Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]

38. 1. Amikor pedig a prófétai Lélek Krisztus személyében beszél, így teszi: „Én pedig kitárom kezemet a hitetlen és a lázadó nép fölé, azok fölé, akik nem a helyes úton járnak”. 2. Vagy másutt: „Hátamat odaadtam az ostorozásnak, arcomat az ütlegelésnek, nem fordítottam el a leköpdösés gyalázatától. 3. Az Úr volt az én segítségem, ezért meg nem inogtam, hanem olyanná tettem arcomat, mint a kemény szikla, mert tudtam, meg nem szégyenülök, mivel jön már az, aki igazságot szolgáltat nekem” /vö. Zsolt 21,19/. 4. Vagy egy más helyen, amikor azt mondja: „Köntösömre sorsot vetettek, átlyuggatták kezemet és lábamat” /vö. Zsolt 21,17/. 5. „Én pedig elaludtam és álomba merültem, majd felkeltem, mert az Úr felemelt engem” /vö. Zsolt 3,6/. 6. Vagy egy másik helyen azt mondja: „Ajkukkal mondogatták fejüket ingatva: Szabadítsa meg magát” /vö. Zsolt 21,8s./. 7. Hogy mindezt meg is tették a zsidók Krisztussal, módotokban áll megismerni. 8. Keresztre feszítésekor ugyanis ezek fejüket ingatva, ajkukat erre mozdították: „Aki halottakat támasztott fel, most magát szabadítsa meg!” /vö. Mt 27,39s./.

39. 1. És ahogyan a prófétai Lélek az utána bekövetkezett eseményeket hirdette, így szólt: „Sionból jön a törvény, Jeruzsálemből az Úr Igéje; ítéletet tart a nemzetek között, és elmarasztal sok népet. Kardjaikat ekevassá kovácsolják, lándzsáikat sarlókká, nemzet nemzetre nem támad kardjával, és nem tanulnak többé háborúskodást” /vö. Iz 2,3s./. 2. Mert hogy ez bekövetkezett, arról ti is meggyőződhettek. 3. Jeruzsálemből ugyanis tizenkét férfi ment el a világba, akik tudatlanok voltak, még a nyelveket sem ismerték, de Isten erejével hirdették minden embernek, hogy Krisztus küldetésében járva tanítják Isten Igéjét; és mi, akik egykor egymást öldöstük, most nemcsak hogy ellenségeinkkel nem hadakozunk, hanem – mivel sem hazudni nem akarunk, sem a bennünket, kikérdezőket megtéveszteni -, Krisztust bátran megvallva megyünk a halálba. 4. Valóban áll, amit mondottak egykor: Ítél a nyelv, de nem ítél a szív, és mi ehhez tartjuk magunkat. 5. Nevetséges is lenne, ha a nektek felesküdött és általatok jegyzékbe vett katonák, kiknek semmiféle halhatatlanságot nem tudtok biztosítani, többre tartják életeteket sajátjukénál, rokonaikénál, hazájuknál, mi pedig, akik a halhatatlanságra törünk, ne viselnénk el minden büntetést azért, hogy vágyunkat, a halhatatlanságot elnyerjük attól, akinek hatalma van megadni azt.

