Szent Ambrus Milánó püspöke: A szent misztériumok[1]

I. fejezet Tartalma: Azelőtt hallgatóinak erkölcsi kérdésekről tárgyalt, most a misztériumok magyarázatát ígéri. A „titokfegyelem” /disciplina arcani/ miatt nem szólt eddig róluk. A „fülmegnyitás” szertartásának magyarázatával kezdi. Erre Krisztus mutatott példát a siketnéma meggyógyításakor.

1. Naponkint szóltam azelőtt hozzátok erkölcsi kérdésekről, mikor az ősatyák történetét vagy a Példabeszédek parancsait olvastuk; az volt a célom, hogy ezek ismeretével és elsajátításával hozzászokjatok az ősök példáján való járáshoz; hogy az ő útjukat követve szót fogadjatok az isteni kinyilatkoztatásnak; hogy újjászületvén a keresztség által olyan legyen életetek, amilyen a megkereszteltekhez méltó.

2. Most az idő arra int, hogy a misztériumokról beszéljek és a szent jeleknek adjam magyarázatát. Ha ezt a keresztség előtt szándékoztam volna közölni olyanokkal, kik még nem voltak beavatva, inkább árulónak, mint magyarázónak tűntem volna fel. Aztán meg így – előkészítés nélkül – jobban belétek hatolt a misztériumok fénye, mintha már valami tanítás megelőzte volna.

3. Nyissátok meg hát fületeket és az örök életnek a szentségek által belélegzett jó illatát élvezzétek. Ezt mutattuk be nektek jelképesen, midőn a fülmegnyitás szertartását végeztük, és mondottuk: Effeta, azaz nyilatkozzál meg, hogy akik a kegyelem forrásához jöttetek, megértsétek a feladott kérdéseket, és emlékezetben tartsátok a feleleteket.

4. Ezt a titkos szertartást maga Krisztus végezte az evangéliumokban, mint ahogy olvassuk róla, mikor a süketnémát meggyógyította. Ő a süketnémának száját érintette, mivel némát gyógyított, aki férfiú volt: azért volt ez így egyrészt, hogy a néma száját a beléje adott szó hangjával megnyissa; másrészt – a száj érintése illő volt férfiúnál, de nem volna illő a nőknél.

II. fejezet Tartalma: A keresztelendők beléptek a keresztelőhelyre, ott keresztségi fogadalmat tettek le – és kelet felé fordultak.

5. Ezután megnyíltak a szentek szentjének kapui, beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled és tartsd eszedben, mit feleltél. Ellene mondottál az ördögnek és az ő cselekedeteinek, a világnak, a paráznaságnak és az élvezeteknek. Ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az élet könyve.

6. Láttál ott szerpapot, láttál áldozópapot és láttad a főpapot is. Ne tekintsd testük alakját, hanem a szent szertartás kegyelmét. Angyalok színe előtt szólottál, miként írva van: A papnak ajkai a tudományt őrzik és az ő szájából a törvényt keresik, mert ő a mindenható Úrnak angyala /követe/. Nem lehet tudatlanba venni, nem lehet tagadni; angyal az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti. Ne külseje szerint értékeld, hanem hivatása szerint. Azt nézd, amit neked juttatott, mérlegeld, mit tett és ismerd fel hivatását.

7. Beléptél tehát, hogy szemügyre vedd ellenségedet, kit ellenmondásod jeléül szembeköpsz; Keletre fordulsz; mert aki ellene mond az ördögnek, Krisztushoz fordul, rája tekint egyenes nézéssel.

III. fejezet Tartalma: A vízben kiszolgáltató által az istenség működik; a keresztséget ószövetségi előképek példázzák.

8. Mit láttál? Láttál ott vizet, de nemcsak ezt; láttál ott szerpapokat, akik ministráltak és láttad a főpapot, aki /a keresztvizet/ megszentelte. Mindenki másnál előbb maga az Apostol tanított arra, hogy ne azokat szemléld, amik láthatók, hanem a láthatatlanokra ügyelj; mert amik láthatók, azok mulandók is; amiket azonban nem láthatunk, azok örökkévalók. Másutt meg ezt olvashatod: „Ami az Istenben láthatatlan, azt a világ teremtése óta meg lehet ismerni azokból, amik teremtve lettek; műveiből ki lehet érezni az örök hatalmát és istenségét. Ezért mondja maga az Úr is: Ha nekem nem hisztek, higgyetek cselekedeteimnek”. Hidd el tehát, hogy ott az istenség van jelen. Hiszel abban, hogy ott működik, és nem hiszed, hogy jelen van? Honnét származnék a működés, ha nem előzné meg a jelenlét?

