Szent Ambrus Milánó püspöke: A szent misztériumok[1] 

 VII. FEJEZET Tartalma: A fehér ruha a bűntől való szabadulást jelenti. Az Egyház szépségéről, Krisztus és az Egyház szeretetéről szól a fejezel.

34. Fehér ruhát kaptál ezután; annak jeléül, hogy levetetted a bűn öltözetét és magadra öltötted az ártatlanság tiszta ruháit, melyekről mondja a Próféta: Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és fehérebb leszek a hónál. Mert akit alámerítenek, akár a Törvény, akár az Evangélium szerint, úgy látszik, mintha megtisztult volna. A Törvény szerint, mivel Mózes izsóppal hintette szét a népre a bárány vérét; az Evangélium szerint pedig, mivel Krisztusnak fehér volt a ruhája, mint a hó, midőn feltámadása után való dicsőségét előre megmutatta (a Tábor-hegyen). Hónál tisztább lesz az, aki bűnbocsánatot nyer. Azért mondja Izajás által az Úr: Ha olyanok is lennének bűneitek, mint a bíbor, 244 hófehérré teszem.

35. Az Egyház ezt a ruhát az újjászületés fürdőjében vette magára. Az Énekek Énekében azt

mondja: Fekete vagyok és ékes, Jeruzsálem leányai. (Én 1,4.) Feketének mondja magát az emberi természet gyarlósága miatt, ékesnek a kegyelem miatt; fekete ő, mint a bűnöktől való, ékes a hit szentsége által. Amikor Jeruzsálem leányai látták őt fehér ruhában, álmélkodva kérdezték: Ki ő, ki fehér ruhában jön elő? (Én 8,5.) Előbb fekete volt, hogyan, hogy most hirtelen fehérré vált?

36. Még az angyalok is meglepődtek, mikor Krisztus feltámadt, még a Hatalmak is fölfigyeltek, mikor látták őt testben az égbe szállni. Azt mondták végre: Ki ez a dicsőség királya? És mikor mások felelték: Tárjátok ki fejedelmetek kapuit és emelkedjenek örök kapuk, mert belép a dicsőség királya,

247 mások még kételkedve kérdezték: Ki ez a dicsőség királya? Izajásnál is olvasunk a kétkedő égi Erőkről, kik azt mondják: Ki az, aki feljön Edomból, Bosorból való ruháinak bíbora, ékes ő fehér stólájában.

37. Krisztus pedig látva Egyházát fehér ruhában, kiért ő, mint Zakariás prófétánál olvassuk, szennyes ruhát öltött magára, látva őt az újjászületés fürdőjében megtisztult, fehérre mosott lélekkel, így szól hozzá: íme szép vagy én rokonom, íme szép vagy és szemeid, mint a galambé; a Szentlélek maga is galamb képében szállt le. (Lk 3,22.) Szépek a szemei, mint a galambé; mert ennek képében szállt le a Szentlélek az égből.

38. Aztán folytatja az Énekek Éneke: Fogaid, mint a megnyírt kecskenyáj, mikor feljönnek az úsztatóból; ikreket szül mindegyikük; nincs köztük meddő egy sem; mint bíborszalag, olyanok ajkaid. Nem középszerű ez a magasztalás. Először a kedves párhuzam a nyírt kecskenyájjal. (Részletezi a hasonlatot.)

Ezzel a nyájjal hasonlítja össze az Egyházat, melyben sok szép erényű lélek van, kik a keresztségben levetik a bűnnek terhét és misztikus hitet, meg erkölcsi szépséget visznek Krisztus elé; kik az Úr Jézus keresztjét hirdetik.

39. Bennük mutatkozik szépnek az Egyház. Azért így szól az Ige, az Isten: Egészen szép vagy és semmi hiba nincs benned. Mivel a bűn elmerült (a vízben). „Jöjj a Libanon felől, jegyesem, jöjj; átmész, általmész a hit kezdetétől fogva; ezzel azt mondja, hogy ellene mondván a világnak (az Egyház), átmegy a világon és megérkezik Krisztushoz. – Majd újra szól hozzá az Ige, az Isten: Mily szép és édes vagy, szerelmem, boldogságodban! Termeted, mint a pálma...

40. Feleli neki az Egyház: Ki ad nekem téged édes testvéremül; ha megtalállak. Kívül megcsókollak, és nem vetnek meg engem. Magamhoz veszlek és bevezetlek anyám házába, annak kamrájába. Ott tanítasz engem. Láthatod, hogy a kegyelem adományai mily örömmel töltik el az Egyházat, hogy igyekszik a misztériumokig eljutni és minden érzékét Krisztusnak szentelni. Még tovább keresi, gerjeszti a szeretetet, és kéri Jeruzsálem leányait, azaz a hivő lelkeket, gerjesszék fel benne; hogy az ő kegyelmük által Jegyesét még nagyobb szeretetre indítsa.

