Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]

30. 1. De ha valaki azt hozná fel ellenvetésként, hogy annak nincs semmiféle akadálya, hogy az általunk Krisztusnak nevezett ember volt az emberek közül, és mágikus tudományával tette azokat a hatalmas dolgokat, amelyekről mi beszélünk, és ezért tűnhetett az Isten fiának ő, ezzel kapcsolatban nekünk ne higgyenek, akik róla beszélünk, hanem az eljövetele előtti próféták szavainak kell hitelt adni, mert a jövendöléseket mi szemünkkel láttuk és látjuk beteljesedni; éppen ezért úgy gondoljuk, hogy számotokra a legnagyobb és legigazibb bizonyíték ezeknek bemutatása.

31. 1. A zsidók között voltak bizonyos férfiak, az Isten prófétái, akik által a prófétai Lélek megtörténtük előtt meghirdetett dolgokat, és jövendöléseiket az abban az időben élő judeai királyok, amikor azokat a próféták elmondták, a maguk héber nyelvén a próféták által írásba foglaltatták, könyvekbe rendezték, így őrizték. 2. Ptolemaiosz, az egyiptomiak királya, amikor megalapította könyvtárát, abban össze akarta gyűjteni az összes, különféle szerzőktől származó írásokat, így tudomást szerzett a prófétákról is, és azzal a kéréssel fordult az abban az időben élő judeai királyhoz, Heródészhez, hogy küldje meg neki a próféták könyveit. 3. Heródész király pedig az említett héber nyelven megírt könyveket küldte el. 4. Mivel pedig a bennük megírtak az egyiptomiak számára érthetetlenek voltak, ezért ismételten kérte a királyt, hogy küldjön hozzá olyan embereket, akik azokat görög nyelvre fordítják. 5. Mivel ez történt, ezek a könyvek mindmáig megmaradhattak az egyiptomiaknál, és mindenütt, ahol csak zsidók vannak – akik ugyan felolvassák ezeket, de nem értik meg -, hogy bennünket pedig idegeneknek és ellenségeiknek tartanak, és hozzátok hasonlóan, amennyire csak erejükből telik, minket pusztítani és büntetni akarnak, ahogy erről ti is meggyőződhettek. 6. Mert a nemrégiben lezajlott zsidó háborúban Barkhókbeasz, a zsidó felkelés vezére, csupán a keresztényeket büntette meg keményen, hogy tagadják meg, káromolják Jézust, a Krisztust. 7. A próféták könyveiben tehát megtalálhatjuk eljövetelének előzetes bejelentését, és azt, hogy irigykedni fognak rá, és hogy nem ismerik fel és keresztre fogják feszíteni Jézust, a mi Krisztusunkat, aki halála és feltámadása után felment a mennyekbe, hogy őt Isten Fiának nevezik, és valóban az is, hogy majd hírvivőket küld szét az emberek minden csoportjához, hirdetni mindezt, meg hogy a pogányok közül többen fognak hinni benne. 8. Jövendöltek róla öt-, három-, kettőezer meg ezer meg nyolcszáz esztendővel a megjelenése lőtt, emberi nemzedékek során át más és más próféták.

