Úti célunk a partiumi Székelyhíd volt, ahol a  Csaba testvér által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány bentlakó és napközi otthonát látogattuk meg. Az ott élő gyermekekkel való találkozás öröme erőt adott az előttünk álló nagyböjti utazásunkhoz. 

Hálás szívvel köszönjük Fenntartónk támogató segítségét.

Szeretettel átnyújtunk egy csokorra való gondolatot, amelyek bennünk fogalmazódtak meg utazásunk során:

 „Még szombat reggel azzal a jó érzéssel indulhattunk útnak, hogy ha egy kicsit is, de mi segíthetünk a rászorulókon, de ott megtapasztalhattunk valamit Isten jelenlétéből, kegyelméből!”

„Szeretetből, lemondásból, önzetlenségből annyi útravalót kaptam, amiért érdemes volt eljönni.”

„A találkozásunk után átértékeltem azt, hogy mi a fontos. Egy mosoly, egy érintés, ami nem kerül semmibe, de mégse tudom csomagban elküldeni. Igen és a saját problémáim?...... az is elhalványodik!”

„Mit adott Nekem ez a nap? Erőt, kitartást, sok-sok szeretetteljes türelmet, azt a hitet, megerősítést, hogy minden nehézségben tudjunk felállni, előre menni-higgyünk a Jó Isten segítő hatalmában.”

„Azt az erőt, amivel élik mindennapjaikat csak hitükből, abból a szeretetből meríthetik, amelyet azoktól a gyermekektől kapnak, akiknek segítenek.”

„Mélyen megérintett Ági néni hivatása, ahogyan neveli, terelgeti a gyermekeket, teljesen ráhagyatkozva a gondviselő Istenre.”

„Azoknak a gyermekeknek, akikkel találkoztunk, nem játékra és szép ruhára van szükségük, hanem mindennap átölelő szeretetre. Ugyanakkor bennük is nagyon sok szeretet van: A SZEMÜKBEN CSILLOG…”

„Bennem az utazás végére világossá vált, hogy amit mi természetesnek tartunk, azt ott sok gyermek nem is ismeri.”

„Ez az út ébresztő volt számomra. Olyan ébresztő, amiből már úgy keltem fel, hogy ” Köszönöm Istenem!”. Hálával tartozom mindenért. Mindenért, ami olyan könnyen válik természetessé, hogy szinte már fel sem merül, hogy lehetne másként is. Azt hiszem nyitottabb szemmel és nagyobb szívvel gazdagodtam. Akarom, hogy sokan beleférjenek csak úgy! Most már nem az a fontos, hogy ki az én felebarátom, én szeretnék felebarát lenni.”

„Tisztelettel, csodálattal gondolok azokra az emberekre, kik félretéve saját életüket ezekért a mélyszegénységben élő gyermekekért dolgoznak éjjel-nappal.”

„Az ott dolgozó emberek igazi példaként állnak elém az alázatukkal, szeretetükkel Istenre hagyatkozásukkal, lelkesedésükkel.”