40. 1. Most pedig hallgassatok meg, hogyan jövendölt tanításának hirdetőiről, mit beszélt előre eljövetelének hírnökeiről az, akiről már megjegyeztük, hogy próféta volt és király, aki a prófétai Lélek által így beszélt: „Nap napnak adja át a szót, éjszaka az éjszakának adja hírül a tudást. 2. Nem beszédben és nem is szavakban, melyeknek hangját hallani lehet. 3. De az egész földre elhat hangjuk, és a világ határáig szózatuk. 4. A Napban veri le sátorát, és miként a vőlegény lép be nászágyáról, ujjong, mint gigász, hogy megfutja pályáját” /vö. Zsolt 18,3-6/. 5. Dávidtól magától ezeken kívül még más próféciákat is alkalmasnak és jónak tartunk megemlíteni, melyekből megtudhatjátok, hogyan buzdítja az embereket a prófétai Lélek amely Heródész, a zsidók királya, a zsidóság és Pilátus, a ti ottani prokurátorok között létrejött, hogy katonákkal lépnek fel Krisztus ellen; és hogy minden emberi nemzetből hinni fognak benne, hogy az Isten Fiának nevezik őt, és hogy neki alávet majd minden ellenséget, meg hogy hogyan próbálnak menekülni a démonok, már amennyire tudnak, a mindenség Atyjának és uralkodó Istenének és magának Krisztusnak a hatalma elől, és hogy hogyan szólít fel mindenkit a megtérésre az Isten, mielőtt még az ítélet napja elközeleg. 8 Ezekért mondotta: „Boldog az az ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa után, aki nem jár a bűnösök útján, aki nem ül le a gonoszok katedrájára, hanem akarata az Úr törvényében van, az ő törvényéről elmélkedik nappal és éjszaka. 9. Olyan lesz ő, mint a vízpartra ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem fonnyadnak el; siker koronázza minden tettét. 10. Nem így az istentelenek, nem így. Porhoz hasonlóak, amelyet elsodor a szél a föld színéről. Ezért az istentelenek nem állnak meg az ítéletkor, sem a bűnösök az igazak tanácsában, mert az Úr ismeri az igazak útját; az istentelenek útja a pusztulásba visz” /vö. Zsolt 1,1-6/. 11. Miért háborognak a nemzetek, s a népek miért forgatnak újat fejükben? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküdnek az Úr ellen, és Fölkentje ellen, mondják: „Törjük össze a bilincsünket, és dobjuk le magunkról igájukat! 12. Aki az egekben lakik, csak mosolyog rajtuk, az Úr kineveti őket; egyszer majd haragjában szól hozzájuk, fölháborodásában összezavarja őket. 13. Engem fog majd királynak megtenni Sionon, szent hegyén, és kihirdetem az Úr rendelkezéseit. 14. Így szól hozzám az Úr: Fiam vagy te, ma szültelek téged. 15. Kérd tőlem, és a népeket neked adom örökségül, és birtokodul a föld határait. Uralkodjál felettük vasvesszővel, mint a fazekas edényét szétzúzod őket. 16. Nos, királyok térjetek észre, tanuljatok ebből, kik ítélkeztek a földön. 17. Szolgáljatok az Úrnak félelemben, ujjongjatok előtte remegve. 18. Fogadjátok el a tanítást, nehogy valamikor haragra lobbanjon az Úr, mert elvesztek az igaz útról, amikor rövid időre fellángol dühe. 19. Boldogok mindazok, akik benne bíznak” /vö. Zsolt 2,1-12/.

41. 1. Vagy másutt, ugyancsak Dávid által egy másik jövendölésben így beszélt a prófétai Lélek arról, hogy Krisztus keresztre feszítése után fog uralkodni: „Minden föld dicsőítse az Urat, hirdessétek nap-nap után üdvösségét, mert nagy az Úr szerfölött dicséretre méltó, félelmetes az összes isten felett. Mert a pogányok istenei démonoknak bálványképe, az Úr pedig megalkotta az egeket. 2. Dicsőség és dicsőítés színe előtt, erő és magasztalás szentségének helyén. 3. Nyerjetek kegyet, és járuljatok színe elé, boruljatok le szent udvaraiban. Színe előtt rettenjen meg az egész föld, dolgait hozza rendbe, ne remegjen. 4. Legyen örvendezés a nemzetek között: uralkodik az Úr” /vö. Zsolt 96,1-10/ a fáról.

42. 1. Mikor a prófétai Lélek a jövendőről úgy beszél, mint már megtörtént eseményről, erre már mutattunk példát a fentebb említett jövendölésben, most azt akarjuk megvilágítani, hogy ezeknek olvasói miért nem ennek megfelelően értették. 2. A jövőben biztosan bekövetkező eseményeket úgy mondotta el, mint már megtörténteket; és hogy ezeket ilyen értelemben kell elfogadnunk, kísérjétek figyelemmel szavainkat! 3. Krisztus emberré válása és keresztre feszítése előtt mintegy ezerötven esztendővel mondotta el Dávid a fentebb említett jövendöléseit; az előtte és az utána élők közül keresztre nem feszítettek senkit, és senki sem vitt örömhírt a pogányoknak. 4. De a mi Jézus Krisztusunk, keresztre feszítése és halála után feltámadt, felment a mennybe, és uralkodik; ezeknek megtörténtével a tőle küldött apostolok prédikációja által tanításának örömhíre eljutott azokhoz, akik azóta is várják az általa meghirdetett halhatatlanságot.

