Húsvéti homília a II. századból
A kis ázsiai Sardes-i Meliton(190):Pászka Homília
Inspiráló, hogy minél közelebb megyünk az időben a forráshoz, annál mélyebb igazságokat és összefüggéseket merítünk a korai egyházatyák írásaiból, és tárul fel hitünk magja, hogy Ő érettünk meghalt és feltámadt. Meghalt azt jelenti, hogy a kereszten széttépte az én bűneim adóslevelét, helyre állítja az igazságot és hogy feltámadt mi mást jelentene, mint újjá éleszti bennünk az életet. „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bővebben legyen.” Ahhoz, hogy ma tisztán lássunk, kérdéseinkkel az apostoloktól eredő Hagyományokhoz kell fordulnunk.”(Iréneusz) Isten az egész embert akarja megmenteni, ezért vette magára az emberi természetet. Előkészület nélkül semmi sem valósul meg, ma sem. Küzdelmes nagyhetet és békességet és örömöt adó húsvétot.
AZ ÚJSZÖVETSÉG PÁSZKA-MISZTÉRIUMA 46-105
A pászka és a passió 46-47
46. Meghallgattátok a minta elbeszélését, hallgassátok
meg most a misztérium megvalósulását is. Mi a húsvét? A történetről kapta nevét. A paszkha a „szenvedés” /pathein/ szóból származik.
Tanuljátok meg, tudjátok meg, ki az, aki szenved,[1] s ki az, aki a szenvedővel együtt szenved,
Ádám teremtése és bukása. A bűn. 47-48
47. és miért jelent meg a földön az Úr.[2]
Azért, hogy a szenvedőt magára öltve
a mennyek magasába emelje.
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, s mindent, ami rajta van, az embert is, igéje által formálta a földből,[3] és a Formába lelket is adott. A keleten levő Édenbe helyezte, hogy boldog legyen. A kert minden fájáról ehetsz, mely a paradicsomban van, a jó és rossz tudásának fájáról azonban ne egyél, mert amely napon arról enni fogsz, halálnak halálával halsz.”[4]
48. Az ember természeténél fogva képes a jót és rosszat is befogadni, mint a föld röge a bárhonnan ráhulló magot, megfogadta az ember a gonosz és nyalánk sugallatot. Szakított a fáról, nem hallgatott Istenre, a parancsot megszegte. Kiűzetett onnan a világba, mint gonosztevő a börtönbe.[5]
Ádám öröksége: a bűn uralma. 49-56
49. Elszaporodott a földön és megért hosszú időt,
visszatért a földbe a fa termésének megismerése
miatt,[6]
és ezt hagyta örökül utódainak.
Örökségül gyermekeinek
nem a szentséget, hanem a paráznaságot hagyta,[7]
a romlást és nem a romolhatatlanságot,
nem a tisztességet, hanem a becstelenséget,
a szolgaságot és nem a szabadságot,
a királyság helyett a zsarnokságot,
a halált az élet helyet,[8]
a kárhozatot az üdvösség helyett.
50. Új és félelmetes lett az ember kárhozata a földön.[9]
Íme ez történt vele: elragadta a bűn zsarnoksága,
Elcsábította a vágyak területére,
Elöntötték a kielégíthetetlen ösztönök hullámai,
a házasságtörés,
és a paráznaság,
a kéjelgés
és a vágy,
a kapzsiság
és a gyilkosság,
s a vér,
a zsarnoki hitványság
és a törvényszegés.[10]
51. Atya a fiára rántott tőrt,
a fiú anyja ellen emelte kezét,
kegyetlenül leütötték a dajkát keresőt,
testvér gyilkolta testvért,
a vendég rosszul bánt a vendéggel.
Barát barátját ölte meg,
Ember ember ellen emelte öklét zsarnokul.[11]
52. Akik a földre születtek, mind gyilkosok, ezek
testvérgyilkosok,
azok apagyilkosok,
amazok gyermekgyilkosok.
