Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]

54. 1. Azok, akik a költők által kitalált mítoszokat tanítják a tanuló ifjúságnak, semmiféle igazolást sem tudnak mellettük felhozni, mert ezeket az emberi nemzet megtévesztésére és félrevezetésére a gonosz démonok sugallatára beszélték el, mint erre már rámutattunk. 2. Amikor ugyanis hallották, hogy a próféták Krisztus eljövetelét hirdetik, és azt, hogy az istentelen embereket tűzben fogja megbüntetni, azzal álltak elő, hogy Zeusz számos gyermekéről beszéltek, és úgy vélték, hogy csodálatos történetek terjesztésével félrevezetik az embereket, hogy a Krisztus csodás történeteit a költők elbeszéléseihez hasonlóknak találják. 3. Ezeket aztán elterjesztették a görögök és minden más nép között, mert a démonok tudtak mindarról, amit a próféták Krisztusról előre meghirdettek. 4. De a démonok nem értették meg jól, amit a próféták szavaiból megtudtak, és tévesen mímelték Krisztus tetteit, amint ezt most megvilágítjuk. 5. Mózes próféta – amint már említettük -, minden más írónál ősibb, és tőle idéztük is ezt a jövendölést: „Nem szűnik meg a fejedelem Judából, és a vezér az ő ágyékából, míg el nem jön, akinek az fenn van tartva, őrá várnak a nemzetek, a szőlőtőhöz köti meg csikóját, és megmossa ruháját a szőlő vérében” /ld. Ter 19,10k 32,1/. 6. Amikor a démonok meghallották ezeket a prófétai szavakat, előhozakodtak Dionüszosszal, Zeusz fiának mondották és terjesztették, hogy ő a szőlőtő feltalálója, misztériumaiban szerepeltették a szamarat, és azt hirdették, hogy miután széttépték, az égbe szállt. 7. Mivel Mózes jövendölésében nem mondott el mindent, csak azt, hogy Isten Fia el fog jönni, de hogy szamárcsikó hátán ülve jár-e a földön vagy az égbe száll-e, továbbá a csikó a szamárét és a lóét is egyaránt jelenti, és ezt a jelet sem határozza meg, hogy az általa mondott szamár vagy ló csikóján megy-e, mikor megjelenik, azt sem, hogy Isten fia, vagy az emberé – miről már beszéltünk, ezért azok Bellerofontészről is beszéltek, aki embertől született ember volt, és Pegazus-lovon az égbe szállt. 8. Mikor pedig meghallották azt, amit Izaiás próféta által hirdetett meg, hogy szűztől fog születni, és maga megy fel az égbe, előhozakodtak azzal, hogy Perszeusznak nevezik őt 9. Hallva a fentebb is említett jövendölést az „erős, mint gigász, hogy megfussa pályáját” /Zsolt 18,5/, az erős Héraklészről kezdtek beszélni, aki az egész földet bejárta. 10. Vagy amikor a jövendölésekből megtudták, hogy minden betegséget meggyógyít, halottakat támaszt fel, Aszklépiosszal hozakodtak elő.

55. 1. De Zeusz fiai közül soha egyetlen eggyel kapcsolatban sem beszéltek arról, hogy a keresztre feszítésben követte volna, mivel – mint már mondtuk – nem tudták, mi az, aminek jelképes jelentése van abból, amit erre vonatkozóan mondtak. 2. Pedig ez, ahogy a próféta is megjövendölte, erejének és hatalmának igen nagy jele volt, amint azt szemmel látható dolgok mutatják. Vegyétek csak szemügyre mindazt, ami a világban van; ezen jel nélkül nem áll fenn és nem kapcsolódik össze semmi. 3. A tengert nem hasítja ketté más, mint ez a győzelmi jel, amit itt vitorlának neveznek, mely a hajón biztosan áll, a földet sem tudják felszántani nélküle, a bányászok és a mesteremberek ilyen formára készített szerszámok nélkül nem tudnak semmit sem megmunkálni. 4. Az ember alakja sem különbözik másban az értelmetlen vadakétól, csak abban, hogy felegyenesedve széttárja kezeit, az arcán kiemelkedik az orra, mellyel az életfenntartásához lélegezni tud, ez pedig a homlok alatt helyezkedik el, így nem mutat mást, mint a kereszt formáját. 5. A próféta által ugyanis ezt mondotta: „A  Lélek arcunk előtt az Úr Krisztus” /vö. Siral 4,20/. 6. Ez az alakzat még számotokra is az erő jelének számít, zászlóitok és győzelmi jelvényeitek formájára gondolok itt, melyeket ott visztek minden diadalmenetetek élén, uralmatok és hatalmasoknak jelét ebben az alakzatban mutatjátok fel, bár nem tudjátok, hogy valójában mit tesztek ezzel. 7. Elhunyt császáraink képmását is ebben az alakban ábrázoljátok, s a feliratokban őket isteneknek nevezitek. 8. Eddigi fejtegetéseinkkel és ennek a jelnek magyarázataival, amennyire erőnkből telt, más belátásra akartunk bírni benneteket, úgy gondoljuk, hogy a továbbiakban nincs már szükségünk védekezésre még akkor sem, ha ti továbbra is hitetlenek maradnátok; mindenesetre mi megtettük, ami rajtunk múlt.

