Július 14-én nyitotta meg kapuit az idei Zsolozsmás napok Irotán, amelyen most is közel hatvanan vettünk részt. Hétfőn este az alkonyati zsolozsmával kezdődött el a szüntelen imádság. A Főváros tempójával érkeztem meg, de nem esett nehezemre lelassulni a festői és térerő-mentes környezetben.  

A liturgikus nap szertartásain vettünk részt az utrenyétől egészen az éjféli zsolozsmáig. Az imaórák után Székely János püspök atya elmélkedéseit hallgathattuk meg, aki kiemelte, hogy valójában az egyszerű emberek tartják össze a világot, ők az oszlopai – mi is ilyen tartópillérekké válhatunk, ha részt veszünk a zsolozsmás táborban, azáltal, hogy elmélyült imában keressük az Istent.

Mi is köszönjük a szervezőknek az áldozatos munkát, Atanáz püspök atyának a jelenlétét, az asszonyoknak a finom ételeket, és az egyházközségnek, hogy idén is szeretettel fogadtak minket.

„Íme a vőlegény jő éjfélkor, és boldog a szolga, kit virrasztva, és újra méltatlan, kit restelkedve talál. Vigyázz ó én lelkem és sok álommal ne terheld magad, nehogy a halálra adatván a mennyországból kivettessél, hanem serkenj föl buzgón kiáltván, Szent, szent, szent vagy Isten, az Istenszülő kedvéért könyörülj rajtunk!”  8. hangú tropár 

1. elmélkedés   2. elmélkedés   3. elmélkedés   4. elmélkedés