Még újabbat és szörnyűbbet találtak ki, az anya ahhoz a testhez nyúlt, amelyet szült, melyet keblén táplált, és méhe gyümölcsét méhébe temette, rettenetes temetővé lett a szerencsétlen anya, ki felfalta gyermekét, akit hordott.[12]
53. Nem mondom tovább,
sok más egyéb förtelmes,
ijesztő és gyalázatos dolog történt az emberek között.
Apa leányával hált,
a fiú anyjával,
fivér a nővérével,
férfi a férfivel,[13]
mindegyik felebarátja feleségét kívánta.[14]
54. Diadalmaskodott rajtuk a bűn.
Ez a halál segédje lévén,
áthatotta a lelkeket,
s eledelül a halottak testét készítette nekik.
A bűn minden lélekben otthagyta a nyomát,
s ahol otthagyta nyomát, ott meg kellett halni.[15]
55. Minden test elhullt a bűn miatt,
minden test a halál alatt volt,
s minden lélek száműzetett a testi hajlékból,
és a földből vétetett visszatért a földbe,
az isteni adomány az alvilágba zuhant,
felbomlott a szép harmónia,
a szépséges test szétesett.[16]
56. Megosztotta ugyanis az embert a halál.
Újabb csel, újabb háló fogta be.
Fogságba tartotta a halál árnyéka,
elhagyatott lett az Atya képmása.
Ez az ok, amiért beteljesedik az Úr testében a húsvét
misztériuma.[17]
A prófétai jövendölések. 57-65
57. Az Úr előbb a patriárkákban és a prófétákban készítette elő szenvedését az egész népben, megpecsételve a törvényt a próféták által.[18] Mivel a jövendő új és hatalmas lesz, már távol, messze előre gondoskodott róla, hogy amikor valóra válik, hitelt találjon. Ezért már rég előre ábrázolta.
58. Így az Úr misztériumának is
régtől megvolt az előábrázolása,
és csak ma látható,
amikor a hit beteljesül,
amikor az emberek úgy ítélik, hogy valóban új.
Mert régi és új az Úr misztériuma,
régi a minta szerint,
de új a kegyelem szerint.
Ha erre a mintára nézel,
a kivitelezés által látod a valódit.
59. Ha valaki látni akarja az Úr misztériumát,
tekintsen
Ábelre, kit hozzá hasonlóan megöltek,
a hozzá hasonlóan megkötözött Izsákra nézzen,
tekintsen a hozzá hasonlóan eladott Józsefre,
fordítsa szemét a hasonlóan kitett Mózesre,
nézzen az ugyancsak üldözött Dávidra,
a prófétákra, kik Krisztusért hasonlóképpen szenvedtek.[19]
60. Fordítsa figyelmét azonban
az Egyiptom földjén levágott bárányra is,
mely csapásokkal sújtotta Egyiptomot,
és amely vére által megváltotta Izraelt.[20]
61. Az Úr misztériumát hirdette a próféták szózata is.
Hisz Mózes szólt így a néphez:
„Nézzétek éjjel és nappal szemetek láttára
felfüggesztett életeteket,
és ne saját életetekben bízzatok”.[21]
62. Dávid ezt mondja:
„Miért háborognak a nemzetek,
és miért gondolnak hívságot a népek?
Felkeltek a föld fejedelmei és királyai tanácsot
tartottak az Úr és Felkentje ellen”.[22]
63. Jeremiás:
„Mint ártatlan és leölésre szánt bárányt
vezettek engem.
Gonoszat gondoltak ellenem és mondották:
Gyertek, tegyünk fájt a kenyerébe,
és tépjük ki az élők földjéről,
s ne emlékezzenek nevére”.[23]
64. Izajás:
„Mint leölésre vitt juh,
s mint szótlan bárány nyírója előtt,
ez meg nem nyitotta száját.