43. 1. De nehogy valaki is abból, amit mondottunk arra következtessen, hogy mi valamiféle kikerülhetetlen végzetről beszélünk a bekövetkezett események kapcsán, meg hogy előre eltervezett dolgokat hirdetünk, ezért a következő magyarázatot adom. 2. A prófétáktól úgy tanultuk, és igaznak ismerjük azt, hogy az egyes cselekedetek értékének megfelelően vagy szenvedésben és bűnhődésben, vagy jutalomban lesz része mindenkinek; és ha ez nem így lenne, hanem minden a sorsnak megfelelően történne, akkor semmi sem függne tőlünk. Ha a sorsnak megfelelően lenne az egyik jó, a másik pedig rossz, az előbbiért nem járna elismerés, az utóbbi miatt meg elmarasztalás. 3. Ha pedig az emberi nem számára nincs meg a szabad választás képessége arra, hogy kerülje a gyalázatost, és a jót válassza, semmiféle cselekedetével nem vonna ítéletet magára. 4. De bebizonyítjuk, hogy a szabad választás alapján cselekednek helyesen vagy helytelenül. 5. Sőt azt is láthatjuk, hogy egy és ugyanaz az ember ellentéteken megy át. 6. Ha pedig sorsszerűen lenne valami helytelen vagy helyes, akkor sohasem lehetne az ellentétes oldalra átmenni, sem a két oldal között ingadozni; és nem lennének olyanok, kik a helyes úton járnak, és olyanok sem, kik a helytelenen, hanem maga a sors lenne az oka a jónak és a rossznak, de ezzel ugyanarról a dologról állítanánk, hogy ellentétesen cselekszik: vagy a fentebb említett elgondolást fogadjuk el igaznak, hogy semmi sem lenne erény vagy bűn, hanem csupán a vélekedésünktől függően jó vagy rossz valami; ez pedig, mint azt a józan ész is sugallja, a legnagyobb istentelenség és igazságtalanság lenne. 7. Mi viszont azt nevezzük kikerülhetetlen sorsnak, hogy azok, akik jót tettek, megérdemelt jutalmukat, akik pedig ellenkezőképpen cselekedtek, az értő járó büntetést kapják. 8. Isten az embert másnak teremtette, mint a fákat vagy a négylábúakat, melyek közül egy sem képes választásának megfelelően cselekedni; így az ember sem érdemelne elismerést, dicséretet, ha nem magától választaná a jót, hanem ilyen lenne; ha pedig rossz lenne, akkor a büntetés sem lenne jogos, mert így nem ő az oka, mivel pedig semmi más nem tud lenni, csak olyan, mint természete.

