Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]

46. 1. De nehogy valaki is esztelenül, már csak azért is, hogy tanításunkat lerontsa, azt az ellenvetést tegye abból, amit tanítottunk, hogy százötven évvel ezelőtt, Quirinus idejében született Krisztus – kiről még azt is állítjuk, hogy nem sokkal később, Poncius Pilátus alatt tanított; még nem lehet arra következtetni, hogy azok az emberek, akik azelőtt éltek, nem vonhatók felelősségre; ezért rávilágítok ennek az előlegezett ellenvetésnek megoldására. 2. Mi azt tanultuk, hogy Krisztus az Isten elsőszülöttje, akiről az előbbiekben már azt mondottuk, hogy az Isten Igéje, Értelme, benne részesedett az emberiség minden nemzedéke. 3. Akik éltek ezzel az Értelemmel, azok a keresztények, még ha istentelennek is tartották őket, mint a görögök között Szókratészt vagy Hérakleitoszt és a hozzájuk hasonlókat; vagy a barbárok között Ábrahámot, Ananiást, vagy csupán nevüket felsorolni is hosszadalmas lenne, ezért most mellőzzük. 4. Így azok, akik bár korábban születtek, de nem az Értelem szerint éltek, hasznavehetetlenek voltak, Krisztusnak ellenségei, és az Értelem szerint őlőknek gyilkosai; míg azok, akik az Értelmet követve éltek keresztény módon éltek rendületlenül, félelmet megvetve. 5. Mindezek miatt az Ige erejéből, a mindenség Atya és uralkodó Istenének akarata szerint a Szűztől embernek született és a Jézus nevet viselte, keresztre feszítették, meghalt, feltámadt és felment az égbe; ennyiből is megértheti minden értelmes ember, amit most szavakkal elmondottunk. 6. Most pedig, mivel fölösleges ennek folytatása, áttérünk arra, aminek megismertetése jelenleg fontosabb.

47. 1. „Hallgassátok meg azt, hogy a prófétai Lélek hogyan hirdette előre a zsidók földjének pusztulását; úgy beszéli el, mintha azt a bekövetkezett események felett csodálkozó nép egyik tagja mondaná. 2. Ezek lennének: Puszta lett Sion, mintha a pusztaság olyan Jeruzsálem, elhagyatott háza, a mi szentélyünk, ékessége, mint atyáink magasztaltak, tűz martaléka lett, minden díszítménye romhalmazzá lett. 3. Mindezek iránt érzéketlen voltál, hallgattál, rettenetesen megaláztál bennünket” /vö. Iz 64,10-12/. 4. Hogy Jeruzsálem valóban pusztasággá lett, amint az előre meghirdette, nagyon jól tudjátok! 5. A város pusztulása mellett azt is előre megmondotta Izaiás próféta által, hogy senkinek sem szabad oda visszatérni és benne lakni, ilyenképpen: „Földjük pusztaság, szemük láttára emészti el azt ellenségük, és nem lakhat benne senki közülük” /vö. Iz 1,7/. 6. És ti valóban úgy is őrzitek, hogy benne senki se lakhasson, mert halált szabtatok ki arra a zsidóra, aki lábát oda betenné, és elfognátok, mint ez nagyon jól tudjátok.

48. 1. Azt pedig, hogy a mi Krisztusunk mindenféle betegséget meggyógyít, és halottakat fog feltámasztani, halljátok hogyan hirdette előre. 2. Így: „Közelében sánta ugrál, mint a szarvas, a néma nyelve megoldódik, a vakok látni fognak, a leprások megtisztulnak, a halottak feltámadnak és járnak” /vö. Iz 35,5s./. 3. Hogy így is cselekedett, azt Poncius Pilátus alatt összeállított aktákból megtudhatjátok. 4. És hogy a prófétai Lélek hogyan jövendölte meg az ő és a benne reménykedő emberek megöletését, ismerjétek meg abból, amit Izaiás mondott. 5. Ezek lennének: „Lám, hogyan pusztul el az igaz, és senki sem fontolja meg szívében; igaz férfiakat ölnek meg, de senki sem gondolkodik el rajta. 6. Az igazságtalan színe elől elveszik az igazat, és az békére talál. Elvétetik középről” /vö. Iz 57,1s./.

