Szent Jusztinosz: Apológia I. 61-68[1]

61. 1. Most kifejtjük nektek azt, hogy Krisztus által megújítva miként szenteljük magunkat az Istennek, nehogy erről megfeledkezve, azt a látszatot keltsük, tisztességtelenek vagyunk magyarázatunkban. 2. Mindazokat, akik elfogadták és hitték, hogy igaz az, amiről beszélünk és tanítunk, és megfogadták, hogy ennek megfelelően élnek, amennyire csak erejükből telik, megtanítják imádkozni, meg arra, hogy böjttel kérjék az Istentől korábbi bűneik bocsánatát, és mi is velük imádkozunk és böjtölünk. 3. Ezután elvezetjük oda őket, ahol a víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben. 4. Krisztus ugyanis azt mondotta: „Ha nem születtek újjá, nem mentek be a mennyek országába” /vö. Jn 3,3s./. Mert lehetetlen az, hogy aki egyszer már megszületett, az újra visszatérjen a szülőanya méhébe, hisz ez mindenki előtt világos. 5. Izaiás próféta által hirdette meg – erről előzőleg már írtunk -, hogy a megtérő bűnösök hogyan szabadulnak meg bűneiktől. 6. Ezt mondotta: „Mosdjatok le, legyetek tiszták, vessétek ki lelketekből a gonoszságot, tanuljatok meg jót tenni, ítéljetek az árva javára, szolgáltassatok igazságot az özvegynek, akkor jöjjetek és perlekedjünk – mondja az Úr -, még ha bűneitek olyanok is lennének, mint a skarlát, olyan fehérré teszem, mint a havat”. 7. És ha nem hallgattok rám, kard emészt el benneteket, az Úr ajka mondja ezeket” /ld. 44,2s. vö. Iz 1,16-20/ 8. Ennek jelentését mi az apostoloktól tanultuk meg. 9. Mert első születésünket mi nem ismertük, a természet rendjének megfelelőképpen a nedves magból lettünk szüleink egyesülése útján, rossz szokásokban és silány nevelésben volt részünk, de hogy ne maradjunk meg a szükségszerűség és a tudatlanság fiainak, hanem a választásra, tudásra és előzőleg elkövetett bűneink bocsánatára eljussunk, a vízben arra, aki elhatározta magát az újjászületésre és megbánta bűneit, lehívják a mindenség Atyjának és uralkodó Istenének a nevét és mindössze ezt mondják a fürdőbe vezetett felett, amikor azt lemossák. 10. A kimondhatatlan Isten nevér senki sem tudja megmondani, és ha valaki azt merészelné állítani, hogy megmondja, esztelen őrültség rabjának tartanánk az ilyent. 11. Ezt a lemosdást megvilágosításnak is nevezzük, mert megvilágosítja azoknak értelmét, akik ezeket megtanulták. 12. És Jézus Krisztus nevére, akit Poncius Pilátus alatt megfeszítettek, és a Szentlélek nevére, aki a próféták által előre meghirdette mindazt, amit Jézus tett, lemossák a megvilágosodásra felkészültet.

62. 1. Amikor a démonok a próféták jövendöléseiben hallottak erről a lemosdásról, elrendelték, hogy mindenki, mielőtt még szentélyükbe lépne áldozatbemutatásra vagy adománya felajánlására, előbb hintse meg magát, sőt még teljes fürdőt is előírtak azoknak, akik szentélyeikben felállított bálványokat szolgálták. 2. Hasonlóképpen azt is megparancsolták a papok a szentélyekbe lépőknek, akik hódolni akartak előttük, hogy vessék le saruikat, mert a már említett Mózes próféta írásaiból tanulták és utánozták a démonok ezeket is. 3. Abban az időben, amikor Mózesnek azt parancsolta meg az Úr, hogy menjen le Egyiptomba, és vezesse ki onnét Izrael népét, arábiai földön őrizte anyai nagybátyjának juhit, és a csipkebokorból tűz alakjában beszélt hozzá a mi Krisztusunk, aki ezeket mondotta: „Vesd le saruidat, jöjj ide, és figyel rám!” /vö. Kiv 3,5/. 4. Ő erre levetette saruját, és odament, hallotta a parancsot, hogy menjen le Egyiptomba, s vezesse ki onnét a zsidó népet, nagy erőt kapott a vele tűz alakjában beszélő Krisztustól, majd lement és ki is vezette népét, nagy csodákat művelt; és ha ezeket át akarjátok tanulmányozni, írásaiból pontosan megismerhetitek.