56. 1. A gonosz démonok azonban nem elégedtek meg azzal, hogy csak Krisztus eljövetele előtt beszéljenek azokról, kiket Zeusz fiainak mondanak – kikről lentebb tárgyaltunk -, hanem azután is, miután ő megjelent, és az emberek között élt, és mivel hallották a prófétai jövendöléseket, melyek szerint az emberiség minden fajából lesznek, akik hinni fognak benne és várnak rá, ezért újból tevékenykedni kezdtek, s ekkor már másokat vonultattak fel – ahogy már ezeket is említettük -, felléptették Simont és Menandroszt Szamáriából, akik mágikus hatalmukkal sokakat rabul ejtettek, és ezeket még most is fogságukban őrzik. 2. Így nálatok is, mint már mondottuk, a fővárostokban, Rómában, Claudius császár idejében élt Simon, s a szent szenátust és a római népet úgy elkápráztatta, hogy istennek tartották, és szobra felállításával tisztelték meg, amilyen a nálatok tisztelt többi istennek van. 3. Éppen ezért azt kérjük tőletek, hogy a szent szenátussal és a római néppel ismertessétek meg kérvényünk tartalmát, mert ha valaki megismeri belőle a tanítást, az megtudja az igazságot, és megszabadulhat a tévedéstől. 4. Azt a szobrot pedig, ha ti is jónak látjátok, távolítsátok el.

57. 1. A gonosz démonok nem tudták semmissé tenni azt a meggyőződést, hogy az istentelenek büntetése lesz a világégés, ugyanúgy nem tudták Krisztust sem megjelenésekor eltitkolni, csupán annyit értek el, hogy akik esztelenül élnek, szenvedélyeknek hódolnak, rossz erkölcsűek, dicsőséghajhászók, azok ölnek és gyűlölnek bennünket, de mi nemcsak, hogy nem gyűlöljük őket, hanem – ahogy már hangsúlyoztuk – az irgalmasságtól indíttatva azon vagyunk, hogy megpróbáljuk őket megváltoztatni. 2. A haláltól nem félünk, mivel valljuk, hogy egyszer mindenképpen meg kell halni, ebben a világban nincs semmi új, minden ebben az állapotban létezik, aki csak egyetlen esztendeig is örvendhetett neki, benne nem talált meg mindent, ezért a mi tanításunknál kell kikötnie, ha azt akarja, hogy a szenvedésektől megmeneküljön és zavartalanul élje. 3. Ha valaki nem hinne a halál utáni életben, vagy azt gondolná, hogy az elhunytak nem érzékelnek, velünk ők csak jót tennének, mert megszabadítanának az itteni élet szenvedéseitől és szükségeitől, ám ők úgy tűnnének fel, mint gonoszok, embergyűlölők, hiú nézetek megszállottjai, mert nem azért ölnek meg bennünket, hogy megszabadítsanak, hanem hogy az élettől és az örömöktől megfosszanak bennünket.

