Részlet a Mi Családunk- az Exarchátus Családi napjának következő számából

Amikor ezt a cikket írom, éppen egy zarándokcsapat kísérője vagyok. Ők nem buszoznak és nem is vonatoznak. Nem is várják a vonatot és nem is a fröccs kedvéért késik le. Meg nem is hóakadály miatt. Nem is akarják használni. Gyalog mennek. Máriapócsra. Miféle őrültség kell ehhez? Hiszen vasárnap reggel úgyis megy busz. Az érkezés öröme és a kegyhely azoké is, akik így jönnek. Mi akkor a különbség?...

Nem lehet és nem is szabad összehasonlítani. Apám eltökélte. Ő reggel, az első lépéstől, amivel az ágyából felkelt, az utolsóig, amivel a máriapócsi templom ajtaján belép, az összeset végig fogja lépkedni. Minden centimétert a saját talpán. Aki vállalt már hasonlót, tudja, mit jelent ez. Az otthonomtól az égi édesanyám „otthonába” lépni. Most éppen nem fenyeget hóvihar, de van elég bajuk az aszfalttal szerintem így is. Meg a cipőikkel. Az időjárásról nem is beszélve. Azaz de! Ugyanis ebben az évben már első nap különleges dolog történt. Néhány órával indulás után beborult az ég és elő is kapkodtuk az esőkabátokat meg mindenféle vízálló alkalmatosságot. Még a hóviharos anekdotában már emlegetett húgom is utánunk telefonált, hogy mekkora zuhé volt odahaza és biztos nagyon megáztak a fiúk. Hát nem. Nem áztak. Utána nem sokkal tankolok, a benzinkutas mondja, hogy micsoda hatalmas eső volt itt az imént. Akkor már csak mosolyogtam. A fiúkat az sem kapta el. Most mondjuk ki vagy magától értetődő, hogy a Szűzanya megszárította előttük az utat? Mert szerintem ez történt, bár volt, akik szerencsének nevezte. Én személy szerint a gondviselés szót preferálom. Kíváncsian és izgatottan vágok neki a hétnek. Nem csak ezért, egyébként is. A zarándoklat mindig rejteget valami nem kézzelfoghatót. Valami megmagyarázhatatlant. Valami olyat, amit otthon nem lehet elmesélni. Valamit, amit csak megélni, megtapasztalni lehet. Mint a feltétel nélküli szeretetet. Amire nem létezik logikus magyarázat. És aki nem érezte és nem tapasztalta, az hiába hall és feleslegesen olvas róla.