Azért van szükségünk bármiféle lemondásra és így egy ilyen időszakra, mert a bűn elhomályosítja szívünk látását. Miatta sebzetté válunk, megromlik Istenhez, a szellemi lényekhez, egymáshoz, s a földön egyéb teremtményekhez, és a világ dolgaihoz való viszonyunk.

A böjt segít újra szabaddá tenni a szívünket Isten szeretetére.

Urunk tanításai közben beszélt arról, hogy a mennyek országában az angyalokhoz hasonlóan fogunk élni. Istenhez az övékhez hasonló életmód a legméltóbb. A kezdetektől fogva az apostolok is ezt ajánlja a Krisztust követőknek. A keresztények ősidők óta törekszenek az angyali életre, melyet azonban leginkább a remeték és a szerzetesek tudnak megvalósítani.

Az átlagember azonban gyakran képtelen ennek a lelkiállapotnak a megélésére. Azért lett kijelölve számunkra az esztendő jó egy tizede, hogy ebben az időszakban különösen is igyekezzünk összeszedni magunkat, s amennyire képesek lehetünk rá, "minden testi kívánságot legyőzve lelki életet éljünk".
Küzdelmeinkben segítségünkre van egyházunk a szent 40 nap szertartásainak légkörével. A bennük rejtőző zsoltárok és más bibliai részek üzeneteivel, az életüket végig böjtölő atyák imádságainak és himnuszainak késztetéseivel.
A böjt erejét és áldásos voltát kiemelő beszédek és írások minket is erőfeszítésre serkentenek.

Ezek egészével az egyház igyekszik olyan légkört teremteni számunkra, amely életünk és üdvösségünk komolyabban vételére ösztönöz bennünket, hogy mindinkább függetlenedve a föld felé húzó szenvedélyektől, az átistenülés útját járjuk.