Nagycsütörtök
Dikérion 2014.04.17. 08:22
Húsvéti homília a II. századból!
A kis ázsiai Sardes-i Meliton(190):Pászka Homília
Inspiráló, hogy minél közelebb megyünk az időben a forráshoz, annál mélyebb igazságokat és összefüggéseket merítünk a korai egyházatyák írásaiból, és tárul fel hitünk magja, hogy Ő érettünk meghalt és feltámadt. Meghalt azt jelenti, hogy a kereszten széttépte az én bűneim adóslevelét, helyre állítja az igazságot és hogy feltámadt mi mást jelentene, mint újjá éleszti bennünk az életet. „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bővebben legyen.” Ahhoz, hogy ma tisztán lássunk, kérdéseinkkel az apostoloktól eredő Hagyományokhoz kell fordulnunk.”(Iréneusz) Isten az egész embert akarja megmenteni, ezért vette magára az emberi természetet. Előkészület nélkül semmi sem valósul meg, ma sem. Küzdelmes nagyhetet és békességet és örömöt adó húsvétot. A piros kiemelések és a beosztások tőlem származnak az olvasás megkönnyítése érdekében. Pacsai János
A TÉMA meghatározása:A PÁSZKA-MISZTÉRIUMA 1-10
AZ ÓSZÖVETSÉGI PÁSZKA, MINT TÜPOSZ 11-34
Az ószövetségi tudósítás. Ex. 12 /11-30/
AZ ÚJSZÖVETSÉG PÁSZKA-MISZTÉRIUMA 46-105
A pászka és a passió 46-47
Ádám teremtése és bukása. A bűn. 47-48
Ádám öröksége: a bűn uralma. 49-5618
A prófétai jövendölések. 57-65
Jézus Krisztus, üdvünk pászkája. 66-71
Krisztus halála és Izrael. 72-86
Párbeszéd Izraelel. 87-89
Jézus feltámadása. 100-101
Az élő Krisztus. 102-105
Szárdeszi Meliton - A húsvétról[1]
A TÉMA meghatározása:A PÁSZKA-MISZTÉRIUMA 1-10
1. Miután felolvastuk a héberek kivonulását az Írásból,[2]
a misztérium igéi megvilágosodtak,
hogy hogyan áldozták fel a bárányt,[3]
s hogyan menekült meg a nép.
2. Értsétek meg tehát szeretteim,
a húsvét misztériuma
ilyenképpen új és régi,[4]
örök és ideiglenes,[5]
romlandó és romolhatatlan,[6]
halandó és halhatatlan.
3. Régi a törvény szerint,[7]
új az Ige szerint,
ideiglenes a képletesség miatt,[8]
örök azonban a kegyelem miatt,
romlandó a bárány leölése által,
romolhatatlan az Úr élete által,[9]
halhatatlan a halottaiból való feltámadás által.
4. Mert a törvény régi,
de új az Ige,
mulandó az előkép,
a kegyelem viszont örök,
a bárány romlandó,
romolhatatlan azonban az Úr,
aki leöletett mint bárány,
s feltámadt mint Isten.
Ugyan mint „juh vitetett leölésre”,[10]
de nem juh volt,
s mint „szótlan bárány”
de nem bárány volt.
Az kép volt,
most azonban megvan az igazság.
5. A bárányt helyettesítette Isten,[11]
a juhot az ember,
az emberben pedig Krisztus van,
aki mindent magában foglal.[12]
6. A bárány leölése,
a húsvét ünnepe, a törvény betűje
Krisztusban elmúlt;[13]
a régi törvényben is őérte volt minden,
s még több az új rendben.[14]
7. Ige lett ugyanis a törvény,[15]
megújult a régi,[16]
mely Sionból és Jeruzsálemből eredt;[17]
a parancs a kegyelem,
a kép az igazság,[18]
a bárány a Fiú,[19]
a juh az ember,
és az ember Isten lett.[20]
8. Mert fiúként született,[21]
bárányként vezették,
juhként leölték,[22]
eltemették mint embert,
feltámadt a halálból mint Isten
az, aki természetben Isten és ember.
9. Ő az, aki minden,[23]
törvény, amennyiben ítél,
Ige, amennyiben tanít,
Kegyelem, amennyiben megvált,[24]
Atya, amennyiben szülő,
Fiú, amennyiben szülött,[25]
bárány, amennyiben szenved,[26]
amennyiben eltemetik, ember,
amennyiben feltámad, Isten.
