Szent Athanáz: Szent Antal élete[1]

26. Az Úr által elküldött próféta nyomorultaknak nevezte az ilyeneket, amikor így szólt: „Jaj annak, aki felebarátját felforgatással itatja, amely megzavarja” /Hab 2,15/. Mert az ilyen fogások és kívánságok az erényhez vezető út felforgatására valók. Maga az Úr, noha igazat mondtak róla, hogy „Te vagy az Isten Fia” /L 4,41; M 3,11/, azonnal elnémította őket. Nemcsak azért akadályozta meg beszédüket, mert az igazsággal vegyítve hintették el saját gonoszságukat /Mt 13,25/, hanem, hogy minket rászoktasson arra, soha ne hallgassunk azokra, még akkor se, ha látszólag az igazságot mondják. Mert illetlen is volna, hogy az Írásokat és szabadságunkat, amely az Üdvözítőtől van, a Sátántól tanuljuk meg, mert ő nem maradt meg a maga rendjében /vö. Jud 6/, hanem egyik felfogását a másikra cserélgette. Ezért még akkor is megakadályozza a beszédben, ha szentírási idézeteket mond, amikor kijelenti: „A bűnösnek mondta Isten: Miért beszéled el igazzá tevő cselekedeteimet, miért veszed ajkadra szövetségemet?” /Zsolt 49,16/. Mert mindent elkövetnek /beszélnek, zavarognak, színlelnek, nyüzsögnek/, az egyszerűek megtévesztésére. Zajt csapnak, tapsolnak, esztelenül nevetnek, sziszegnek. De ha valaki rájuk sem hederít, már sírnak és panaszkodnak, mint vesztesek.

27. Az Úr, mint Isten, elnémította a démonokat! Nekünk a szentek példájából kell tanulnunk, illő, hogy ugyanazt tegyük, amit ők tettek, és az ő bátorságukat kell utánoznunk. Mert hiszen azok is, látván ezeket, ezt mondták: „Ahhoz, hogy megálljon bűnös énelőttem, befogtam a számat, megalázkodtam, és nem szóltam egy jó szót sem” /Zsolt 38,2-3/. Majd ismét: „Én pedig, mint süket, nem hallottam, és mint a néma, nem nyitottam meg ajkamat. És olyan lettem, mint az ember, aki nem hall” /Zsolt 37,14-15/. Így hát mi is, van, amikor nem is halljuk meg őket, mint akik idegenek tőlünk, nem is engedelmeskedünk nekik, még akkor sem, ha imára felriasztanak minket, és akkor sem, ha a böjtről beszélnek nekünk. Az aszkézis elhatározásában inkább magunkra figyelünk, és nem azt tesszük egyáltalán, amit ők álnok módon sugallnak nekünk. Nem szabad megijedni tőlük, még akkor sem, ha úgy látszik, hogy minket lerohannak, még akkor sem, ha halállal fenyegetnek. Mert gyöngék, és mást nem is tudnak, csak fenyegetőzni.

