A résztvevők napokkal előbb már sürögtek-forogtak a templomban. Kitakarítottunk, porszívóztunk, pókhálóztunk, minden zeg-zugát kifényesítettük a templomnak, hogy Atanáz püspök úr mindent rendben találjon.

Az elsőáldozók gyóntak, imádkoztak, készültek, hogy külsőleg és belsőleg is elkészüljenek. Tanulták a verseket, köszöntőket. Percről percre növekedett bennük a várakozás, hogy személyesen találkozhassanak és egyesülhessenek a Megváltóval.

Ma megtörtént. Eljött a várva várt alkalom. Láthatták, megízlelhették, milyen jó az Úr. András atya szolgált a Szent Liturgián, Püspök atya a csodálatos kenyérszaporítás eseménye kapcsán adott tanítást: Jézus azt mondja, bár nagy a tömeg, és ti kevesen vagytok, mégis Ti adjatok nekik enni.  Ti, akik hisztek Isten igéjében, egy olyan tömegnek, akik nyitott lélekkel, és elkötelezett ragaszkodással hallgatják a Megváltó tanításait.   Egyszerűek a szavak, a beszéd mégis felemelő. Útmutatása az első áldozókhoz, és a felnőttekhez egyformán szól. Tele a világ szegényekkel  és elesettekkel, és nekünk kell nekik enni adnunk. A tömeg jóllakhatott, de csak azért, mert követték Jézust. Akarták Jézust hallgatni. A mai emberek csak a kenyeret várják, de úgy, hogy nem mennek el a templomba… 

Az idősebb korosztálytól szépen intonált dallamos énekeket hallottam. Együtt volt a falu, vagyis közösen ünnepeltük meg, hogy három új taggal bővült az Úr feltámadását ünneplők gyülekezete.

Püspök úr az elsőáldozás után meghallgatta a köszöntőket, amelyet az ünnepeltek adtak elő, majd a szomszédos iskolában rövid agapén vett részt. Nekem, mint kívülállónak, nagyon tetszett a hívek összetartása, és a közös munka öröme.  Öröm volt látni az elsőáldozók várakozását, majd átszellemült örömét, és nagyszerű volt Püspök atya mindenkihez szóló, megfontolt, az összefüggéseket feltáró bibliamagyarázata.

Köszönöm, hogy itt lehettem Veletek, és megosztottátok az örömötöket Velünk!