10. Ez Jézus Krisztus,
akinek dicsőség mindörökké. Ámen.[27]
AZ ÓSZÖVETSÉGI PÁSZKA, MINT TÜPOSZ 11-34
11. Ez a húsvét misztériuma,
amint megíratott a törvényben,
melyet az imént felolvastak.
Megmagyarázom az Írás szavait,[28]
hogyan parancsolt Isten Mózesnek,
amikor csapásaival sújtani akarta a fáraót,
meg akarta viszont menteni a csapásoktól Izraelt
Mózes karja által.
12. „Íme – mondja – végy tiszta és szeplőtelen bárányt,
és este vágd le az Izrael fiaival,
és éjjel egyétek meg azt sietve,[29]
csontot ne törjetek benne!” – mondja az Írás.[30]
13. „Így tegyetek – mondja az Írás – [31]
egy éjszaka egyétek meg azt
házanként és törzsenként,
felövezett cipővel és bottal kezetekben[32]
Az Úr paszkhája ez
örök emlékezetül Izrael fiainak”.[33]
14. „Vegyétek a bárány vérét,
s kenjétek meg az ajtófélfákat,[34]
jelet éve a gerendára,
az angyalt elriasztó vér jelét.
Íme, egyetlen éjjel megverem Egyiptomot,
s egyetlen éjszaka gyermektelen
lesz baromtól kezdve az emberig”.[35]
15. Akkor Mózes levágta a bárányt,[36]
s éjszaka beteljesedett a misztérium Izrael fiain,
megpecsételték házuk ajtaját,
a nép védelmére,
s az angyal elriasztására.
16. Amikor ugyanis levágják a bárányt,[37]
s amikor a húsvétot elfogyasztják,[38]
és a misztérium beteljesedik,
ujjong a nép,
Izrael megpecsételtetett,
Akkor jön az angyal Egyiptom megbüntetésére.[39]
Aki nincs beavatva a misztériumba,
akinek nincs része a paszkhában,
aki nincs megjelölve a vérrel,
akit nem véd a Lélek,
az ellenséget,
a hitetlent,
17. megbünteti egyetlen éjszaka,
megfosztja gyermekeitől.
Az angyal körüljárván Izraelben[40] és látva, hogy eg vannak jelölve a bárány vérével, Egyiptomba jött, s a keménynyakú fáraót egyetlen éjszaka megbüntette, nem fényes köpenybe, ragyogó stólába, de megszaggatott ruhába öltöztette egész Egyiptomot, mely gyászolta elsőszülötteit.
18. Mert egész Egyiptom[41]
gyötrődött és szomorkodott a csapások miatt,
sírt és gyászolt,
s minden szenvedése elhatolt a fáraóhoz,
nemcsak külsőleg, hanem bensőleg is,
mert nemcsak a külső ruhákat szaggatta meg,
de a gőgös szíveket is.
19. És új látvány tárult fel
a gyászolók és szomorkodók között,
a fáraó gyászban és hamuban ült,[42]
gyászruhaként vette körül a tapintható homály,[43]
mely gyászöltözetként teljesen elborította
Egyiptomot is.
20. Mert gyászruhaként vette körül a fáraót Egyiptom.
Ilyen ruhát szőtt a zsarnok testére,
ilyen tunikát öltött a kemény fáraóra
az igazságosság angyala:
keserves fájdalmat,
áthatolhatatlan sötétséget,[44]
s megfosztotta szülötteitől.
És uralkodott az elsőszülötteken, gyors volt,
s az elsőszülöttek halála sem tudta kielégíteni.
21. Egyetlen szempillantás alatt[45]
feltűnt a győzelmi jel
a halálba hullottak felett.
A felfordult holtak a halál tápláléka lettek.
22. Új dolgot ha hallotok, csodálkozzatok!
Mert valóban
ez vette körül Egyiptomot,
hatalmas éjszaka, áthatolhatatlan sötétség borította be
és a tapintható halál,[46]
öldöklő angyal,[47]
az elsőszülötteket elnyelő alvilág.[48]
23. De még újabb és félelmetesebb dolgot is halljatok.
Az áthatolhatatlan sötétségben rejtőzött a
kielégíthetetlen halál,
s a boldogtalan egyiptomiak a
sötétségbe
kapaszkodtak,
a leselkedő halál pedig az angyal parancsára elragadta Egyiptom elsőszülötteit.
24. Aki a sötétséget megtapintotta,
az a halálba jutott.
Amelyik elsőszülött karjával sötét testet ölelt,
dermedt lélekből keserű és ijedt kiáltás szakadt:
„Ki fogja jobbomat?[49]
Lelkem mitől remeg?