63. 1. A zsidóság ma is azt tanítja, hogy a megnevezhetetlen Isten beszélt Mózessel. 2. Ezért a prófétai Lélek, a fentebb említett Izajás próféta által meg is feddte őket a már idézett szavakkal: „Még az örök is megismeri gazdáját, a szamár is urának jászolát, de Izrael nem ismer meg engem, és az én népem nem ért meg engem” /vö. Iz 1,3s./. 3. Jézus, a Krisztus is hasonlóképpen megfeddte a zsidókat, mivel ők nem ismerték fel, mit jelent, hogy Atya, és mit a Fiú, ezekben a szavakban: „Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és a Fiút sem ismeri más, csak az Atya, és akinek a Fiú azt kinyilatkoztatja” /vö. Mt 11,27/. Az Isten Igéje ugyanis neki Fia, mint azt már az előbbiekben mondottuk. 4. Angyalnak és apostolnak is nevezi őt, mivel ő hirdette meg mindazt, amit tudni kell, és elküldetett, hogy megmagyarázza mindezt, amit hirdetett, ahogyan maga a mi Urunk mondotta: „Aki hallgat engem, azt hallgatja, aki küldött engem” /vö. Mt 10,40/. Mózes írásaiból ez világosan kitűnik. 5. Ezekben ugyanis azt mondja: „Így szólt az Isten angyala a csipkebokor tüzének lángjában: Én vagyok az, aki van, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, atyáidnak Istene, menj le Egyiptomba, és vezesd ki népemet” /vö. Kiv 3,2-5/. Ami pedig írásaiban ezek után következik, ha akarjátok, megismerhetitek, itt nem sorolhatunk el mindent. 6. Amit mi itt idézünk, annak igazolására írtuk le, hogy az Isten Fia és apostola, Jézus, a Krisztus, ki előbb Ige volt, és egyszer tűz alakjában jelent meg, máskor meg a testetlen lények alakjában, most pedig Isten akaratából az emeri nemért emer lett, vállalta a szenvedést is, eltűrte mindazt, amit csak a gonosz démonok műveltek ellene a tudatlan zsidók felhasználásával. 7. Világosak voltak a szavak számukra, melyek Mózes könyveiben olvashatók: „És így szólt az Isten angyala Mózeshez a csipkebokorban a tűz lángjában: ÉN vagyok az, aki van, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, akit a mindenség atyjának és alkotójának mondanak azok, akik így beszélnek”. 8. Ezért korholta őket a prófétai Lélek ilyen szavakkal: „Izrael nem ismert meg engem, az én népem nem értett meg engem” /vö. Iz 1,3/. 8. Vagy másutt Jézus, mint már idéztük, így szólt hozzájuk: „Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és a Fiút sem ismeri más, csak az Atya, és akinek azt a Fiú kinyilatkoztatja” /vö. Mt 11,27/. 9. A zsidók mindig is úgy tartották, hogy a mindenség Atyja beszélt Mózessel, márpedig az, aki beszélt vele, az az Isten Fia volt, akit angyalnak és apostolnak is nevezünk, és ezért méltán korholta őket a prófétai Lélek meg maga Krisztus is, mert sem az Atyát, sem a Fiút nem ismerték. 10. Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten. 11. Először a tűz alakjában és testetlen formában beszélt Mózessel, meg a többi prófétával, most pedig, a ti uralmatok idején -, mint azt már fentebb mondottuk -, az Atya akarata szerint emberré lett a Szűz által a benne hívők üdvösségére, és kitaszított lett és elviselte a szenvedést, hogy halálával és feltámadásával legyőzze a halált. 12. A csipkebokorból Mózes ugyanis ezt hallotta: „Én vagyok az, aki van, Ábrahám Istene, Jákob Istene, Izsák Istene, atyáidnak Istene” /vö. Kiv 3,2-5/ - azt jelenti, hogy ezek a meghalt emberek Krisztuséi, és azok is maradnak; az összes ember között ők a legelsőkként tartottak ki állhatatosan Isten keresésében; Ábrahám Izsáknak az atyja volt, Izsák pedig Jákobé, ahogy azt Mózes leírta.