44. 1. Mindezeket a szent prófétai Lélek tanította meg velünk, Mózesnél maradt ránk, hogy az első ember megalkotása után Isten így szólt: „Íme előtted áll a jó és a rossz, válaszd a jót” /MTörv 30,15.19/. 2. Vagy másutt, egy másik próféta, Izajás által a mindenség Atyja és uralkodó Istene személyében erről beszélt: „Mosdjatok meg, legyetek tiszták, vessétek ki lelketekből a gonoszságot, tanuljatok meg jót tenni, ítéljetek az árva javára, szolgáltassatok igazságot az özvegynek, akkor jöjjetek és perlekedjünk – mondja az Úr – még ha bűneitek olyanok is lennének, mint a bíbor, olyan fehérré teszem, mint a gyapjút, még ha olyanok is lennének, mint a skarlát, olyan fehérré teszem, mint a havat. 3. És ha akarjátok, és ha meghallgattok engem, a föld javát eszitek, de ha nem hallgattok rám, kard emészt el benneteket; - az Úr szája mondja ezeket” /vö. Iz 1,16-20/. 4. Az említett „kard emészt el benneteket” nem azt akarja mondani, hogy kard gyilkolja le azokat, akik nem hallgatnak rá, merthogy a tűz az Isten kardja, mely azokból táplálkozik, akik a hamisat választották. 5. Ezért mondotta, „kard emészt el benneteket – az Úr szája mondja”. 6. Ha arról a kardról beszélne, mely hasít és kettéválaszt, akkor nem azt mondta volna, hogy „emészt el”. 7. Ahogyan Platón is mondotta: „A bűn azé, aki választotta, Isten vádolható”, ő Mózes prófétától vette ezt, Mózes ugyanis előbb élt bárkinél, aki valaha is írt a görögök között. 8. És mindent, amit a lélek halhatatlanságáról, a halál utáni büntetésről, a mennyei dolgok szemlélésről, meg más hasonló nézeteket, amelyekről a filozófusok és a költők beszéltek, alapjában véve mind a prófétáktól vették, amit ők csak megfogalmazni és továbbadni voltak képesek. 9. Azért mindegyiküknél megmutatkoztak az igazság magvai; viszont nem értették meg azokat teljesen, merthogy ők egymással is ellentétes dolgokat állítottak. 10. Ilyenképpen amikor mi a jövendő dolgok előre meghirdetéséről beszélünk, ezzel nem azt állítjuk, hogy a sors végzése szerint történtek, hanem ennek az az oka, hogy Isten előre ismeri az emberek jövőben bekövetkező cselekedeteit, a prófétai Lélek által előre meghirdette, hogy az emberek között ő mindenkit tetteinek érdemei szerint jutalmaz, vagy az ellene elkövetett cselekedeteinek mértéke szerint büntet meg, hogy az embereket ennek megértésére vezesse, erre emlékezzenek, azért tárta fel, hogy ez gondolataikban ott legyen és így a jóra törekedjenek. 11. A gonosz démonok szorgalmazására halálos ítéletet hoztak azok ellen is, akik a Szibilla vagy a próféták könyveit olvassák, megfélemlítve térítették el az embereket attól, hogy a javukat szolgáló dolgokról valami tudomást szerezzenek, hogy így őket szolgálatukban megtartsák; csakhogy ezt nem tudták elérni minden esetben. 12. Éppen ezért mi nemcsak, hogy félelem nélkül olvassuk ezeket a könyveket, hanem mint láthatjátok, figyelmetekbe ajánljuk, tanulmányozzátok, abban a hitben, hogy ezzel mindenki egyetért, de ha csak néhány embert is sikerül meggyőznünk, azzal is igen sokat nyerünk, mert jó földművesekként Urunktól megkapjuk bérünket.

45. 1. Halljátok most azt, hogy mit mondott Dávid próféta által arról, hogy az Isten, a mindenség Atyja, Krisztust a halottak közül való feltámadása után az égbe felvezette, és ott tartja őt, amíg meg nem bünteti ellenségeit, a démonokat, s míg be nem tölti a jóknak számát, kiket ő eleve ismert, és előtte kedvesek voltak, és miattuk nem valósította meg még a világégést. 2. Ezt mondotta: „Így szólt az én Uramhoz, ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábadhoz zsámolyul nem teszem le. 3. Erejének pálcáját kibocsátotta az Úr neked Jeruzsálemből, uralkodjál ellenségeid felett. 4. Nálad az uralom erődnek napján szenteidnek fényességében, a méhemből szültelek a hajnalcsillag előtt” /vö. Zsolt 109,1-3/. 5. Az említett kifejezés, „erejének pálcáját kibocsátja neked az Úr Jeruzsálemből”, ez az ő hathatós Igéjének előre meghirdetése volt, amit apostolai – Jeruzsálemet elhagyva – mindenütt hirdettek, és bár tanítóit és Krisztus nevének megvallóit halállal büntetik, mi is mindenütt ragaszkodni fogunk hozzá, és tanítjuk. 6. Még akkor is, ha ti ellenszenvvel fogadjátok ezeket a szavakat, többet azonban nem tudtok tenni – mint azt már mondottuk – csak megölhettek minket, ti azonban, meg mindazok, akik gyűlölködve üldöznek benneteket, és meg nem térnek, az örök tűz büntetését készítitek magatoknak.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.