49. 1. Vagy másutt hogyan hirdette ugyancsak Izaiás által, hogy azok a népek, akik nem vártak rá, imádni fogják őt, és azt őt mindenkor váró zsidók pedig eljövetele után nem ismerik fel; a szavak úgy hangzanak, mintha maga Krisztus személye mondaná. 2. Így szólnak: „Megjelentem azoknak, akik nem kértek engem, rám találtak azok, akik nem kerestek engem. Azt mondottam: Íme itt vagyok a népnél, mely nevemet nem szólította. 3. Kitártam kezemet a hitetlen és lázadó nép fölé, azok fölé, akik nem a helyes úton járnak, hanem bűneik után. 4. A nép, amely színem előtt haragra ingerel engem” /vö. Iz 65,1-3/. 5. A zsidók pedig, akiknek ott voltak a jövendölések, és mindenkor várták Krisztus eljövetelét, de mégsem ismerték föl, amikor elérkezett, sőt gonoszul elbántak vele; míg a pogányok közül senki soha nem hallott Krisztusról, egészen addig, amíg az apostolok el nem hagyták Jeruzsálemet, hogy hirdessék tanítását és elmondják a jövendöléseket is, ezek akkor mégis elteltek örömmel és hittel, elhagyták bálványaikat, és Krisztus által a születetlen Istennek szentelték magukat. 6. Előre ismertté lett az is, hogy ezeket a vádakat fogják emelni a Krisztust megvallók ellen, és hogy mennyire szerencsétlenek azok, akik ócsárolják őt, és azt állítják, hogy jobb a régi szokásokat megőrizni – hallgassátok meg, mit mondott Izaiás által tömören: „Jaj azoknak, akik az édest keserűnek mondják, a keserűt pedig édesnek” /vö. Iz 5,20/.

50. 1. Hogy pedig értünk emberré lesz, és aláveti magát a szenvedésnek meg a gyalázatnak, és újra el fog jönni dicsőségben, erről is jövendöltek, hallgassátok meg: 2. Ezek a következők: „Mert lelkét halálra adta, és mivel őt a törvényszegők közé számították, sokak vétkét magára vette, és a törvényszegőknek kegyelmet fog nyerni” /vö. Iz 53,12/. 3. Mert szolgám megérti ezt, igen felmagasztalódik és szerfölött nagy dicsőségre jut. Ahogyan sokan csodálkoznak rajtad, hogy az emberek hogyan elcsúfítják arcodat és dicsőségedet; úgy fog majd elcsodálkozni a sok nép, királyok szája elnémul, mert akiknek nem hirdették őt, látni fogják, akik nem hallottak róla, ismerni fogják. 5. Uram, ki hitte volna, ki bennünket hallgatott, és az Úr karja kinek mutatkozott meg? Úgy beszéltünk előtte, mint a gyermekről, mint a szomjas földben nőtt gyökérről. Nem volt sem formája, sem ékessége, mi láttuk őt, nem volt alakja és tetszetős formája, lebecsültük őt, megvetett volt az emberek között. 6. Csapásokkal sújtott ember, aki el tudta viselni a gyengeséget, merthogy elfordultak arcától, megvetették, és nem törődtek vele. 7. Ő hordozza bűneinket, miattunk szenvedett, mi pedig nem törődtünk vele, hogy gyötrődés, csapás és gonoszság övezi. 8. A mi törvényszegéseink miatt hordta a sebeket, bűneink miatt gyötörték, rajta volt békénk fenyítéke, zúzódásai gyógyítottak meg minket. 9. Mindnyájan mint a juhok tévelyegtünk, az ember a maga útján kóborolt, s őt szolgáltatták ki bűneink miatt, de ő a fájdalmak közepette nem nyitotta ki száját. Mint bárány, kit leölésre vezetnek, mint a juh nyírója előtt némán megállt, nem nyitotta ki a száját. 10. Megalázásaiban ítélték el őt is, mind otthagyták és megtagadták, és röviddel ezután, hogy feltámadt a halottak közül, megjelent közöttük, és megtanította őket arra, hogy hogyan olvassák a jövendöléseket, melyeken mindezt előre meghirdetik; majd pedig látták, hogy a mennybe felmegy, és hittek benne, küldetésükhöz tőle erőt nyertek, elmentek az emberiség minden nemzetéhez és tanították őket, és ezért hívják őket apostoloknak.