32. 1. Így már Mózes is, az első próféta szó szerint ezt mondotta: „Nem szűnik meg a fejedelem Judából, és a vezér az ő ágyékából, míg el nem jön az, akinek az a kezébe tartozik, őrá várnak a nemzetek, a szőlőtőhöz köti meg szamárcsikóját, és a szőlő vérében megmossa ruháját” /vö. Ter 49,10/. 2. Kikutathatjátok és megtudhatjátok, hogy a zsidóknak meddig volt saját fejedelmük vagy királyik: egészen Krisztus, a mi tanítónk megjelenéséig, aki a meg nem értett jövendöléseket megvilágította, mert előre meghirdette az isteni, prófétai Lélek Mózes által, hogy a fejedelem nem szűnik meg a zsidók között, amíg el nem jön az, akinek fenn van tartva az uralom. 3. Juda a zsidók ősatyja volt, róla kapták a „iudaioi” /zsidók/ nevet; és az ő megjelenése után már ti uralkodtok a zsidók felett, és elfoglaltátok földjüket. 4. Az pedig, hogy „őrá várnak a nemzetek”, azt jelenti: minden nemzetből vannak olyanok, akik második eljövetelére várnak, mert majd szemetekkel fogjátok látni megjelenését; ha mindezeknek utána jártok, meggyőződhettek róla, mert a különböző nemzetek között várják már annak a judeai megfeszítettnek megjelenését, kinek halála után nem sokkal a zsidók földje fegyveres erővel a kezetekbe jutott. 5. Az pedig, hogy a „szőlőtőhöz köti meg szamárcsikóját és a szőlő vérében megmossa ruháját”, annak nyilvánvaló jelképe, hogy Krisztussal mi fog történni, és hogy mit fog majd tenni. 6. Mert az egyik falu szélén a szőlőtőhöz szamárcsikó volt kötve, meghagyta apostolainak, hogy vezessék oda hozzá, aztán felült rá, és bevonult Jeruzsálembe, ahol a zsidók hatalmas temploma volt, amit később ti leromboltatok, majd ezután keresztre feszítették, hogy a róla szóló jövendölések mind beteljesedjenek. 7. Azzal meg, hogy „a szőlő vérében megmossa ruháját”, szenvedését hirdették meg, amit ő valóban elviselt, és ezáltal tisztította meg azokat, akik benne hisznek: 8. mert amit az isteni Lélek a próféta által ruhának nevezett, az a benne hívő embereket jelenti, akikben ott lakik az Istentől való mag, az Ige. 9. Amit pedig a szőlő vérének mondott, az ő benne levő vért jelenti, amely nem az emberi magból lett, hanem isteni erőből. Mert az első erő, a mindenség Atyja és uralkodó Istene után, a Fiú, az Ige, aki különleges módon testesült meg és lett emberré, de erről a későbbiekben még részletesebben fogunk beszélni. 10. Ahogyan a szőlő vérét sem az ember, hanem az Isten alkotta meg, úgy az ő vére sem az emberi magból lett, hanem az Isten erejéből, mint már mondottuk. 11. Izaiás is – egy másik próféta -, ugyanezt hirdette meg más szavakkal: „Csillag kél fel Jákobból, Jessze gyökeréből virág sarjad, az ő karjában reménykednek a nemzetek” /vö. Iz 11,1.10/. 12. A csillag, mely valóban tündököl, felkelt, és a virág kihajtott Jessze gyökeréből, a Krisztus. 13. Isten ereje révén született ő a szűz által Jákob magjából, aki atyja volt Judának, Juda pedig a már említett zsidók atyja; Jessze is ősatyja volt valóban – a jövendölésekkel egybehangzóan -, mert ő is Jákobnak és Judának a leszármazottja a nemzedékek sorában.

33. 1. Most halljatok arról is, hogy miként jövendölte meg Izaiás próféta által, aki ezt mondotta, hogy szűztől fog születni: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, akit úgy fognak nevezni: Velünk az Isten” /vö. Iz 7,14/. Aminek megtörténtét az emberek hihetetlennek vagy lehetetlennek gondolják, azt a bekövetkező eseményt a prófétai Lélek előre meghirdette, hogy amikor majd megtörténik, ne legyen hihetetlen, hanem a jövendölés miatt higgyenek benne. 2. De nehogy azok, akik előtt nem világos a számukra megvilágított jövendölés, így elutasítsanak bennünket, mivelhogy mi is elutasítjuk a költőket, akik annyit beszéltek a szerelmi kegyével asszonyokhoz közeledő Zeuszról megkíséreljük szavaink értelmét megadni. 3. Az „Íme a szűz méhében fogan” azt jelenti, hogy a szűz nem a szerelmi egyesülésben fogan, mert ha valaki vele szerelemben egyesült volna, akkor nem lenne már szűz; az Isten ereje szállt le a szűzre, beborította árnyékával, de úgy, hogy megmaradt szűznek. 4. Abban az időben ehhez a szűzhöz eljött az Isten angyala, örömhírt hozott neki e szavakkal: „Íme a méhedben fogansz a Szentlélektől, és fiút szülsz, a magasságbeli fiának nevezik őt, a Jézus nevet adod majd neki, mert ő szabadítja meg népét bűneiből” /vö. Lk 1,31s./. Ahogy ezt nekünk, a benne hívőknek Jézus Krisztussal kapcsolatban lejegyezték, merthogy a jövendölő Izaiás által adta hírül a prófétai Lélek születését, mint ahogy már mondottuk. 5. Az Istentől való Lélek és Erő nem jelent más, mint az Igét, aki Istennek elsőszülöttje, Mózes a fentebb már említett próféta is így beszélt róla; ő volt az, aki leszállott a szűzre, árnyékával beborította, de nem szerelmi egyesülésben, hanem eltöltötte őt erejével, és így fogant. 6. A Jézus név héber szó, görög nyelven annyit jelent, mint Megváltó. 7. Ezért az angyal így szólt a szűzhöz: „a Jézus nevet adod majd neki, mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. 8. A prófétál isteni ihletésű jövendölései sem származtak mástól, mint az isteni Igétől, és ezt még ti is – ahogy én feltételezem – elismeritek.

34. 1. Születési helyével kapcsolatban hallgassátok meg, hogy hogyan beszélt egy másik, próféta, Mikeás, aki ezt mondotta: „Te Betlehem, Juda földje, nem vagy te a legkisebb Juda fejedelemségében, belőled származik majd a vezér, aki népemet kormányozza” /vö. Mik 5,2/. 2. Ez a falu a zsidók földjén található, Jeruzsálemtől mintegy harmincöt stádiumnyira, itt született Jézus Krisztus, ahogy ezt megtudhatjátok Quirinus összeírásából is, ő volt az első prokurátorotok Judeában.