Miféle sötétség borítja egész testemet?
Ha atyám, segítsen,
ha anyám, részvéttel legyen,
ha testvér, szólítson engem,
ha barát, gyámolítson,
ha ellenség, távozzon,
mert én elsőszülött vagyok”.
25. Még mielőtt elhallgattak volna az elsőszülöttek,
az őket fogva tartó nagy hallgatás így szólt:
„Az én elsőszülöttem vagy te, nekem rendeltettél,
a halál csendjének!”
26. Az elsőszülöttek egyike észrevéve az elsőszülöttek megfogását, megtagadta magát, nehogy keserves halált kelljen halnia: „Én nem vagyok elsőszülött, harmadik termés vagyok”, annak azonban hazudni nem lehetett, megragadta az elsőszülöttet, mely szegett fővel, némán elhullott. Az egyiptomiak elsőszülött termése elhullott egy szempillantás alatt,[50]
az elsőszülött az első vetés;
a táplált és öntözött, a hamvas a földre hullt,
nemcsak az embreké, de az esztelen barmoké is.
27. Állatok kétségbeesett bőgése hallatszott az ország
síkságain, táplálék után bőgtek.
A szopós csikó és borjú, s a többi állat,
melyek imént jöttek a világra és most szabadultak el,
keservesen és nyomorultan bőgtek,
az elveszett zsengék miatt.
28. Hasonlóképpen jajongtak és verték mellüket
az emberek a pusztulás miatt,
az elsőszülöttek halála miatt.
Egész Egyiptom bűzlött a temetetlen holttestektől.[51]
29. Félelmetes látvány tárult a szemlélő elé, kibontott hajú anyák, megőrült apák Egyiptomban, s saját nyelvükön kiáltották: „Szerencsétlenek vagyunk, egy szempillantás alatt megfosztott minket elsőszülötteinktől!” Verték a mellüket és tapsoltak a halotti tánc ütemére.
30. Ez történt Egyiptomban,
hirtelen elveszítették elsőszülötteiket,
Izraelt azonban megvédte a bárány leölése,[52]
a bárány kiontott vére megvilágosította őt,[53]
s úgy találták, a bárány halála
védőfalul szolgál a népnek.
31. Ó, új és kimondhatatlan misztérium,
a bárány leölése lett Izrael megváltása,
a juh halála a nép életévé lett,
s a vér elriasztotta az angyalt.
32. Mondd meg angyal, mi ijesztett meg,
a juh leölése,
vagy az Úr élete,
a bárány halála,
vagy az Úr előképe,
a bárány vére,
vagy az Úr lelke?
33. Megfélemlített nyilván
az Úr misztériumának látása,
mely megvalósult a bárányban,
az Úr élete a bárány leölésében,
az Úr előképe
a juh feláldozásában.
Ezért nem Izraelt sújtottad,
csupán Egyiptomot fosztottad meg gyermekeitől.
34. Micsoda hallatlan új misztérium
hogy eltiporja a pusztulásig Egyiptomot,
Izraelt azonban megőrzi a megmenekülésre?[54]
Halljátok a misztérium hatalmát!
35. Ami mondatott és ami valóra vált, testvérek, annak
hasonlósága és előképe van!
Minden, amit megmondtak,
ami történt, az példaszerű,
a mondás hasonlat,
a történés előkép,
hogy az esemény megmutatkozzon az előképben,
hogy a mondást megvilágítsa a példázat.
36. Semmi nem jön létre minta nélkül,
nemde az előképben látni a jövendőt?
Ezért a jövendőért készül a minta
viaszból, agyagból, fából, hogy felépüljön a jövendő,
mely nagyságában fenségesebb,
erejében hatalmasabb,
alakjában szépségesebb,
fényében ékesebb,
37. mely kicsinyke, silány modellben szemlélhető.
Amikor azonban megvan az, amire utalt a minta, mely hajdan a jövendő képének hordozására volt rendelve, hasztalanként elenyész amaz, képének adja át helyét, mely természetes és valós.[55]
Az egykor hasznos elavult,
mert megjelent az,
mely természeténél fogva becses.
38. Mindegyiknek megvan a maga ideje.[56]
A modellnek is megvan a saját ideje,
az anyagnak is megvan az ideje.
Te az igazság képét
mintázod.
Az anyagot azonban te szolgáltatod
a műhöz.
Azért kívánod, mert a jövendő képét pillantod meg
benne.
Ha a művet végbe vitted,
csak azt kívánod,
csak azt szereted,
csak benne látod már a mintát,
az anyagot és a valóságot.
