, énekeltünk, (Lajos atya nem volt rest, végig a hátán cipelte a gitárját, hogy az éneklés még jobban menjen) és részleteket hallgattunk az evangéliumokból. Az egyik evangéliumi részletben az evangélista alázatra int minket, amit valljuk be, nem könnyű teljesíteni.
A lelkigyakorlat után lelkileg felfrissülve, testileg elfáradva, de vidáman mentünk haza.