Nemzetségét ki tudná elbeszélni?[24]
65. A többi próféta is még sok mást is jövendölt a húsvét misztériumáról, aki Krisztus, övé a dicsőség mindörökké, ámen.
Jézus Krisztus, üdvünk pászkája. 66-71
66. Ő a mennyből a földre jött a szenvedőért, melyet magára vett, felöltötte azt a Szűzanya által,[25] emberként jelent meg, a szenvedékeny testtel a szenvedők fájdalmát is magára vette, s lerontotta a test szenvedéseit, a halhatatlan lélekkel pedig megölte a gyilkos halált.[26]
67. Őt vezették, mint bárányt,
leölték, mint a juhot,[27]
aki kiszabadított minket a világ szolgaságából,
mint Egyiptom földjéről,
felszabadított minket a Sátán szolgaságából,
mint a fáraó keze alól,
megpecsételte lelkünket
saját Lelkével,
mint testének tagjait
tulajdon vérével.[28]
68. Ő öltötte fel a szégyenletes halált,
s gyászba öltöztette a Sátánt,
mint Mózes a fáraót.
Ő az, aki megverte az igazságtalanságot,[29]
aki a törvénytelenséget utódaitól megfosztotta,
mint Mózes Egyiptomot.
Ő az, aki kiszabadított minket[30]
a szolgaságból a szabadságra,
a sötétségből a világosságra,
a halálból az életre,[31]
a zsarnokságból az örökkévaló királyságra,
új papsággá alkotott minket,
s örökre megszerzett néppé.[32]
69. Ő üdvösségünk húsvétja,
Ő az, aki sokakért sokat szenvedett,
Ő az, akit megöltek Ábelben,
akit megkötöztek Izsákban,
aki idegenként vándorolt Jákobban,
akit eladtak Józsefben,
aki kitettek Mózesben,
akit a bárányban leöltek,
akit Dávidban üldöztek,
akit a prófétákban megaláztak.[33]
70. Ő testesült meg a Szűzben,
őt feszítették fel a fára,
eltemették a földbe,
halottaiból feltámadt,
Ő az, aki felvétetett a menny fenségébe.[34]
71. Ő a szótlan bárány,
Ő a leölt bárány,
Ő az, aki Máriától szép báránykaként született,
aki a nyájból vétetett,
s akit leölésre szántak,
kit este levágtak, és éjjel eltemettek,
akit a kereszten össze nem törtek,
aki a földben el nem oszlott,
feltámadt a halottak közül,
és feltámasztotta az embert a mély sírból.[35]
Krisztus halála és Izrael. 72-86
72. Ezt ölték meg:
Hol? Jeruzsálem közepén.
Miért?
Mert bénáikat meggyógyította,
mert leprásaikat megtisztította,
a vakokat a fényre vezette,
halottaikat feltámasztotta.[36]
Ezért szenvedett.
Ez áll valahol a törvényben és a prófétáknál:
„Rosszal viszonoztak nekem a jó ellenében,
kiüresítették lelkemet.
Gonoszat gondoltak felőlem és mondták:
Támadjuk meg az igazat, mivel haszontalan nekünk”.[37]
73. Miért követted el az újabb igazságtalanságot Izrael?
Megcsúfoltad, aki megtisztelt téged,
Megtagadtad a téged megvallót,
Ellentmondtál annak, aki téged hirdetett.
Megölted, aki életre támaszt téged.
Mit tettél Izrael?[38]
74. Avagy nem neked írták:
„Ne onts ártatlan vért,
nehogy nyomorultul
megöljenek?[39]
Én valóban megöltem az Urat,
mondja Izrael.
Miért?
Mert szenvednie kellett.[40]
Tévedsz azonban Izrael,
amikor így vélekedsz az Úr megöléséről.
75. Kellett ugyan szenvednie, csak nem általad.
El kellett ítéltetnie, de nem általad.
Meg kellett feszíteni őt, de nem a te jobbod által.[41]
76. E szónak van haszna számodra ó Izrael,
mely így kiált
az Úrhoz:
Ó Uram, ha Fiadnak szenvednie is kellett,
és ha ez volt akaratod,
szenvedjen, csak ne kezem által.
Más néptől tűrje a szenvedést.
