Az eperjesi pedagógus kollégák novemberben jártak iskolánkban, mi pedig június 11-én örömmel tettünk eleget kedves meghívásuknak.

Miért Eperjesen találtunk testvériskolára? Erős történelmi kötelékek kapcsolnak össze bennünket ezzel a felvidéki várossal: Trianon előtt az eperjesi anyaegyházmegyének szerves része volt az Exarchátus területe.

Eperjes lankás dombokkal körülölelt külvárosában, lakótelepi zöldövezetében, a sok színben pompázó házak között tűnt szemünkbe a Boldog Gojdics Péter Pálról elnevezett Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium intézménye.

Nemcsak a táj békés nyugalma kerített hatalmába bennünket, hanem az iskolavezetés, a lelkész és a nevelők olyan szívélyes fogadtatása, kedves mosolya, hogy úgy éreztük, mintha a „nyugalom és boldogság szigetére” érkeztünk volna.

A szlovák anyanyelvű görögkatolikus gimnázium és általános iskola igazgatónői bemutatták nekünk a tantestületeik tagjait, majd végigkalauzoltak bennünket a több részből álló épületcsoportban.

A Görög katolikus Püspökség 2004-ben alapította a gimnáziumot, ahová a környező településekről is járnak gyerekek, majd 6 év múlva az általános iskolát és óvodát, ahová eperjesi, közülük is legtöbben a környező lakótelepi gyerekek járnak.

A legkisebbek életébe is bepillanthattunk, amikor az óvodások csodálatos kis Paradicsomába léptünk be. A 85 fős, 3 csoportos óvodán kívül betekintést nyertünk a 65 főt számláló, a 4. évfolyamnál tartó általános iskola és a 100 fős gimnázium életébe.

A tágas, világos, jól felszerelt tantermekben tanuló 9-13 fős osztályokban tanuló kisiskolások és a 20-28 fős osztályokban tanuló gimnazisták arcáról ugyancsak a nyugalom sugárzott.

A lelki és a szellemi feltöltődés helyszíneire, a csodálatos kápolnába egy közös imára és a barátságos, családias tanári szobákba is beléphettünk.

A meghitt hangulatban fülembe csengtek a költő gondolatai:

„Most nem sietek,
most nem rohanok,
Most megnyugszom,
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.”

Az iskola lelkésze a nevelők és diákok számára ott is lelkigyakorlatokkal és Szent Liturgiákkal segíti a lelki töltekezést. Az évnyitón és a névadó vértanú Gojdics Péter Pál püspök ünnepén az eperjesi érsek is tiszteletét teszi az iskolában.

Az iskolabemutató végén mindannyian találtunk szakunk szerinti érdekességet a szlovák gyerekek iskolai életében, ami felkeltette a figyelmünket: a szélesebb vonalazású füzetek, a játékos feladatokkal teli könyvek, az ugyanattól a kiadótól rendelt angol könyvek, az egyszerű, ötletes dekorációk, a nyugodt, lassabb haladási tempó, a tágas torna- és a barátságos zeneterem, a szünetekben a testi felüdülést szolgáló, pingpongozásra berendezett terem.

A kis előadótermükben az alsós gyermekek rövid, önfeledt énekkel kedveskedtek nekünk.

Az iskolai élmények után házigazdáink a város központjában található, most múzeumként működő Rákóczi-házba is elkalauzoltak bennünket, ahol a Rákócziak és a magyar nemesség életmódjába, valamint a szlovák népi élet világába, az eperjesi tűzoltóság emlékeibe is bepillantást nyerhettünk.

Délben az iskola tágas ebédlőjében fogyaszthattuk el ebédünket: az ízletes szlovák nemzeti eledelt, a knédlit.

Visszatérve a belvárosba, nagy várakozással léptünk be az Érseki Palotába, ahol Ján Babjak görögkatolikus metropolita (érsek) atya, fogadott bennünket. Lelkesen mesélte el nekünk a metropólia történetét, hallhattunk vértanúpüspökeikről: Gojdics Péter Pálról, Hopkó Bazilról, valamint egyházunk kommunizmusbeli több évtizedes üldöztetéséről. Megcsodálhattuk a gazdag egyháztörténeti kiállítást.

Az Érseki Székesegyházban a vértanúpüspökök ereklyéi előtt imádkozhattuk el a „Valóban méltó…” imádságunkat. A kriptában megmutatták azokat a helyeket, ahová a püspököket temették el. A közös éneklés után az érseki titkár áldásával jöttünk el a székesegyházból.

A Szent Miklós-templom 70 méter magas tornyából gyönyörködhettünk Eperjes városában, és láthattuk a Kálváriát is.

Különösen izgalmas élmény volt számunkra meglátogatni régi anyaegyházmegyénket, melyből a trianoni kényszerű határhúzás szakított ki bennünket, az Exarchátus híveit.

A tantestületi kirándulásunk az eperjesi tanárkollégákkal való közös fotózással fejeződött be, de az újra találkozás reményében köszöntünk el egymástól.

Bízunk abban, hogy – a nyelvi nehézségeket a tolmácsunk segítségével legyőzve – a hit hidat épít a szlovák és a magyar görögkatolikus iskola nevelői között, és erősíti lelki összetartozásunkat.

Az együtt eltöltött nap alkalmával emlékezzünk Gojdics Péter Pál püspökre:

„Világító szövétnekek gyanánt jelentek meg az isteni vértanúk,

és az egész mindenséget elárasztják világossággal,

a gonoszságot megsemmisítik,

a sötétségnek mélységét eloszlatják,

állandóan esedezve érettünk Krisztushoz.”