Jeruzsálemi Szent Cirill: Müsztagógiai katekézis[1]

8. Ezért mondja célzással Salamon is a Prédikátor könyvében: „Jöjj, edd örvendezve kenyeremet” /9,7/, azaz a szellemi kenyeret. „Jöjj” – mondja üdvös és boldogító hívása. „És idd jó szívvel borodat”, a szellemi bort, „és öntsenek olajat fejedre”. Látod, hogy a misztikus kenetre céloz? „És ruháid legyenek mindig fehérek, mert az Úr örömét lelte tetteidben”/Préd 9,7-8/. Most tehát az Úr tetszését elnyerték cselekedeteid. Mert mielőtt a kegyelemhez járultál volna, cselekedeteid „a hiábavalóságok hiábavalóságai voltak” /Préd 1,2/.

Most pedig a régi ruha levetése után és a szellemi értelemben vett fehér ruha felöltésével mindig fehérben kell járnod. Egyáltalán nem arra gondolunk, hogy folyton fehér ruhát kell hordanod, hanem arra, hogy igazi fehérbe, ragyogóba, szellemibe kell öltözködnöd, hogy mondhasd a boldog Izajásnak megfelelően: „Örvendezzék lelkem az Úrban, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, és az öröm köntösét adta rám” /Iz 61,10/.

9. Megtanultad ezeket, és megbizonyosodtál ezekről, hogy a látható kenyér nem kenyér, még akkor sem, ha ízre olyan, hanem Krisztus teste, a látható bor nem bor, még ha ízlelésre úgy is tűnik, hanem Krisztus vére, és hogy erről mondta zsoltározva hajdan Dávid: „A kenyér megerősíti az ember szívét, az olaj felderíti az ember arcát” /Zsolt 104,15/. Erősítsd meg szívedet, magadhoz véve, mint szellemi kenyeret, és derítsd fel lelked arcát! És ha kendőzetlen leszel lelkiismeretedben, tükrözni fogod az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre haladsz majd /2.Kor 3,18/, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, akinek dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.