Hat jegyespár gondolta úgy, hogy a házasság szentségében való részesülés előtt elmélkedve és imádkozva készül fel élete legnagyobb, sorsfordító eseményére. Véletlenül nem lehet eljutni eddig az elhatározásig, jegyezte meg Balázs atya, Isten akarata, szeretete és bölcsessége vezetet minket egymáshoz. Eszembe jutott, hogy több mint másfél évvel ezelőtt, éppen azt kértem a Szűzanyától itt Sajópálfalán, mikor (most már) mennyasszonyommal itt voltunk lelkigyakorlaton, hogy legyen velünk az ismerkedés útján.

Amíg az első elmélkedések szüneteiben az aktuális témákról beszélgettünk a jegyespárokkal (sütemények, ruhák és mennyire le vagyunk maradva a szervezéssel), addig Balázs atya már az első előadások alkalmával a teremtéstörténet alapján megrajzolta a házasság lelki kontúrjait.  Felhívta a figyelmünk arra, hogy bűneink beszennyezik Isten által teremtett képmási voltunkat. És a házas élet kapuja előtt egy jól felkészült életgyónás segíthet abban, hogy igazán önmagunk adhassuk oda szeretett választottunknak. És ez segít abban is, hogy bűneink ne szennyezzék be az így már összefonódott életet. Ez a lelkigyakorlat arra is lehetőséget nyújtott, hogy felkészülésünk az esküvőre, ne csupán programszervezés legyen. Manapság a házasság a köztudatban értékvesztett állapotban van, viszont a házasságkötési szertartásunkban is megmutatkozik, mennyire magasztos életcélt és formát kínál ebben számunkra az Egyházunk. Amihez a vértanúság lelkülete szükséges, melynek koronáját a 40 sebastei vértanú példája alapján jelképesen mi is megkapjuk a házasságkötési szertartásban. Néhány hónapon belül jó pár ígéret hangzik el Isten színe előtt, erősítsen meg minket a Szentlélek mások javára is.  Ez a lelkigyakorlat úgy érzem minden résztvevő elhivatottságát és szerelmét megszentelte. Hálásan köszönjük ezt az alkalmat a szervezőnek, Polyákné Szemerszki Máriának, a lelkigyakorlat vezetőjének, Demkó Balázsnak atyának, és a zarándokház dolgozóinak.

Szívünk végtelen szerelmes ország,

hol gyermekként élünk már örökre,

újra tanuljuk röptét az örömnek:

beszélni, játszani, jónak lenni hozzád.

Bárányos réten eget terít a nap,

mikor megsimítom virágos ruhád,

s legombolyít egy csókfonalat,

látod, látod, mégis jó a világ.

                                                   Szeress minket Isten, te békés

földtől, csillagtól illatos nyaraddal,

ékesítsd fel önmagaddal,

szerelmünk egyszerűségét.