Jeruzsálemi Szent Cirill: Müsztagógiai katekézis[1] (22. beszéd)

„Mert magam is az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret, és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora után /vette/ a kelyhet is, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt cselekedjétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre. Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret, és isszátok ezt a kelyhet, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret és issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgáld hát meg magad, ember, és úgy egyél a kenyérből, és úgy igyál a kehelyből, mert aki abból eszik és abból iszik, az ítéletét eszi és issza, meg nem különböztetve a testet. Ezért vannak köztetek oly sokan gyengék és betegek, és némelyek elszenderülnek. Tartsunk ítéletet önmagunk fölött, mert akkor nem ítélnek el minket. Ha az Úr ítél meg minket, az rendre utasítás, hogy ne kerüljünk ítéletre a világgal együtt” /1.Kor 11,23-32/.

1. Maga Szent Pál tanítása elegendő ahhoz, hogy biztossá tegyen benneteket arról, hogy milyen isteni misztériumok azok, amelyekre méltókká váltatok, amelyek által Krisztussal egy test és egy vér lettetek. Ő kiáltott így az imént: „az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret és hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, mondván: Vegyétek, ez az én testem. És vette a kelyhet és hálát adott, mondta: vegyétek, igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem”. Ő maga jelentette ki és mondta a kenyérről: „Ez az én testem”, ki merészeli kétségbe vonni? Ő maga biztosított felőle és így szólt: „Ez az én vérem”, ki fog még tétovázni, és azt állítani, hogy nem az Ő vére?

2. A galileai Kánaában a víz egyetlen intésére borrá változott, és akkor hihetetlen, hogy a bort vérévé változtassa? Ha testi menyegzőre meghívva ezt a csodát cselekedte, akkor nem kell annál inkább megvallani, hogy a Vőlegény /vö. Mt 9,15/ fiainak ajándékozza saját testének és vérének élvezetét?

3. Ezért tökéletes bizonyossággal vegyük magunkhoz, mint Krisztus testét és vérét. Mert a kenyér alakjában te testét kapod, a bor színében vérét kapod, hogy miután magadhoz vetted Krisztus testét és vérét, Krisztus testvére légy. Mert ezen a módon is Krisztus-hordozókká válunk, amikor saját testét és vérét átadja a mi tagjainkba. Így a boldog Péter szerint „isteni természetének részeseivé válunk” /2.Pt 1,4/.

4. Egyszer, amikor a zsidókkal vitatkozott, Krisztus ezt mondta: „Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet tibennetek” /Jn 6,53/. Azok, mivel nem szellemi értelemben hallották a mondottakat, megbotránkozva elmentek, azt gondolván, hogy az Üdvözítő emberevésre buzdította őket.

5. Az Ószövetségben is megvoltak a kitett kenyerek. Azok azonban az Ószövetséggel együtt érvényüket vesztették. Az Újszövetségben viszont van a mennyei kenyér és az üdvösség kelyhe /Zsolt 115,4/. Ezek megszentelik a testet és a lelket. Ahogyan a kenyér és a test megfelelnek egymásnak, úgy harmonizál a Logosz a lélekkel.

6. Ne tekints tehát rá úgy, mint közönséges kenyérre és borra! Mert test és vér az Úr kijelentése szerint. Még akkor se, ha érzékeid azt sugallják, hanem a hit erősítsen meg téged. Ne ízlelésed alapján döntsd el a dolgot, hanem a hit által minden kétséget kizáróan teljes bizonyossággal fogadd el, hogy Krisztus testére és vérére méltattál.

7. A boldog Dávid is megmagyarázza neked ezt az erőt, amikor így szól: „Asztalt készítettél elém üldözőim színe előtt” /Zsolt 22,5/. Ezzel azt mondja: Eljöveteled előtt a démonok készítettek asztalt az embereknek, amely tisztátalan és mocskos volt, sátáni erő töltötte el. De eljöveteled után, ó, Uram, asztalt készítesz énelőttem. Ha ember mondja Istennek: „asztalt készítettél elém”, akkor azzal mi mást jelezhetne, mint misztikus és szellemi asztalt, amelyet Isten készített számunkra mielénk, ellentétben az ellenségével, amely ezzel szemben a démonoké? És valóban így van, az a démonokkal van közösségben, ez Istennel: „Olajjal kented meg fejemet” /Zsolt 22,5/. A pecsét által olajjal kenték meg fejedet a homlokodon, amely pecsét Istentől van, hogy pecsétlenyomattá válj, Isten szentélyévé /Kiv 28,36/. „És kelyhed megmámorosít, amely csodálatos” /Zsolt 22,5/. Látod, itt a kehelyről beszél, amelyet Jézus a kezébe vett, megáldott és mondta: „Ez az én vérem, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” /Mt 26,28/.