58. 1. A pontuszi Markiont, kit fentebb már említettünk, a gonosz démonok küldték, és most azt tanítja, hogy tagadjuk meg az összes mennyei és földi lény Teremtőjét, a próféták által előre meghirdetett Krisztust is, az ő Fiát, mert egy, a mindenséget megalkotó Istenen kívül más valakit hirdet, ugyanúgy egy második fiút is. 2. Sokan hittek neki, és ő, mint az igazság kizárólagos tanítója kinevet bennünket, de tanítását semmivel sem tudja igazolni; esztelenül, mint a farkasoktól elragadott bárányok, az istentelen nézetek és a démonok martalékává lesznek követői. 3. Mivel az említett démonok semmi másra nem törekednek, mint hogy az embereket eltérítsék a teremtő Istentől és az Ő Egyszülöttjétől, a Krisztustól; azokat, akik nem tudnak elszakadni a földről, földies dolgokhoz és kézműves alkotásokhoz ragaszkodnak most is; míg azokat, akik az isteni dolgok szemlélésére törekednek, letérítik a helyes útról, ha nincs józan ítélőképességük, ha életük nem tiszta, szenvedélyektől mentes, és az istentelenségbe taszítják őket.

59. 1. Hogy mi a tanítóinktól, vagyis a prófétáktól hagyományozott tanításból vette Platón is azt, amit mondott, hogy a formátlan anyag átalakításával alkotta meg Isten a világot; hallgassátok meg Mózes elbeszélését, mi úgy mutattuk be őt, mint az első prófétát és minden görög írónál ősibbet, általa hirdette a prófétai Lélek, hogy kezdetben az Isten hogyan és miből teremtette a világot, és ezeket mondotta: 2. „Kezdetben alkotta meg Isten az eget és a földet, 3. a föld pedig láthatatlan és megformálatlan volt, és sötétség volt a mélység felett, és az Isten Lelke ott lebegett a vizek felett. 4. És így szólt az Isten: Legyen világosság! És úgy lett” /vö. Ter 1,1-3/. 5. Ilyenképpen tehát az Isten Igéje által a meglevő anyagból lett az egész világ, mint Mózes rámutatott, és Platón, meg mindazok, akik így tanítják, amiről ti is meggyőződhettek. 6. És amit a költők Erebosznak /sötétségnek/ mondanak, arról úgy tudjuk, hogy Mózes előbb beszélt.

60. 1. Platón Timaioszában, amikor a természetről beszél, ezt mondja Isten Fiáról: „khi” alakzatban helyezte el őt a mindenségben, Mózestől vette, és hozzá hasonlóan beszélt. Mózes könyveiben ugyanis meg van írva, hogy abban az időben, amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, és a pusztában voltak, mérges vadállatokkal találták szemben magukat, viperákkal, áspissal és a kígyók minden fajtájával, mely halált hozott a népre. 2. Akkor az Istentől jött sugallatra, és az ő rendeletére Mózes vette a rezet és keresztformát öntött belőle, és ezt felállította a szent sátor fölé, majd így szólt a néphez: „Ha rátekintetek erre a jelre, és hisztek benne, megmenekültök” /Számok 21,8/. 3. Mint leírja, ettől a kígyók elpusztultak, a nép pedig, mint ránk hagyta, megmenekült a haláltól. 4. Platón olvasta ezt, de nem értette meg pontosan, mert ő nem a kereszt jelére, hanem a „khire” gondol, az Isten utáni első erőnek mondja azt, aki „khi” alakzatban helyeztetett a mindenségbe. 5. És amit ő harmadiknak mond – mint már említettük, azt is a Mózesnél olvasottakból ismerhette, az aki a vizek felett lebegett, az Isten Lelke. 6. Tanításában a második helyre teszi az Istentől való Igét, akiről azt állítja, hogy „khi” alakban ott van mindenben, a harmadik helyen tehát a vizek felett lebegő Lelket említi, mint mondja: „a harmadik a harmadik körül”. Hogy pedig világégés lesz, Mózes által hirdette meg a prófétai Lélek, halljátok. 9. Így mondotta: „Alászáll az örökké égő tűz, és megemészt mindent egészen az alsó mélységig” /vö. Mtörv 32,22/. 10. Mi nem ugyanazt tartjuk, mint a többiek, csak mindenki minket utánozva mondta a magáét. 11. Közöttünk ezeket azok is hallhatják és megtudhatják, akik nem ismerik még az írást sem, akik műveletlenek vagy barbárok, de bölcs és hívő értelmük van, vannak gyenge látásúak, vagy éppen vakok, és megértették, hogy ezek nem az emberi bölcsesség alapján történnek, hanem Isten erejéből.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.