Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]

22. 1. Az Isten Fiát, akit mi Jézusnak nevezünk, bár egészen ember volt, bölcsessége által lehet Isten Fiának mondani, merthogy „Istennek, emberek Atyjának” nevezi minden író Istent. 2. A mi hitünk szerint pedig egy sajátos módon, a szokványos születési formától eltérő módon született ő, az Isten Igéje az Istentől, mint az előbbiekben mondottuk, és mint ilyen, hasonló a ti Hermésztekhez, akiről azt mondjátok, hogy az Istentől hírt hozó Ige. 3. Ha valaki történetesen az ellen emelne kifogást, hogy keresztre feszítették, ebben hasonló ő Zeusz fentebb említett, szerintetek is szenvedő fiaihoz. 4. Halálukról – igaz, nem egyező -, hanem igen különböző dolgokat meséltek, ami pedig a szenvedést magát illet, Krisztusé nem tűnik kevesebbnek, sőt kimutatjuk, hogy nagyobb volt – mint ahogy ígértük, - vagy még nagyobbnak tarthatjátok, mivel tettei alapján mindenki beláthatja, hogy ő volt a nagyobb. 5. Ha hirdetjük, hogy a szűztől született, ezzel olyasmit mondunk, mint ti Perszeuszról. 6. Ha pedig arról beszélünk, hogy születésüktől fogva sántákat és bénákat gyógyított meg, valamint halottakat támasztott fel, úgy tűnhet, hogy mi is olyasmiről beszélünk, mint amikor ti Aszklépiosz tetteit mondjátok el.

23. 1. De hogy ti is világosan lássátok azt, amiről azt állítjuk, hogy Krisztustól és az előtte élő prófétáktól írásba foglalt tannál ősibb, és benne mi is ugyanazt mondjuk, mint ők; de ezzel nem azt kérjük, hogy velük együtt bennünket is elfogadjatok, hanem csak annak elismerését, hogy igazat beszélünk. 2. Egyedül csak ő, Jézus Krisztus született sajátos értelemben Istentől Fiúként, Isten Igéjeként, Elsőszülöttjeként és Erejeként, az ő akaratából lett emberré és bennünket megtanított ezekre, hogy az emberi nemet megváltoztassa és felemelje. 3. De mielőtt még ő az emberek között emberré lett volna, azok – ezzel a fentebb említett gonosz démonokra utalok -, róluk a költők tudósítottak, és kitalált meséiket valóságnak adták ki, kiagyaltak egész sereg gyalázatosságot és istentelenséget, amivel most minket rágalmaznak, bár ezeket sem tanúsítani, sem igazolni nem tudják. Most számba vesszük valamennyit.

24. 1. Először is, noha a görögökéhez hasonló dolgokról beszélünk, egyedül bennünket gyűlölnek Krisztus nevéért; noha semmivel sem vádolhatnak, mégis mint bűnösöket ölnek meg minket, amikor különböző helyeken fákat, folyókat, egereket, macskákat, meg más esztelen állatokat imádnak, és mivel ezen kultuszok művelői sem egyeznek meg egymással, hanem különböző helyeken mást részesítenek Istennek kijáró tiszteletben, ezért egymást is istentelennek tartják, mert nem ugyanazokat tisztelik. 2. Csak azt az egyet vethetitek szemünkre, hogy nem imádjuk a ti isteneiteket, és a halottak sírjára nem viszünk ital -, illat- és ételáldozatokat, meg koszorúkat. 3. Nagyon jól tudjátok ti is, hogy ugyanazon dolog lehet az egyik számára isten, a másiknál már állat az, a harmadiknál pedig áldozat.