64. 1. A démonok pedig felállították a nevezett Koré szobrát a vízforrások fölé, Zeusz leányának mondták őt, de ezzel a Mózes által elmondottakat akarták utánozni, s az előbbiekből megérthetitek, hogy miért. 2. Mózes ugyanis azt mondotta, amit korábban már idéztem: „Kezdetben alkotta meg Isten az eget és a földet, 3. a föld pedig láthatatlan és megformálatlan volt, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett” /vö. Ter 1,1-3/. 4. Hogy a vizek felett lebegő Isten Lelkét utánozzák, Koréról, Zeusz leányáról beszéltek. 5. A gonoszok azonban Athénét is Zeusz leányának mondották, aki nem szerelmi egyesülésből született, róla állították, hogy a gondolkodó isten szava által alkotta meg a világot, és így első gondolatának Athénét mondották, amit mi épp olyan nevetségesnek tartjuk, mint a többit, hogy az elgondolás alakját asszonyi formában jelenítik meg. 6. Zeusz többi emlegetett fiait – mint apjukat – cselekedeteik vádolják.

65. 1. Mi pedig, miután megtörtént annak lemondása, ki elfogadta tanításunkat és hozzánk csatlakozott, odavezetjük őt azokhoz, kiket testvéreknek hívunk, ahol egybegyűlve közösen imádkozunk magunkért, a megvilágosítottért, meg a többiekért, mindenkiért igen buzgón, bárhol is legyenek; hogy miután az igazságot megtanultuk, a helyes életre törekedjünk, tetteinkben a jót kövessük, azon legyünk, hogy parancsait megtartsuk, és az örök üdvösséget elnyerjük. 2. Imáink befejezésekor csókkal köszöntjük egymást. 3. Ezek után a testvérek elöljárójához kenyeret és kelyhet visznek vízzel elegyített borral, aki kezébe veszi, dicséretet és dicsőítést mond a mindenség Atyjának a Fiú és a Szentlélek neve által, hálát ad neki és áldást mond hosszasan azokért, amiket nekünk adott, hogy ő bennünket ezekre méltatott. Imái és hálaadásának befejezéseképpen az egész nép ráfeleli az „Áment”. 4. Az „Ámen” héber szó, ami annyit jelent: Úgy legyen. 5. Az elöljáró hálaadása és az egész nép felelete után az általunk diakónusoknak nevezettek minden jelenlevőnek osztanak a hálaadás kenyeréből és a vízzel elegyített borból, visznek belőle a távollevőknek is.

66. 1. Ezt a táplálékot mi eukharisztiának nevezzük, senki kívülálló nem részesedhet belőle, csak aki igaznak fogadja el tőlünk kapott tanítást, és lemosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdőjében, és úgy el, ahogyan azt Krisztus meghagyta. 2. Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, amiből vérünk és testünk az átváltozás értelmében táplálkozik, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez.

3. Az apostolok is emlékirataikban, melyeket evangéliumoknak nevezünk, úgy hagyományozták, ahogyan azt ők parancsként kapták, hogy Jézus fogta a kenyeret, hálát adott és így szólt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ez az én testem Ugyanúgy fogta a kelyhet is, hálát adott és így szólt: Ez az én vérem.” És csupán nekik hagyta meg. 4. Bár a hitvány démonok is utánozták, amikor Mitrász misztériumaiban, a beavatási szertartásban kenyeret és egy kehely vizet tesznek le bizonyos szavak elmondása közben, mint ezt ti is tudjátok, vagy megtudhatjátok.