39. Ahogyan a mulandó hasonlatokban,
úgy van a romolhatatlanokban is,
ahogyan a földiekben,
úgy a mennyeiekben,[57]
az Úr üdvössége és igazsága előre formát kapott a nép között,
a törvény előre hirdette az evangélium igazságát.
40. A nép tehát előzetes terv mintája volt,
a törvény pedig a hasonlat betűje,
az evangélium viszont a törvény kifejtése és
teljessége,[58]
az egyház meg az igazság befogadója.
41. Értéke volt a mintának az igazság előtt,
csodálatos volt a példa a kifejtés előtt.
Azaz:
Becses volt a nép az egyház létrejötte előtt,
s csodás a törvény az evangélium világoskodása előtt.[59]
42. Miután az egyház létrejött,
s elöljárt az evangélium,
kiüresedett a minta,
az igazságnak adta át erejét,
betelt a törvény,
hatalmát az evangéliumnak adta,[60]
fölösleges az előkép,
mert megmagyarázza a kifejtés,
43. az evangélium fényében
így teljesedett be a törvény,[61]
így lett fölöslegessé a nép
az egyház támasztása után.
Elenyészett a minta
az Úr megjelenésével,[62]
az egykor drága elavult ma,
mert megjelent az,
ami természeténél fogva értékes.
44. Értéke volt egykor a bárány leölésének,
fölösleges immár az Úr élete által.
Drága volt a juh halála,
Fölösleges most azonban az Úr üdvössége által.
Becses volt a bárány vére,
de értéktelen lett az Úr Lelke által.
Drága volt a szótlan bárány,[63]
de értéktelen most már a szeplőtelen Fiú által.[64]
Értékes volt a földi templom,
most azonban értéke elveszett
az égből való Krisztus
által.[65]
45. Értékes volt a földi Jeruzsálem,[66]
fölösleges lett most a mennyei által.
A szűkös örökség is becses volt hajdan,
nem sokat ér azonban most a szélesen kiáradó
kegyelem miatt.[67]
Mert Isten dicsősége nem korlátozódik
egy helyre és szűk területre,[68]
hanem kegyelme kiárad a föld határáig,
ezért vert sátrat itt a mindenható Isten,
övé legyen a dicsőség Jézus Krisztus által
mindörökké. Ámen.
[1] Fordította: Vanyó László. Ókeresztény Örökségünk (Szerk. Vanyó László).II. kötet. Húsvéti ünnepkör Jel Kiadó, Budapest, 1996. 1-29. o
[2] Melitón a Kiv 12,1-31-re utal. A „hé grafé tész hebraikész exodu” felolvasásáról beszél. Ez érthető úgy is, hogy héberül olvasták fel a Szentírásból ezt a részt – hiszen Szardesz keresztény közössége egy igen tekintélyes zsinagóga mellett élte életét -, de érthető úgy is, hogy a héberek kivonulásáról szóló részt olvasták fel /mint O. Perler érti, SCh 123, 132. old./. Ez utóbbi esetben a hetvenes fordítás görög szövegét olvasták.
[3] Kiv 12,21 és 27; MTörv 16,2; Iz 53,7; Lk 22,16; 1.Kor 5,7; 1.Pét 1,18; 2,10; Tit 2,14; Jud 5.
[7] Jn 17,2; 2.Kor 3,1-16
[10] Iz 53,7; Apcsel 8,32
[12] Bölcs 1,7; Ef 4,10; Kor 8,6; Gal 3,28; Kol 1,15-18; Zsid 1,3
[18] Jn 1,14 és 17; Róm 6,14
[19] Jn 1,29 és 36; 19,36; 1.Kor 5,7; 1.Pét 1,11; Jel 5,6 és 12
[21] Mt 1,21-25; Lk 1,31 és 2,7
[23] 1.Kor 15,4 és 28; Kol 1,19; 3,11; Ef 1,23
[24] Jn 1,14 és 16; Ef 2,5 és 8
[25] Jn 1,18; Zsid 1,5; 5,5; Apcsel 13,33; Zsolt 2,7
[27] 2.Tim 4,18; Gal 1,5; 2.Pét 3,18
[29] Kiv 12,3-5 és 9-11; Pét 1,18
[30] Kiv 12,10 és 46; Szám 9,12; Jn 19,36
[35] Kiv 12,12 és 29; Zsolt 134,8
[46] Bölcs 17,21; Kiv 10,21
[52] Kiv 12,13 és 23; Bölcs 18,6-9
[53] Ef 5,14; Zsid 6,4; 10,32
|