51. 1. A prófétai Lélek nekünk már előre meghirdette, hogy aki ezeket elszenvedi, annak nemzedékét majd nem lehet mind elbeszélni, és uralkodni fog ellenségei felett. Így mondotta: „Nemzedékét ugyan ki beszélheti el? Mivel a földről vétetett élete, s mások törvényszegései miatt jutott a halálba, 2. gonoszokat adok temetéséért, és gazdagokat haláláért, mert törvényszegést ő nem követett el, és álnokság sem volt ajkán, a csapásoktól az Úr akarta megtisztítani őt. 3. Ha bűneitekért odaadjátok, lelketek látni fogja magvatok hosszú nemzedékét. 4. Az Úr ki akarta ragadni lelkét a gyötrelemből, meg akarta mutatni neki a fényt, értelemmel akarta felruházni, igazságot kívánt szolgáltatni az igaznak, aki sokakért jól szolgált, és a mi bűneinket hordozta. 5. Ezért ő sokakat kap örökségül, szétosztja az erősek zsákmányát, mivelhogy lelkét a hallra adták, és a törvényszegők közé számították, és ő sokak bűnét hordozta, azok törvényszegéseikért őt szolgáltatták ki” /vö. Iz 53,8-12/. 6. Hallgassátok meg itt azt is, hogy miként jövendölte meg mennybemenetelét. 7. Így hirdette: „Táruljatok fel egek kapui, nyíljatok meg, hogy bevonuljon a dicsőség királya. Kicsoda ő, a dicsőség királya? Az erős Úr, a hatalmas Úr!” /vö. Zsolt 23,7/. 8. És hogy az egekből dicsőségesen fog eljönni, hallgassátok meg, mit mondott erről Jeremiás próféta. 9. Ezek szavai: „Íme, mint Emberfia érkezik az ég felhőin, és vele angyalai” /Dán 7,13/.

52. 1. Bebizonyítottuk tehát hogy a próféták ezeket megtörténtük előtt előre megmondták, és mind beteljesedtek, és ugyanúgy hitelt kell adnunk azoknak a jövendöléseknek is, melyek majd a jövőben egészen biztosan be fognak teljesedni. 2. Ahogyan az előre hirdetett események is úgy mentek végbe, hogy nem ismertek rájuk, ugyanúgy lesz a többi is, noha beteljesedik, nem fogják felismerni, és nem is hisznek benne. 3. A próféták két eljöveteléről beszéltek, az egyik, amely már megtörtént, amikor ő megvetett és szenvedő ember volt; de a másik az lesz, amikor dicsőségben jön el a mennyből, együtt angyali seregével, mint jövendölték, akkor majd minden valaha élt ember testét feltámasztja, és az arra méltókat a halhatatlanságba öltözteti; míg a gonoszok testét, mindörökre megmaradó érzékeléssel, a gonosz démonokkal együtt örök tűzre veti. 4. Megmondtuk azt is, hogy ez hogyan fog bekövetkezni, mivel előre megmondta. 5. Ezekiel próféta által így beszélte el: „A megfelelő rész a megfelelő részhez kapcsolódik, csont a csonthoz, és hús nő rajtuk” /vö. Ez 37,7/. 6. Minden térd hajoljon meg az Úr előtt, és minden nyelv vallja meg őt! /vö. Iz 45,23/. 7. Hogy a gonoszokra milyen szenvedés és bűnhődés vár a jövőben, halljátok, az előzőhöz hasonlóan, így mondta meg előre: „Férgük nem pusztul el, tüzük ki nem alszik” /vö. Iz 66,24/. 8. És ha csak ekkor térnek meg, az már mit sem használ nekik. 9. Meg hogy a zsidóság mit fog mondani, és mit fog tenni ekkor, mikor őt eljönni látja a dicsőségben, a Zakariás által adott jövendölésben, így beszéli el: „Megparancsolom a négy szélnek, hogy gyűjtsék össze szétszórt gyermekeimet, megparancsolom az északi szélnek, hogy hozza el őket, a délinek, hogy ne küzdjön ellene. 10. Akkor Jeruzsálemben nagy siránkozás leszm nem az ajkak vagy a száj siránkozása, nem ruhájukat szaggatják meg, hanem bensőjüket. 11. Egyik törzs a másikhoz fordulva jajgat, s akkor meglátják azt, akit átszegeztek, és ezt mondják: Miért Uram, miért hagytad, hogy utadról eltévelyegjünk? A dicsőség, amelyet atyáink magasztaltak, nekünk gyalázat lett” /vö. Zak 2,6; 12,10-12; Joel 2,13; Iz 63,17; 64,11/.

