Szent Ambrus Milánó püspöke: A szent misztériumok[1]

15. Ne higgy tehát pusztán testi szemeidnek; mert itt inkább látni a láthatatlant; mert a test szeme a mulandót látja, a leieké az örökkévalót, amit a testi szem nem vesz észre, de a lélek és az értelem meglát.

16. Aztán okulj a Királyok Könyvének olvasmányán. Námán szír ember volt, bélpoklosságba esett és senki sem tudta kigyógyítani. Akkor egyik rableány azt mondta neki, hogy Izraelben van egy próféta, aki a bélpoklosságtól meg tudná szabadítani, ő pedig aranyat és ezüstöt vett magához, elment Izrael királyához. Mikor ez meghallotta érkezésének okát, megtépte ruháját, mondva, hogy mikor olyasmit kérnek tőle, ami nem áll királyi hatalmában, az inkább istenkísértés; Elizeus azonban azt sugallta a királynak, irányítsa hozzá a szír embert, hadd ismerje meg, hogy van Isten Izraelben. Mikor pedig az hozzá érkezett, meghagyta neki, hogy merüljön alá hétszer a Jordán vizében.

17. Arra ő magában azt forgatta, hogy jobb vizei vannak az ő hazájának; sokszor fürdött is bennük, mégsem szabadult meg poklosságától. Ez visszatartotta attól, hogy szót fogadjon a prófétának. De mikor szolgái biztatták és rávették, mégis alámerült a vízben. Amikor megtisztult, menten megértette, hogy nem a víz ereje tisztít meg valakit, hanem a kegyelemé.

18. Tudd meg azt is, kit jelképez az a fiatal rableány a rabok közül; ez a pogányok közül való gyülekezetre, azaz az Úr Egyházára értendő, amelyet előbb a bűn vetett fogságba, mikor még nem élvezte a kegyelem szabadságát; az ő tanácsára hallotta meg a pogány nép a prófétai szót, melyről először sokáig kételkedett. De amikor hitt neki, hogy meg kell valósítania, akkor bűneinek minden szennyétől megtisztult. Az a pogány kételkedett, mielőtt meggyógyult volna; te már meggyógyultál, ne kételkedj tehát.

IV. FEJEZET Tartalma: A víz csak a Szentlélek által ad tisztulást. Ezt Szent Jánosból és a szentség kiszolgáltatásából bizonyítja. Az evangéliumi tó, melyben az inaszakadt meggyógyult, szintén ezt az igazságot példázza.

19. Azt mondtuk előbb, ne csak azt hidd el, amit látsz, hogy eszedbe ne jusson neked is azt gondolni: hát ez az a nagy misztérium, „mit szem nem látott, fül nem hallott, sem az emberi szívbe föl nem hatolt? Vizet látok, mint amennyit nap-nap után láttam. Ebben nyerhetnék tisztulást lelkemnek, mikor annyiszor megfürdettem benne és sohasem tisztult meg a lelkem?

Értsd meg ebből, hogy a víz nem ad tisztulást a Szentlélek nélkül.

20. Olvastad, hogy a keresztségben három tanú: a víz, a vér és a Szentlélek: egyet tanúsít; mert ha bármelyiket kiveszed, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz – Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont: víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma: „Mert ha valaki nem születik újjá a vízből és a Szentlélekből, nem mehet be Isten országába”. Hiszen a hitjelölt is hisz az Úr Jézus keresztjében, mellyel őt is megjelölik; de ha meg nem keresztelkedik az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, nem nyerheti el a bűnök bocsánatát, sem a lelki kegyelem adományát nem élvezheti.

21. Az a szír ember hétszer merült alá a törvény fennállása idején; te pedig a Szentháromság nevében merültél alá; hitvallást tettél az Atyáról, emlékezz csak vissza, mit tettél; hitvallást tettél a Fiúról, hitvallást tettél a Szentlélekről. Őrizd meg a dolgok rendjét ebben a hitvallásban. Meghaltál a világnak és az Isten számára támadtál föl. És mintegy eltemetkeztél a világnak amaz elemében, meghaltál a bűnnek és feltámadtál az örök életre. Hidd el hát, hogy ez a víz nem hatástalan.

22. Ezért hallottad ezeket: Mert az Úr angyala időnkint leszálla a tóba és felkavará a vizet; s aki a víz felkavarása után először ment bele a tóba, meggyógyult, akármiféle betegségben sínylődött. Ez a tó Jeruzsálemben volt, benne egy ember gyógyult meg évenként; de senki sem gyógyult meg az angyal leszállása előtt. Annak jeléül, hogy valóban angyal szállt le, felkavarodott a víz; ez a hitetlenek miatt volt. Azok számára ott volt a jel; neked elég a hit; nekik az angyal szállt le, neked a Szentlélek; ott a teremtmény jött mozgásba, benned Krisztus a mozgató, a teremtmény Ura.

23. Akkor egy ember gyógyult meg, most valamennyien meggyógyulnak; vagy legalábbis a keresztény nép egyedül; mert hiszen van itt-ott hazug víz. Nem gyógyít a hitszegők keresztsége; az ilyen nem tesz tisztává, hanem beszennyez. A zsidó korsókat és kelyheket mosott le (szertartásosan), mintha ugyan az ilyen élettelen dolgoknak vétkük lehetne, vagy malasztjuk. Te pedig merítsd meg ezt a te élő-érző kelyhedet (testedet), hogy jócselekedeteid ragyogjanak rajta. Hogy malasztod fénye tündököljön benne, íme tehát az a tó is előképe volt; hogy hidd el, a keresztvízbe az isteni erő leszállását.

24. Aztán meg: az az inaszakadt a maga emberére várt. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra,

aki a Szűztől született. Kinek eljövetele óta most már nem az előkép (árnyék) gyógyít meg egyet-egyet, hanem a beteljesült valóság mindenkit. Ő az tehát, akire vártak, hogy leszálljon; róla mondta az Atyaisten Keresztelő Jánosnak: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Róla tanúskodott János, mikor ezt mondta: Mert láttam a Lelket, mint galambot leszállni és rajta maradt. És itt miért szállott volna alá a Szentlélek galamb képében, ha nem azért, hogy belásd, hogy felismerd: az a galamb, amelyet Noé bocsátott ki a bárkából előképe ennek a galambnak; hogy felismerd az előképét ennek a szentségnek?

25. Ellen vethetnéd: Az a galamb (Noé galambja) igazi galamb volt; ez pedig csak a galamb képe volt (Jézus megkeresztelésénél). Hogy mondhatjuk tehát, hogy abban az esetben előkép volt, itt meg a beteljesült valóság, mikor a görög szöveg szerint az van írva, hogy a Szentlélek galamb képében szállt alá! De mi volna oly való igaz, mint az örökkévaló istenség? A teremtmény nem lehet mindig való, hanem csak képszerű való, mely hamar felbomlik és átalakul. De meg azokban, akik megkeresztelkednek, (a galamb által jelképezett) ártatlanság nem lehet képletes, hanem csak igazi ártatlanság. Azért mondja az Úr is: Legyetek olyanok, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. Méltán szállt le tehát a Szentlélek galamb képében, hogy arra intsen: bennünk a galamb ártatlanságának kell meglennie. De meg, hogyha a Szentírásban species-t (kép, jelkép, előkép) olvasunk, azt néha igazságnak, valóságnak kell értenünk Krisztusról is: És külsejét tekintve (Specie) úgy jelent meg, mint ember (Fil. 2,7.) és az Atyáról: Sem orcáját (speciem) nem láttátok. (Jn. 5,37.)

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.