Papok közössége
Dikérion 2014.05.19. 16:12
Mindannyiunkat körülvesznek emberek: szűkebb környezet, mint pléldául a család, általunk választottak, mint a baráti körünk.
Ám van tőlünk függetlenül alakuló, többnyire hivatásunkból fakadó közösségünk is. Akikkel együtt dolgozunk, nem automatikusan szimpatikusak, nem is tudjuk egyformán elfogadni mindegyiküket. Mindig van olyan is, akit nehezebb szeretni. Csapattá válni = munka!
A 2014. május 15-i rekollekción Tóth Mihály felvidéki esperes atya beszélt nekünk a területéhez tartozó papok életéről. Őszintén felsorakoztatta a nehézségeket, mesélte, hogyan kerestek ezekre közösen megoldásokat. S hogy az együtt megszenvedett válaszok miként alakították kapcsolataikat: egymáshoz, egymás családjaihoz, az egyházközségek vezetőihez való viszonyukat.
„Csapattá váltunk…”- mondta az atya. És el is hittük neki, mert lelkesen beszélt arról, hogyan tudnak együtt és egymásért imádkozni, akár anyagi áldozatot is hozni. Példákkal illusztrálta azt a változást, amit a papok lelki fejlődése a híveik körében generált.
Nem idealizáljuk a felvidéki görögkatolikusok életét, nyilván van mindig hová fejlődni. De okosan tesszük, ha az ő tapasztalataik alapján is alakítjuk saját életünket a tolerancia, az empátia, a szeretet, a Szeretet irányába.
|