Kedves cigány testvérek! Kevés táborozni készülőt láttam ma a templomban, pedig mindannyian tudjuk, hogy a holnapi indulás beugrója, hogy vasárnap templomba jövünk. Hazafelé mondják el egymásnak, hogy este hatkor a paraklisz imádságával még megszentelhetjük a mai napot.

Mivel a tanodások között mindenki tudja, hogy pap bácsi ilyesmiben nem szokott viccelni, így már a délutáni szertartáson több mint harminc gyermek kérte az Istenszülőt, hogy az elkövetkezendő négy napon közbenjárjon értük útjukon, hiszen itt az idő: a tanoda életében másodszor indulhatnak nyári táborozásra, ezúttal Balatonfenyvesre.

            Augusztus 11-én kora reggel keltünk útra negyvenöten, gyermekek, tanárok, kortárs- és felnőtt segítők. Számomra tanulságos volt megtapasztalni, hogy tanodánk gyermekei mennyit fejlődtek, komolyodtak egy év alatt. Kicsik és nagyok fegyelmezetten – tudva, hogy nem fél órás út, mire odaérünk- várták, hogy feltűnjön végre magyar tengerünk egybefüggő víztükre. Jó érzés volt látni és hallani az örömöt, ahogy egy busznyi nép lesi a fel- felbukkanó, szépséges balatoni tájat.

A négy nap gyorsan elszaladt, s most örömmel emlékezünk a sok együtt eltöltött programra. Fürdőztünk a táborunk kertjében lévő mólónál s a közeli szabad strandon (pap bácsival kipróbálhattuk a vihar előtti ,,éjszakai fürdőzést” is), hajókiránduláson vettünk részt a Badacsonyi hegy felé tartva, Balatonmáriafürdőről indulva (itt kóstoltuk meg az ,,év fagyiját”, a híres Balatoni Randevút – pezsgős, marcipános fagylalt szamócával). A második napon a balatonfenyvesi kisvasútra ülve gyönyörködhettünk a Nagyberek festői szépségében, bepillantva Fekete István Tüskevárjának világába.

A tavalyi táborozás kapcsán nagy sikert aratott a debreceni vidámparkban eltöltött délután. Mindenki örömére az idén is belekóstolhattunk, bár igen csak meglepődtünk, amikor koradélután a vidámpark bejáratánál az a hír fogadott, hogy a vidámpark csak este hatkor nyit. Így alakult, hogy sötétedés után érkeztünk Balatonlellére, a vidámparkba, ahol körhintáztunk, hullámvasutaztunk, dodzsemeztünk, s a bátrabbak felülhettek a nagy XXL-es hintára is.

Az utolsó nap esős időjárása sem ronthatta el a kedvünket, ez is sok örömet ígért. Egy Szombathelyről érkezett bőrdíszműves avatott  be a ,,bőrözés” rejtélyeibe, s így az otthon maradottaknak is elkészültek az ajándékok. Kiosztásra kerültek a ,,kié a legszebb szoba” versenyt követő ajándékok is. Délután fél négy körül hagytuk el a tábort, s hazafelé Budapesten még alkalmunk nyílt megcsodálni az Tropicarium-Óceanáriumot is.

Hálásak vagyunk a Gondviselőnek, hogy tudtukon kívül is ,,angyalok szolgálták” minden utunkat. A táborban Pista bácsitól, Karcsi bácsitól és a konyhás néniktől nem lehetett olyat kérni, amit ne tudtak volna teljesíteni. Nagy öröm volt, hogy vonat helyett busszal utazhattunk a Balatonra, s a sofőrünk egész idő alatt rendelkezésünkre állt, hogy kisebb-nagyobb távolságokat is megtehessünk a táborhelyünk környékén. Köszönet a pedagógusoknak a táborban töltött jó programokért, az igazán nagy- és tartalmas beszélgetésekért, a felhőtlen nevetésért. Azért, hogy vállalhattuk önmagunkat egymás előtt az esti drámajátékokban (mondókával-csasztuskával előadott szobánkénti előadásokban – kitaláltuk kik vagyunk, honnan jöttünk – holdról jöttem…, sztár vagyok…, katicabogár vagyok…. stb.). Hálásak vagyunk  a tanoda segítőinek, Klárika néninek, Emese néninek, Zita néninek és a két közösségi szolgálatát itt töltő gimnazista lánynak is, hogy szendvicskenő, szorgos kezük soha el nem fáradt, hogy a napi ötszöri étkezés mellett éjszakába menően mindig mehettünk valamiért hozzájuk, hogy soha ne legyen éhes pocak a táborban.

Végül, de nem utolsó sorban köszönet Mindazoknak, akik ezt a négy napot óriási háttér imával kísérték, s a Jóistennek, hogy minden felszálló fohászt százszorosan meghallgatva kísérte minden lépésünket.

Fényképalbum