25. 1. Másodszor, mi, akik az emberiség minden fajtájából vagyunk, egykor mi is tiszteltük Bakkhoszt, Szemelé fiát és Apollónt, Létó fiát, akik férfiszerelemtől hajtva annyiszor tettek olyasmit, amit még említeni is szégyen; vagy Perszephonét és Aphroditét, akik Adónisz után bolondultak, és ti még ezeknek a misztériumát ünneplitek; vagy Aszklépioszt, meg mást közülük, kiket isteneknek tartanak; de Jézus Krisztus megismerése óta – még ha halállal fenyegetnek is – elvetjük ezeket; 2. magunkat pedig a nem született és a szenvedélyektől mentes Istennek szenteljük, kiről nem hisszük, hogy Antiopéhoz, vagy a neméhez hasonló többiekhez, sőt Ganümédész érzéki szerelem hevében közeledett volna, és hogy őt a bilincsekből Thetisz közbenjárására a százkezűnek kellett volna kiszabadítani, és hogy ő ezért támogatta volna Thetisz fiát, Akhilleuszt, aki ágyasa, Briszeisz kedvéért sok görögöt pusztított el. 3. Igazán sajnáljuk azt, aki ezekben hisz, mert tudjuk jól, hogy mindezek a gonosz démonok találmányai.

26. 1. Harmadszor pedig; miután Krisztus a mennybe fölment, a démonok egyes embereket arra indítottak, hogy magukat isteneknek mondják, akiket nemcsak nem üldöznek, hanem még tisztelnek is. Így Simont, aki szamariai volt, Gittón vidékéről származott, Claudius császár uralkodása alatt, a benne működő gonosz démonok által, mágikus erőben csodálatos dolgokat művelt, fővárostokban Istennek tartották, szobrát mint Istenét tisztelték, és ez a szobor a Tiberis folyó két hídja között áll, ezzel a latin felirattal: SIMONI DEO SANCTO. Majdnem minden szamáriai, sőt néhány más nemzetből való is a legfőbb istenként imádta őt; egy bizonyos Helénát pedig, aki vándorlásaiban társa volt, annak előtte pedig bordélyházi nő, úgy tisztelték, mint a tőle származó első „Elgondolást”.

4. Ugyanígy Melandrosz, aki szintén szamáriai, Simon tanítványa, Kapparetaia vidékéről származott, és ugyanazon démonok tartották hatalmukban, Antiókhiai tartózkodása alatt – mint tudjuk – sokakat megtévesztett mágikus művészetével, azt állította, hogy ő követőivel együtt halhatatlan; még ma is vannak, akik általa megtévesztve ezt vallják. 5. És az a bizonyos pontuszi Markion, ki még ma is tanítja követőinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtőnél nagyobb istent, a démonoktól megszállottan a legkülönfélébb népek közül sokakat káromlásba visz, hogy tagadják meg a mindenség teremtő Istenét, és ismerjenek el egy másik, nálánál nagyobb és hatalmasabb dolgokat művelő Istent. 6. Ezeket mind, akik a tanítványaik, keresztényeknek nevezik, valamiképpen úgy, mint a filozófusok között is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a filozófia elnevezéssel jelölik. 7. Mi azokat a vádakat, melyekben mítoszokba illő rágalmakat híresztelnek rólunk – a lámpák felforgatásáról, a fajtalan szeretkezésekről, az emberi hús lakmározásáról – nem ismerjük el magunkról; és hogy csupán csak a rólunk kialakult vélemények miatt üldözzetek bennünket, sőt meg is öljetek, határozottan visszautasítjuk. 8. Van a birtokunkban egy összeállítás, mely az összes téves irányzatot felsorakoztatja, ha látni akarjátok, átadhatjuk nektek.