53. 1. Még sok más jövendölés is van birtokunkban, de többet nem említünk itt, mert ezeket is elegendőnek tartjuk azok meggyőzésére, akiknek füle van hallására és megértésére, hogy elgondolkozzanak ezeken, és mint értelmes emberek arra a következtetésre jussanak, hogy mi nem úgy beszélünk róla, mint amiket a mítoszköltők Zeusz fiairól összehordanak, mert ezeket fogadhatjuk el. 2. Mi más elgondolások alapján ismerjük el azt a megfeszített embert a születetlen Isten elsőszülöttjének, aki minden ember felett ítéletet fog tartani, mint azon tanúbizonyságok alapján, melyeket még emberré levése előtt hirdettek meg róla, és ezek beteljesedését láttuk, és azt is, hogy minden emberfajtából vannak olyanok – beleértve magunkat is-, akik az apostoli tanítását követik, elhagyva régi szokásokat, melyekben tévelygéseik folytán éltek, és mert a pogányok közül többen lettek keresztények, sőt még igazibb keresztények, mint azsidók vagy a szamáriaiak közül? 3. Mert rajtuk kívül a prófétai Lélek minden más emberi nemzetet pogány népeknek nevez; de a zsidó népet és a szamáriaiakat Izraelnek és Jákob házának hívja. 4. Idézzük most azt a jövendölést, amelyben előre meghirdette, hogy a pogányok közül többen fognak hinni, mint a zsidók és a szamáriaiak közül. 6. Ezt mondotta: „Örvendezzél te magtalan, aki nem szültél, tapsolj és ujjongj te, aki nem vajúdtál, mert a terméketlennek sokkal több gyermeke lesz, mint annak, akinek férje van” /vö. Iz 54,1/. 5. Az összes nemzetek pusztaság voltak az igaz Isten számára, mivel kezek alkotásait imádták, a zsidóknak és a szamáriaiaknak azonban ott volt a próféták által nekik adott, Istentől származó Ige, és mindenkor várták Krisztust, de – igen kevés kivételével – őt megjelenésekor nem ismerték fel, a kevesekről pedig a szent prófétai Lélek Izaiás próféta által előre megmondotta, hogy üdvözülnek. 7. Mintegy őket szólaltatja meg: „Ha az Úr nem hagyott volna magvat nekünk, olyanok lettünk volna, mint Szodoma és Gomorra” /vö. Iz 1,9/. 8. Szodoma és Gomorra pedig istentelen emberek városai voltak, melyekről Mózes mondotta, hogy tűz és kén által felégetve pusztítja el Isten, senki sem menekül meg ott, kivéve az idegen származású, a káldeusok közül való – név szerint Lót -, kivel lányai is megmenekültek. 8. Egész vidékük pusztaság és kiégett föld lett, terméketlen maradt mindmáig, aki akarja, megnézheti. 9. Azt, hogy a pogány népek közül inkább hinni fognak benne, és ezek igazabbak is lesznek, Izaiás próféta által mondotta meg. 10. Így hirdette: „Izrael szívében körülmetéletlen, a népek pedig testükben” /vö. Jer 9,26/. Ezekből – amit mi most elétek tártunk -, eleget adtunk ahhoz, hogy az igazságra törekvőket meggyőzzék és náluk hitelre találjon, mert nem a véleményeket kedvelik, nem a szenvedélyek irányítják őket.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.