9. Fontold meg, mily ősrégi ez a misztérium, hisz már a világ kezdetén megvan az előképe. Kezdetben, mikor Isten az eget és földet teremtette, - úgymond az Írás, - a Lélek lebegett a vizek fölött. Vajjon az, aki ott lebegett a vizek fölött, nem volt tevékeny a vizek fölött? De mit mondjam, hogy tevékenykedett? – Ami jelenlétét illeti, az áll az Írásban: ott lebegett. Tán tétlenül lebegett ott? De tudd meg, hogy bizony működött a világ teremtésében, hiszen azt mondja a próféta: „Az Isten szava által szilárdult meg az ég és az ő ajkának leheletétől van minden erejük”. Mind a két tény a Szentírás bizonyságán nyugszik: az is, hogy lebegett, az is, hogy működött. Hogy ott lebegett, arról Mózes tanúskodik, hogy ott működött, azt Dávid bizonyítja.

10. Halld a másik bizonyítékot is. Minden test megromlott gonoszságától. Nem marad meg –

úgymond az Úr – az én lelkem az emberekben, mert az emberek testiek. Az Isten ezzel arra mutat rá, hogy a test tisztátalansága és a súlyosabb bűnnek szennye a lelki kegyelmet elfordítja tőlünk. Azért,hogy az Úristen helyrehozza, ami megromlott, vízözönt bocsátott a földre és Noénak, az igaznak, megparancsolta, szálljon a bárkába. Noé pedig a víz apadtával először hollót bocsátott ki. A holló nem tért vissza. Akkor galambot bocsátott ki; a galamb pedig, mint olvassuk, olajággal tért vissza a bárkába. Látod, itt szó van vízről, fáról, galambról; és kétségbe vonod, hogy mindez titkos előkép?

11. A víz – annak a víznek előképe, melybe elmerül a test, hogy megtisztuljon minden testi bűntől. Ez a víz a temetője minden gonosztettnek. A fa pedig előképe annak a fának, melyre az Úr Jézust szegezték, mikor értünk kínhalált szenvedett. A galamb azt a galambot példázza, melynek képében a Szentlélek szállt le, mint ahogy tanultad az Újszövetségben. A Szentlélek leheli lelkedbe a békét, elmédbe a megnyugvást. A holló pedig a bűnnek a jelképe. Elmegy, de nem tér vissza. Te pedig őrizd meg magadban az igaz ember éberségét és alkatát.

12. Harmadik bizonyságunk is van, mint arra az Apostol tanít: „Atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak és mindnyájan átvonultak a tengeren és mindnyájan megkereszteltettek Mózesben, a felhőben és a tengerben!” De maga Mózes is azt mondja énekében: „Elküldted Lelkedet és befödte őket a tenger.” Észreveszed, ugye, hogy a zsidóknak abban a kivonulásában már a keresztség előképe rejtőzik; akkor az egyiptomiak elvesztek, a zsidók megmenekültek. Hisz, mi másra tanít minket naponkint ez a szentség, minthogy a bűn elmerül, a tévely elpusztul; a jámborság, az ártatlanság pedig bizton megmenekül.

13. Hallottad azt is, hogy atyáink a felhő alatt voltak, még pedig jó felhő alatt, mely a testi szenvedélyek lobogását lehűtötte. Jó felhő borít árnyékot azokra, kiket a Szentlélek meglátogat. Aztán Szűz Máriára szállt rá és a Magasságbelinek ereje megárnyékozta őt, mikor az emberi nem számára megszülte a megváltást. Az a csoda is előkép szerint történt Mózes által. Ha tehát akkor előkép szerint volt jelen a Szentlélek, vajon nincs-e jelen az igazság szerint akkor, mikor a Szentírás mondja neked: A törvény Mózes által adatott, a malaszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett.

14. Mercha vize nagyon keserű volt; Mózes fát bocsátott a vízbe és az megédesedett. Amíg az

Úr keresztjét nem hirdették, a vizet nem lehetett a jövendő üdvösség céljára felhasználni; mikor azonban a kereszt misztériuma által üdvszerzővé szentelték meg, azóta lelki fürdőnek és életadó italnak használható. Miként tehát abba a vízbe Mózes, a próféta – fát bocsátott, ugyanúgy ebbe a forrásba is a pap az Úr keresztjének hirdetését bocsátja – és ez a víz is édessé válik a kegyelem számára.