A tavalyiakhoz hasonlóan a hallgatók ez éven is szavazhattak arról, hogy mit szeretnének csinálni a sportnapon. A választás a paintballra esett, melyet sokan életükben először próbálhattak ki. A helyszín a miskolci Lyukó-völgy volt, ahol is az erdő lett a küzdőtér.

Már a csata kezdete előtt érezni lehetett az izgalmat a résztvevőkön, amint beöltöztek a terepszínű ruhákba, fejükre tették az arcvédő maszkokat, és kezükbe fogták a fegyvereket. A biztonsági előírások ismertetése és a határvonalak kijelölése után elsütöttek pár próbalövést, majd beosztották a két csapatot, és kezdődhetett a harc. A hallgatók olyan komolysággal és átéléssel játszottak, mintha csak valódi küzdelemben lenne részük. A fák mögött elrejtőzve, a borokban megbújva, a földön kúszva közelítették meg ellenségeiket, és hol egy-egy pontos lövéssel, hol gépfegyverszerű sorozattal terítették le őket. Páran közülük hadi sebesülésekkel térhettek haza, a kék-zöld foltok és véraláfutások valódi „hősi halottá” emelték őket.

A délután kettőkor elkezdődött csata egészen este hatig tartott, mondhatni szünet nélkül. A hallgatók kiadhatták minden feszültségüket és fáradtságukat, melyeket a vizsgaidőszak vagy az államvizsga izgalmai okoztak, és megkönnyebbülten, felszabadultan, vidáman indulhattak haza.