27. 1. Mi, akik semmiféle igazságtalant vagy istentelent nem művelünk, azt tanultuk, hogy a csecsemők kitétele bűn; először is azért, mert úgy látjuk, hogy majdnem mindegyiket parázna célokra viszik el, nemcsak a lányokat, hanem a fiúkat is; és mint beszélik, ahogyan a régiek marhákat, kecskéket, juhokat és lovakat tartottak, úgy most gyermekeket nevelnek paráznaságra, így a nőknek, hermafroditáknak meg más ocsmánykodásra nevelteknek egész hada áll készen a fajtalankodásra minden népnél. Bért, vámot, adókat szednek utánuk, bár ezeket kellene kiirtani birodalmatokból. 3. Vannak közöttünk még olyanok is, akik nemcsak belőlünk élnek istentelenül, gonoszul és tisztátalanul, de fiaikkal, rokonaikkal és testvéreikkel is ocsmányságot űznek. 4. Akadnak olyanok is, akik feleségüket és gyermekeiket prostituálják, vagy köztudottan kéjvágyból férfiatlanítanak másokat, hogy ezek aztán az istenek anyjának misztériumait végezzék; sőt az általatok oly igen tisztelt istenek majd mindegyikének nagy jeléül a kígyót teszitek oda. Míg ti nyilvánosan teszitek és tisztelitek a gonoszságokat, addig ezeket ellenünk vádként felhozzátok, hogy attól az isteni világosságtól elfordulva teszünk ilyeneket; és nekünk, mivel az ilyen cselekedetektől tartózkodunk, ártani nem tudtok, de ártanak azok, akik mindezt teszik, másokat még hamisan is vádolnak.

28. 1. Mi a gonosz démonok fejedelmét nevezzük kígyónak, vagy sátánnak és ördögnek, ahogy ezt irataink tanulmányozása által megtudhatjátok, ő seregével és az őt követő emberekkel együtt a tűzben fog bűnhődni mindörökre, ahogy ezt Krisztus előre megmondotta. 2. Az emberi nem iránti szeretetében Isten eltekintett attól, hogy ez a határozata egészen beteljesedjen, mert előre tudta azt, hogy lesznek majd olyanok, akik – ekkor még meg sem születtek – a bűnbánat által az üdvösséget akarják.

3. A kezdet kezdetén az emberi nemet ő értelmesnek, és azzal a képességgel felruházva teremtette meg, hogy az igazat válassza és a jót tegye, így egyetlen ember számára sem lehet kifogás Isten előtt; mert értelemmel felruházva és a dolgok megismerésére alkalmas képességgel születik. 4. Mégis vannak, akik mindezeket nem fogadják el Istennel kapcsolatban, nem létezését hirdetik gondolkodási formákban való jártasságuknak felhasználásával, vagy elfogadják létezését, de belemerülnek a gonoszságokba, vagy úgy vélik, hogy kőbe lehet őt zárni vagy tanítják, hogy nincsen erény és bűn, mert minden ember saját szempontjából ítél valamit jónak vagy rossznak, és mindez igen nagy istentelenség, az igazságtól távol áll.

29. 1.  A csecsemőket mi azért nem tesszük ki, mert azok gondozása nélkül meghalnának, és ezzel mi is gyilkosokká válnánk; éppen ezért kötünk házasságot, hogy a gyermekeket felneveljük; és ha nem lépünk házasságra, akkor teljes önmegtartóztatásban élünk. 2. Ezért közülünk egy valaki, mert meg akart győzni benneteket arról, hogy vallásunkban nincs  semmiféle szégyenletes együtthálás, Félix prefektusnak egy kérvényt nyújtott be Alexandriában, melyben engedélyt akart nyerni arra, hogy egy orvossal kasztráltathassa magát, merthogy ezt az örvösök nem merték megtenni a kormányzó engedélye nélkül. 3. Félix semmiképpen sem akarta aláírni, így az ifjú lelkiismeretesen kitartott elhatározása mellett azokkal együtt, akik ugyanúgy gondolkodtak. 4. Nem tartom alkalmatlannak, hogy éppen itt emlékezzünk meg Antinoouszról, aki nemrég még szinte kortársunk volt, őt mindenki félelemből istenként tisztelni kezdte, noha tudták, ki volt, honnan való.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.