35. 1. Most hallgassátok meg azt a jövendölést, amely azt hirdette, ami aztán be is következett, hogy Krisztus születésétől férfivá éréséig rejtekben marad az emberek között. 2. Így szól: „Gyermek született nekünk, ifjú adatott nekünk, az ő vállán van az uralom” /vö. Iz 9,6/; a kereszt erejére mutat rá ez, amelyre felszegezve vállai kifeszülnek, de ezt beszédünk folyamán még jobban meg fogjuk világítani. 3. Vagy egy más helyen ugyancsak Izaiás próféta a prófétai Lélektől indítva hozta az isteni üzenetet: „Én pedig kitárom kezemet a hitetlen és lázadó nép fölé, azok fölé, kik nem a helyes úton járnak. 4. Akik ítéletet kérnek most tőlem, és az Isten elé járulni merészelnek” /vö. Iz 65,2; 58,2/. 5. Ismét másutt más szavakkal és más próféta által mondja: „Átlyuggatták kezemet és lábamat, és köntösömre sorsot vetettek” /Zsolt 21,17.19/. És Dávid, a próféta és király, aki ezt mondotta, ebből semmit sem szenvedett el, Jézus Krisztust pedig széttárt kezekkel feszítették meg a zsidók, mert elutasították őt, és azt mondották, hogy nem ő a Krisztus; pedig azt tették, amit a próféta mondott: kigúnyolták őt, az ítélőszékbe ültették és így fordultak hozzá: Ítélkezz felettünk. 6. Annak, hogy „átlyuggatták kezemet és lábamat” az a magyarázata, hogy a kereszten székébe és lábába beleverték a szegeket. 7. Miután őt felszegezték a keresztre, ruhájára sorsot vetettek és megfeszítői elosztották egymás között. 8. Hogy mindez valóban így történt, azt megtudhatjátok a Poncius Pilátus idejéből való aktákban. 9. Még azt is előre meghirdette, hogy majd szamárcsikó hátán ülve fog Jeruzsálembe bevonulni. Szofoniás, egy másik próféta volt, aki pontosan megmondotta ezt. 10. Így szól: „Ujjongj Sion leánya, hirdesd Jeruzsálem leánya, íme királyod érkezik egyszerűségben, szamár hátán ül, igavonó állat csikaján” /vö. Zak 9,9/.

36. 1. Amikor a próféták által kimondott szavakat halljátok, úgy fogadjátok, mintha azt az ő személyétől hallanátok, mert nehogy azt gondoljátok, hogy ezek azoktól valók, akik a Lélek sugalmazását megkapták, hanem magától az isteni Igétől, aki őket ezekre indította. 2. Volt, amikor a jövőben bekövetkező dolgokat hirdette meg; volt, amikor az Atyaisten, a mindenség Uralkodójának személyében beszélt; volt, amikor Krisztus személyében beszélt; volt, amikor a népek személyében, akik az Úrnak, az ő Atyjának válaszoltak; úgy van ez, ahogy a ti íróitoknál is láthatjuk, egy valaki írt le mindent, de több beszélgető személyt szerepeltet. 3. A zsidók a prófétai könyvek birtokosai voltak, de nem értették meg azokat, így nem ismerték fel Krisztust eljövetelekor, sőt még minket is gyűlölnek, akik azt állítjuk, hogy ő eljött, és rámutatunk arra is – ahogyan a jövendölések mondják -, hogy ők feszítették keresztre őt.

37. 1. És hogy ez előttetek is egészen világos legyen, a fentebb említett Izaiás próféta által az Atya személyében ezt is mondotta: „Még az ökör is megismeri gazdáját, a szamár is urának jászolát, de Izrael nem ismer meg engem, az én népem nem ért meg engem. 2. Jaj a bűnös népségnek, a bűnökkel teli népnek, a gonosz magnak, a törvénytelen fiaknak, elhagytátok az Urat” /vö. Iz 1,3s./. 3. Vagy egy másik helyen, ahol maga a próféta beszél az Atya személyében hasonló formában: Milyen házat építetek nekem? – mondja az Úr. 4. Az ég az én trónusom, a föld zsámoly lábaim alatt. 5. Vagy megint egy másik helyen: Újholdaitokat és szombatjaitokat gyűlöli a lelkem, a böjt hosszú napját és a nyugalom napját nem fogadom el; ha színem elé járultok, nem hallgatlak meg benneteket. 6. Kezetek csupa vér. 7. Ha lisztlángot hoztok, vagy áldozaitokat, utálatosak ezek nekem. A juhok háját és a bikák vérét nem akarom. 8. Ki kéri ezeket kezetekből? Inkább oldj meg minden igazságtalan bilincset, törd össze az erőszakkal felrakott igákat, a hajléktalannak és a mezítelennek adj takarót, az éhezőknek törd meg kenyeredet /vö. Iz 1,3-4/. Ezek lennének, amit a próféta által Isten maga tanított, megérthettétek tartalmát!

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.