67. 1. Mi pedig a továbbiakban erre mindig kölcsönösen emlékezünk, és kik benne részesülünk, minden nélkülözőnek segítségére vagyunk, és mindörökre közösségben maradunk egymással. 2. Mindezért, amit csak magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Alkotóját, Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által. 3. És a Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és falvakban egyaránt összejövetelt tartunk, ahol felolvassuk az apostolok emlékiratait és a próféták írásait, amennyire azt az idő engedi. 4. A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédében int és buzdít, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel utánozzuk. 5. Majd mindannyian felállunk, közösen imét mondunk, imánk befejezésekor kenyeret, bort és vizet hoznak oda, s az elöljáró – amennyire az erejéből telik – imát és hálaadást mond, és a nép ráfeleli az Áment. Ezután történik azoknak továbbítása és szétosztása, amelyek felett hálaadást mondott, a távollevőknek is küldenek belőle a diakónusok által. 6. A jómódúak, és aki akar, ki-ki szándékának megfelelően adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyűjtött adományokat az elöljáró elteszi, s belőle gondoskodik az árvákról és az özvegyekről, azokról, akik betegség vagy másoknál fogva szükséget szenvednek, továbbá a bebörtönzettekről, az átutazó idegenekről; egyszóval mindenkin segít, aki arra rászorul. 7. Azért a Nap napján tartjuk mindannyian összejöveteleinket, mert ez az első nap, melyben az Isten a sötétség és az anyag megváltoztatásával alkotta a világot, és Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halottak közül, mert a Szaturnusz napja előtti napon feszítették keresztre, és a Szaturnusz napja utáni napon, vagyis a Nap napján jelent meg apostolainak és tanítványainak és tanította őket ezekre, melyeket most elétek tárunk, hogy megfontoljátok.

68. 1. Ha úgy látjátok, hogy mindennek értelme van és igaz, tartsátok tiszteletben, de ha merő locsogásnak tűnne, mint vénasszonyos fecsegést vessétek el, de ne szabjatok ki rá halálos ítéletet, mint ellenségeitekre, mert semmi gonoszat nem teszünk. 2. Az előbbiekben már hangsúlyoztuk, hogy nem tudtok ti sem elfutni Isten jövendő ítélete elől, ha kitartotok az igazságtalanságban, mi ugyanis ezt kiáltjuk: Történjen az, ami kedves az Istennek. 3. Mint a hatalmas és kitűnő császár, Hadrianus, atyátok leveléből kiindulva kérjük tőletek azt, hogy kérésünkre szolgáltassatok igazságot, és ezt nemcsak Hadrianus rendeletére hivatkozva kérjük, mint inkább abból a megfontolásból, hogy az igazságszolgáltatáshoz mindenkinek joga van, ezért írtuk meg kérvényünket, melyben feltártuk ügyünket. 4. Csatoljuk hozzá Hadrianus császár levelének egy másolatát, ezzel is meg akarunk győzni benneteket arról, hogy mi az igazságot akarjuk. 5. A levél másolata ez: MINUCIUS FUNDANUSZNAK.

Leveledet, amit írtál nekem átvettem Serenius Granianusztól, a kitűnő férfiútól, kinek te most utóda vagy. 6. Nincs kedvemre, hogy elintézetlen ügyet hagyjak hátra, nehogy az emberek amiatt nyugtalankodjanak, vagy hogy ezzel indítékot adjak a zavart keltők gonosztetteihez. 7. A provinciák kormányzóinak kérésére /írom/, hogy megfontoltan lépjenek fel a keresztények ügyében, bíróságok előtt vonják felelősségre őket, ügyükben ennek megfelelően járjanak el, nem engedve egyesek követelőzésének, vagy hangoskodásának. 8. Mert inkább az a méltányos, hogy valakinek rágalmazását te kivizsgáljad. 9. Ha a felhozott vádat igazolni is tudják, a bűncselekménnyel arányos büntetést szabj ki, de ha valaki csak a rágalmazás kedvéért teszi ezt, Herkulesre, büntesd meg inkább őt túlkapása miatt, járj el ellene úgy, ahogy méltányosnak találod.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.