Ítéljék el a körülmetéletlenek.
Vonszolják a zsarnoki kezek,
de ne az enyém![42]
77. Te azonban Izrael nem ily szóval kiáltottál az Úrhoz,
s meg nem juhászodtál az Úr előtt,
nem hunyászkodtál meg művei előtt.
78. Nem lépett meg téged a béna kar,
mely a testen helyrejött,
a keze által
megnyitott szemek, sem a béna testek,
melyek szavára meggyógyultak,
s még az újabb csoda sem szelídített meg,
amikor a négy napja holtat
a sírból kihozta.
Figyelmen kívül hagytad mindezt,
az Úr megölésének estéjén éles szögeket
és hamis tanúkat készítettél elő,[43]
79. kötelet, ostort, ecetet és epét, kardot és kínzást
mint valami rablógyilkosnak,
testének ostorozást szántál,
fejére tövist, megkötözted jóságos kezét,
mely a földből
alkotott téged,
szépséges ajkára vertél, mely életet lehelt rád,
megölted az Urat a nagy ünnepen![44]
80. Te örömben úsztál, étkeztél,
míg ő éhezett,
te bort ittál, etted kenyered,
addig ő epét és ecetet.
Amikor arcod ragyogott, az övé elsötétedett,
te örvendeztél,
míg Ő szenvedett.
Te zsoltárt zengtél,
Ő elítéltetett.
Te meghívott voltál,
Ő csak jövevény.
Te táncot jártál,
Ő pedig eltemettetett.
Te puha szőnyegen pihentél,
Ő meg a koporsóban.[45]
81. Ó törvényszegő Izrael,
miért követtel el újabb igaztalanságot,
új szenvedéseket róva Uradra,
teremtődre,
gazdádra,
ki téged alkotott,
aki megtisztelt téged,
ki Izraelnek nevezett téged?[46]
82. Te azonban nem találtattál „Izraelnek”
mert nem ismerted fel Istent,
nem értetted meg az Urat,
nem félsz, ó Izrael,
hogy ez Isten Elsőszülöttje,
aki a hajnalcsillag előtt született,
aki a fényt támasztja,
aki világosságot ad a napnak,
aki elválasztja azt a sötétségtől,
akitől a legelső támasz származik,
aki felfüggesztette a földet,
aki kiszárítja a mélységet,
aki kifeszítette az eget,
aki elrendezte a világot,[47]
83. összhangba hozta az ég csillagait,
a fényes égitesteket,
aki a mennybe angyalokat alkotott,
aki ott megerősítette a hatalmasságokat,
aki a földön az embert teremtette,
Ő volt az, aki téged kiválasztott,
Aki Ádámtól Noéig
vezetett téged,
majd Noétól Ábrahámig,
Ábrahámtól Izsákig és Jákobig,
valamint a tizenkét
pátriárkáig.[48]
84. Ő vezetett le Egyiptomba,
és ott táplált,
megőrzött téged.
Ő vezetett a felhőoszlopban,
a felhőbe burkolva téged,
Ő szelte ketté a Vörös – tengert,
átevezett rajta,
és széjjelszórta ellenséged.[49]
85. Ő volt, aki mannát adott az égből,
és megitatott a sziklából,
Aki Hóreb hegyén törvényt adott neked,
neked adta örökül a megígért földet,
aki prófétákat küldött hozzád,
aki királyokat támasztott neked.[50]
86. Az látogatott el hozzád,
aki betegeidet gyógyította,
halottaidat feltámasztotta,
vele szemben voltál szentségtörő,
Őt gyaláztad meg,
őt ölted meg,
Őt adtad el,
az ő fejére kérted meg a didrakhmákat.[51]
[3] Ter 1,1; 2,4; Bölcs 8,1; Zsolt 32,6; Jn 1,3; Ter 2,7-8
[5] Ter 3,23; Mt 13,24-30; Ter 3,16-20; 4,1; 6,3
[7] Ter 2,25 és 37; Bölcs 2,23