Augusztus első napjának reggelén egy régen várt kétnapos kerékpáros kirándulás vette kezdetét. Marincsák László atyával Edelényből indultunk, hogy legyőzzük a távolságot és eljussunk Mogyoróskára.

A jól ismert útvonalon kerekeztünk Sajópálfaláig, ahol egy rövid ima erejéig megálltunk a templomban. Alsózsolca és Novajidrány között a vonat volt segítségünkre, aztán újra a kerekeké, az izomé és a kitartásé volt a főszerep. Vizsolyban megtekintettük a református templomot és a Károlyi Gáspár fordította bibliát. Fony érintésével már Mogyoróskán is voltunk. A Zemplén egyik gyöngyszeme csendben, megbújva a hegyek között várt, hogy megajándékozzon a Megfoghatatlannal.

Ebéd után mi is meghódítottuk a Rákócziak egykori ősi fészkét, Regéc várát. Az út nem volt könnyű, de a fáradtság ellenére is jött mindenki. A több évszázados falak egyre közelebbi látványukkal csalogattak bennünket. Lenyűgöző kilátás fogadott a várban, messzire eltekinthettünk és csodálhattuk a természet szépségeit, a várat körül övező hegyeket, az erdők rengetegét és a völgyekben megbújó kis falvakat. Útközben László atya felhívta a figyelmünket arra, hogy a Szentírásban is sokszor szerepel a hegy, ami kiemelten az Istennel való találkozás, s a nagy történések helye.

Lefelé arról gondolkodnunk, hogy mi ragadott meg leginkább a nap folyamán, s irányította a figyelmünket nem mindennap meghallott üzenetre. Ezeket a gondolatokat este a vacsora után megosztottuk egymással, majd következett a fáradtan is, de éjszakába nyúló jó hangulatú játékok sora. Szombaton imaórát végeztünk a templomban, majd tovább folytattuk utunkat Boldogkőváralja felé. Ha a lejtők nem is, de az augusztusi hőség próbára tett minket. Boldogkő vára után a perei kis templomban végeztük a 6. imaórát, majd ebéd várt bennünket. Ináncstól ismét a vonat volt segítségünkre, hogy Alsózsolcától az ólomnehéz lábainkkal, igaz már sík terepen, de hazahajtsunk.

A két nap próbára tehette erőnket és kitartásunkat.  Amikor a hegy ereje, igaz csak egy kis időre, de legyőzött minket – hiszen toltuk is a kerékpárt –, volt időnk rácsodálkozni a teremtett világra, vagy épp csendben elgondolkodni a saját dolgainkon, esetleg elbeszélgetni a mellettünk jövő társunkkal.

A kerékpárosok imája így fejeződik be:

„Legyen utunk boldog, örömteli vidám!
Ez, amit a vidám bringás csapat kíván.”

Ez a két nap valóban boldog, örömteli és vidám volt, hála legyen érte a Teremtőnek!

„Magasztaljátok az Urat, Istenünket,
boruljatok le szent hegyén,
mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt 99,9)

FÉNYKÉPALBUM