41. Az Úr Jézus pedig ily nagy szeretet, ékes szépség és kegyelem vágyától indítva, mivel a megkeresztelteket már semmi bűn sem szennyezi, így szól Egyházához: Tégy engem pecsétként szívedre, végy mint pecsétet karodba. Ez annyit jelent: Szép vagy, rokonom, egészen csinos vagy, semmi hibád nincsen. Tégy, mint pecsétet szívedre, hogy hited a szentség által teljes fényben ragyogjon; tündököljenek tetteid is és az Isten képével legyenek ékesek, hiszen az ő hasonlóságára vagy alkotva. Szeretetedet ne csökkentse semmiféle üldözés, ne fojtsák el a nagy vizek, a folyamok árja el ne borítsa.

42. Emlékezz csak vissza, hogy megkaptad a lelki pecsétet, a bölcseség és értelem, a tanács és erő, a tudás és jámborság lelkét, a szent félelem lelkét (I. 11,2.); őrizd meg, amit kaptál. Megjelölt téged az Atyaisten, megbérmált téged az Úr Jézus Krisztus és megadta szívedbe a Lélek zálogát, mint azt az Apostol leveléből hallottad. (2Ko. 1,21, 22.

VIII. FEJEZET Tartalma: Az Oltáriszentségről, annak ószövetségi előképeiről, Melkizedek áldozatáról, a mannárólszól.

43. A keresztségben megtisztult nép ezután jelvényekkel gazdagon Krisztus oltárához halad ezen szavak kíséretében: Bemegyek az Úr oltárához, az Úrhoz, aki megvidámítja ifjúságomat. (42. Zs 4.) Levetvén a vénhedt tévely burkát, megújulva a sasnak ifjúságában, mennyei lakomára igyekszik. Megérkezik a körmenet, mindenki meglátja a feldíszített szent oltárt, és felkiált szívében: Előttem asztalt terítettél. (22. Zsolt. 5.) Dávid erre az alkalomra írta: Az Úr az én pásztorom, semmiben sincs hiányom; jó legelőn adott nekem helyet; üdítő víz mellé telepített. (U. o. 1,2.) Aztán folytatja: Mégha a halál árnyékának közepén járnék is, nem félek a rossztól, mert te velem vagy. A te vessződ és pásztorbotod – szolgálnak vigasztalásomra. Asztalt terítettél előttem azok ellen, kik sanyargatnak engem. Olajjal kented be fejemet és a te mámorosító poharad oly kiváló. (U. o. 4,5.)

44. Most pedig arra ügyeljünk, hogy valaki, aki a láthatókat nézi (hiszen a láthatatlant nem lehet látni, emberi szemmel érzékelni), ne mondja: a zsidóknak az Isten mannát adott, fürjeket adott az égből (2Móz 16,13, 15.): mert az ő szerelmes Jegyesének, az Egyháznak az Isten ezeket adta; ezekről mondja az Apostol: Szem nem látta, fül nem hallotta, az ember szívébe föl nem hatolt az, amit Isten azoknak készített, kik őt szeretik. Hogy tehát valaki így ne beszélhessen, minden igyekvésünkkel be fogjuk bizonyítani, hogy az Egyház szentségeinek előképei korábbiak, mint a zsinagógáé és ez a szentség fölötte áll a mannának.

45. Hogy az egyház szentségeinek előképei régebbiek, mint a zsinagógáé, azt Mózes első könyvének felolvasott olvasmánya tanítja. A zsinagóga Mózes törvényétől veszi eredetét; Ábrahám pedig sokkal korábban élt Mózesnél. Ábrahám legyőzte ellenségeit, kiszabadította testvéreit; akkor jött eléje Melkizedek, és felajánlotta adományát, mit Ábrahám tisztelettel fogadott el. Nem Ábrahám mutatta be az adományokat, hanem Melkizedek, akiről úgy történik említés, hogy se apját, se anyját, se születési évét, se halálát a Szentírás nem említi; ebben hasonlatossá tétetett az Isten Fiához – mint Pál apostol mondja a Zsidókhoz írt levelében – és pap marad mindörökké. Neve pedig magyarul annyit jelent, mint az igazság királya.

46. Nem ismersz rá, hogy kinek előképe ő? Lehet-e emberről mondani, hogy az igazság királya, mikor az ember alig mondható igaznak? Lehet-e ember a béke királya, mikor az ember alig mondható békésnek is? Anyja nincs – isteni természete szerint: hiszen az Atyaistentől született, és egy-lényegű az Atyával; nincs atyja – megtestesülése szerint, mert Szűztől született; nincs kezdete, sem vége, mert ő a kezdete és vége mindennek; ő az első és a végső. Tehát nem emberi, hanem isteni eredetű az a szentség, melyet magadhoz vettél; előképszerűen az mutatta be, aki megáldotta Ábrahám ősatyának hitét, kinek kegyelmét és tetteit méltán csodálod.