28. Ezekről csak úgy mellékesen beszéltem. Most azonban részletesebben kell szólni vonakodás nélkül. Mert ha erről nem feledkeztek meg, az biztonságotok lesz. Hiszen az Úr eljövetelével megbukott az ellenség, és meggyengültek erői. Ezért nem nyerhet semmit, mégis bukottan is zsarnokoskodik, nem nyugszik, és ha csak szavakkal is, de fenyegetőzik. Ezzel mindannyiotoknak számot kell vetni /vö. 2.Kor 10,7/, és akkor képessé váltok arra, hogy megvessétek a démonokat. Még ha olyan testhez volnának is kötve, mint amilyen a miénk, akkor lehetőségük volna azt mondani: „Amikor az emberek elrejtőznek, nem találjuk meg őket”. Úgy mi is elrejtőzhetnénk előlük, bezárva az ajtót előttük. Ám nem ez a helyzet, hanem még a zárt ajtókon is be tudnak jönni, és az egész levegőégben ott vannak ők is, és fejük, a Sátán, rosszakaratúak, minden ártalomra készek, ahogyan az Üdvözítő mondta, gyilkos kezdettől fogva, a gonoszság atyja, a Sátán /vö. Jn 8,44/. De mi életben vagyunk, sőt életformánkkal küzdünk ellenük, amiből világos, hogy semmi hatalmuk nincsen. Számunkra semmilyen hely nem jelent akadályt, hogy összeesküdjenek ellenünk, nem barátként néznek ránk, hogy megdorgáljanak, nem is barátai a jónak, hogy rendre utasítsanak, ellenkezőleg, gonoszok, és semmire nem törekednek arra, mint arra, hogy ártsanak nekünk, az erény barátainak és Isten tisztelőinek. Minthogy semmit sem érthetnek el, nem tesznek mást, csak fenyegetőznek. Mert ha tehetnének bármit, akkor nemcsak akarnák, hanem azonnal valóra is váltanák a rosszat, mert hiszen erre kész akaratuk, és főként ellenünk. Íme, most összejöttünk, ellenük beszélünk, és tudják, hogy a mi előrehaladásunk jelenti az ő erővesztésüket. Ha hatalmuk volna rá, közülünk, keresztények közül egyet sem hagynának élni. Mert a vallásosság utálatosság a bűnösnek /Sir 1,25/. Mivel azonban semmire sem mennek, ezért elsősorban magukat sebzik meg, mert semmit sem tehetnek azokkal, akiket fenyegetnek. Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy nem szabad megijedni tőlük, mert ha volna hatalmuk, nem jönnének tömegesen, nem keltenének csaló kísértéseket, nem ügyeskednének alakváltoztatással, hanem elég volna, ha egy jönne, és megcsinálná azt, amit tud és akar. Főképpen fontos: bárki, akinek hatalma van, az nem lidércekkel támad, nem is sokasággal ijesztget, hanem azonnal hozzáfog ahhoz, ami hatalmában áll. Ezzel szemben a démonok semmit sem tehetnek, olyanok, mint akik a színpadokon játszadoznak, megváltoztatván alakjukat, megijesztve a gyermekeket a képzelgések sokaságával és alakjával. Ennek következtében megvetendőbbek, hiszen gyengéknek kell lenniük. Az Úr által az asszírok ellen küldött angyalnak nem volt szüksége kívülről felvett, nagy tömegű látszatokra, sem zavargásokra, sem tapsolásokra, hanem csupán hatalmasságával élt, és azonnal megölt száznyolcvanötezer embert /2.Kir 19,35/. Ezek, amilyenek a démonok, teljesen tehetetlenek, jóllehet a kísértetekkel próbálnak ijesztgetni.

29. Ha pedig valakinek eszébe jut Jób története, és azt kérdezi: Miért ment ki ellene a Sátán és próbált meg mindent ellene: megfosztotta őt vagyonától, gyermekeit megölte, csúf betegséggel verte meg /vö. Jób 1,15; 2,1-7/? Az ilyen ezzel szemben tudja meg, hogy nem a Sátán volt erősebb, hanem Isten szolgáltatta ki neki Jóbot, hogy próbára tegye. Mivel semmit sem tehet, kérte és megkapta az engedélyt arra, amit kért, és végbevitt. Már ennek következtében is még inkább megvetendő az Ellenség, hogy még ha akarja is, egy igaz ember ellenében sem képes győzelmet aratni. Ha tudna, nem kért volna engedélyt. Márpedig kérte, nem is egyszer, hanem kétszer, amiből kitűnik gyöngesége, és az, hogy semmire sem képes. Nincs is abban semmi csodálatos, ha nem tudott győzni Jóbbal szemben, amikor még barmai fölött sem lett volna hatalma, ha engedélyt nem kapott volna Istentől. Még a sertésekkel szemben sem érvényesül hatalma. Mert amint az evangéliumban meg van írva, amikor az Úr megparancsolta, akkor ezt mondták: Engedd meg nekünk, hogy a sertésekbe menjünk /Mt 8,31; Mk 5,12; Lk 8,32/. Ha a démonoknak még a sertések fölött sincs hatalmuk, az Isten képmására teremtett emberrel /Ter 1,26-27; 5,1; 9,6/ szemben annál kevésbé lehet hatalmuk.

30. Egyedül Isten az, akit félni kell, ezeket ellenben meg kell vetni, és egyáltalán nem szabad rájuk ügyet sem vetni. Ám minél inkább ezeket művelik,, annál inkább erősítsük velük szemben aszkézisünket. Hatalmas fegyver ellenükben a helyes életmód és az Istenbe vetett hit. Félnek ugyanis az aszkéták böjtjétől, virrasztásától, imáitól, szelídségétől, nyugalmától, szegénységétől, szerénységétől, alázatosságától, szegénységétől, szerénységétől, alázatosságától, szegények iránt tanúsított szeretetétől, irgalmasságától, haragmentességétől, és ami mindent megelőz: Krisztus iránt tanúsított tiszteletüktől. Ez az, amiért mindent elkövetnek, hogy ne legyenek olyanok, akik lábbal tapossák el őket. Tudják ugyanis, hogy a hívők mily kegyelmet kaptak az Üdvözítőtől, aki ezt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden hatalmán” /Lk 10,19/.

31. Még ha jövendölést színlelnek is, akkor se ügyeljen rájuk senki. Sokszor előre megmondják, hogy testvérek fognak hozzánk jönni, és napok múlva meg is jönnek azok. Ezeket nem azért teszik, mert gondját viselik azoknak, akik hallgatnak rájuk, hanem, hogy rászedjék őket, nekik adjanak hitelt, majd miután már markukban vannak, elveszítsék őket. Ezért nem szabad figyelni rájuk, el kell utasítani őket, ha hozzánk szólnak, mivel nincs szükségünk ilyenekre. Mi csodálatos van ebben, hiszen az emberekénél finomabb testük van, meglátják már az útra kelőket is, megelőzik őket az úton, és hírül hozzák. Aki lóra ül, az is megmondja előre az utat annak, aki gyalog jár. Így ezek miatt sem kell csodálni őket. Mert a még létre nem jött dolgokról semmit sem tudnak, hiszen egyedül Isten az, aki ezeket létrejöttük előtt ismeri /Dán 13,35/. Ezek rablókként előre futnak, és utána azt hirdetik meg előre, amit már láttak. Hányszor jósolnak meg olyat, amit mi is most teszünk, hogy összejövünk és beszélgetünk, mielőtt valaki közülünk elmenne és hírül vinné. Ezt még egy fürgébb fiú is meg tudja tenni, megelőz a cammogót. Amit mondani akarok, az a következő: ha valaki útnak indul, mondjuk Tébaiszból vagy valamely más vidékről, a démonok nem tudják, csak akkor, ha már elindult és úton van. Látva azt, hogy az illető már úton van, előtte szaladnak, és mielőtt az megérkezne, előre bejelentik. Így történik aztán, hogy az illető napok múlva meg is érkezik. Ám, ha az utazók visszafordulnak, akkor meghazudtolódnak.

32. Ugyanígy fecsegnek a folyó vizéről is. Mivel látják, hogy sok eső esett Etiópia tájaink, és azt is tudják, hogy abból lesz a folyó megáradása, mielőtt Egyiptomba érne a víz, előreszaladnak, megmondják. Ezt az emberek is megmondanák előre, ha oly sebesen tudnának futni, mint azok. Ahogyan Dávid kémlelője magas helyre ment fel /2.Sám 18,24/, így a lent maradtaknál előbb meglátta az érkezőt. Aki pedig a többiek előtt szalad, az is a többit megelőzően mondja el, nem azt, ami még be sem következett, hanem azt, ami már kezdett valóra válni. Így ezek vállalják a fáradságot, és jelt adnak egymásnak csak azért, hogy megtévesszenek. Mert ha közben a vízzel vagy az utazókkal kapcsolatban másként határoz a Gondviselés /hiszen ez is lehetséges/, meghazudtolódnak a démonok, és azok is, akik rájuk hallgatnak.

33. Így keletkeztek a görögök jóslatai is, és így tévesztették meg őket a démonok korábban, ám így is fog megszűnni már csalásuk. Mert eljött az Úr, aki saját felfogásukkal semmisítette meg a démonokat /vö. 1.Kor 2,6; Zsid 2,14/. Mert maguktól semmit sem tudnak, hanem olyanok, mint a tolvajok, amit egymásnál látnak, azt közlik egymással, de inkább találgatnak, mint előre tudnak. Ezért ha néha igazat is mondanak, akkor se csodálja őket senki. Hiszen az orvosok is úgy ismerik meg a betegségeket, miután másokon megszemlélték ugyanazt a baj,t és tapasztalatuk alapján megmondják, mi várható. Továbbá a hajókormányosok és a földművesek tapasztalatuk alapján a levegő állapotát látva megmondják előre, hogy vihar lesz, vagy szép idő. Azért még nem mondjuk, hogy isteni sugallatra mondták meg előre, hanem a tapasztalat és gyakorlat alapján. Ezért, még ha netán a démonok egyet, s mást eltalálva előre megmondanak, ne csodájuk őket, és ne figyeljünk rájuk. Különben, mi haszna a hallgatónak abból, ha megtudja pár nappal korábban, hogy mi fog bekövetkezni. Miért kellene arra törekedni, hogy efféléket tudjunk, még akkor is, ha tényleg igaz az ismeret? Ez nem mozdítja elő az erényt, sem egyáltalán nem a jó életvitel ismertetőjegye. Mert egyikünket sem ítélnek el majd azért, mert valamit nem tud, és senki sem azért boldog, mert tanult és tudott, hanem mindezekben mindenkit annak alapján ítélnek meg: megtartotta-e a hitet, hűségesen megtartotta-e a parancsokat /2.Tim 4,7; 1.Tim 6,14/.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.