47. Eddig azt bizonyítottuk, hogy az Egyház szentségeinek előképei korábbiak, mint a zsinagógáé, most azt igazoljuk, hogy azokat felülmúlják. Valóban csodálatos, hogy az ősatyáknak Isten mannát hullatott és hogy mindennap megadta nekik ezt a mennyei táplálékot. Azért mondja az írás: „Az angyalok kenyerét ette az ember”. Mégis: akik azt a kenyeret ették, mind meghaltak a pusztában; az étel azonban, melyet te veszel, az az élő kenyér, mely a mennyből szállt alá: az örök élet táplálékát nyújtja; és mindaz, aki ezt eszi, nem hal meg mindörökké. Mert ez: Krisztus teste.

48. Most vesd össze magad, vajon az angyalok kenyere, a manna, kiválóbb-e, vagy Krisztus teste, mely az élet teste. A manna az égből jött, ez annál is magasabbról, az mennyei volt, ez a menny Uráé; arra romlás várt, ha másnapra eltették, ez mentes minden romlástól; bárki ezt jámborul ízleli, romlást nem fog szenvedni. Az ősatyák számára a sziklából fakadt víz, neked Krisztus vére fakad; szomjukat egy ideig csillapította a víz, téged ez a vér mindörökre kielégít. A zsidó ivott és tovább szomjazott; te pedig, ha ebből iszol, szomjas nem maradhatsz. Az képletesen történt, ez pedig valóságban.

49.Ha amit csodálsz, csak jelkép (árnyék), mily nagy lehet az, melynek jelképét (árnyékképét) is csodálod. Halljad, hogy valóban árnyékképben történt mindaz, ami az ősatyákkal történt: „És mindnyájan ittak az őket követő sziklából, a szikla pedig Krisztus vala. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, hiszen elhullottak a pusztában”. Ez pedig számunkra előképül történt. Megismerted most, melyik a kiválóbb. Mert többet ér a fény az árnyéknál, a valóság az előképnél, a megváltást szerzőnek teste az égi mannánál.

IX. FEJEZET Tartalma: Több példával mutatja ki az anyag átváltozásának lehetőségét, Erkölcsi tanulságokat von le a mondottakból.

50. Azt mondod talán: Mást látok, hogy mondhatod te, hogy Krisztus testét veszem magamhoz? –Még csak ezt kell bebizonyítanunk. Mennyi példát tudunk erre felmutatni! Be kell bizonyítanunk, hogy ez esetben nem az a dolog lényege, amivé a természet alakította, hanem amivé a szentelés változtatta; továbbá, hogy nagyobb az ereje a szentelésnek, mint a természetnek, mert a szentelés magát a természetet változtatja át.

51. Mózes botot tartott kezében, eldobta azt és kígyó lett belőle. Megfogta aztán a kígyó farkát, és visszaváltozott bottá. Ebből láthatod, hogy a prófétai erő hogy változtatta át a bot és a kígyó természetét. Tiszta víz folyt Egyiptom folyóiban; hirtelen a források ereiből vér tört elő és már nem volt ivóvíz a folyókban. A próféta imádságára eltűnt a vér a folyókból s vízzel lettek megint tele. Minden oldalról körül volt zárva Izrael népe; innét az egyiptomiak gyűrűje, amonnét a tenger partja. Mózes fölemelte botját, kettévált a víz, és mintha fallá fagyott volna kétoldalt; a hullámok közt gyalogút nyílt meg. A Jordán is megfordult természetes iránya ellen és forrása felé folyt vissza. Ugye világos, hogy a tenger habjainak és a folyó árjának természete változott meg ez esetekben. Szomjas volt az ősatyák népe, Mózes ráütött a sziklára és víz folyt a sziklából. Vajon ez esetben nem természeten kívüli dolgot művelt a kegyelem, hogy vizet bocsátott ki a szikla, pedig természete szerint vize nem volt. A Merrha folyó (forrás) nagyon keserű volt, hogy a szomjas nép nem ihatta. Mózes fát bocsátott a vízbe és a víz elvesztette keserűségét, melyet a beléje-szálló kegyelem hirtelen megédesített. Elizeus próféta idején a próféták fiai közül egyiknek kiesett a fejszevas a nyeléből és azonnal elsüllyedt. Aki elvesztette a vasat, kérésével Elizeushoz fordult; Elizeus a fanyelet a vízbe tartotta és a fejszevas hozzáúszott. Íme, ez is a természet rendjén kívül történt, hiszen nehezebb a vas fajsúlya, mint a vize.