Nagyböjt tizedik napja
Dikérion 2014.03.12. 07:35
Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]
8. 1. Fontoljátok meg jól, mert mindezt a ti érdeketekben mondjuk, mert megtagadhatnánk a válaszadást. 2. Mi nem akarunk hazugságban élni, mi egy tiszta, örökké tartó életre törekszünk, az Isten, a mindenség Atyja és megteremtője melletti életre vágyunk, ezért vagyunk készek mindig a hitvallásra, mivel elfogadtuk és hiszünk abban, hogy mindebben azokat követjük, kik Istenről tetteikkel tettek tanúságot; mert ezek azzal, hogy őt követték, eljutottak a vele való életre, melyben a rossz nem férkőzhet hozzájuk. 3. Röviden ebben áll a mi reménységünk, amit mi Krisztustól tanultunk, és amit mi tanítunk. 4. Hasonlóképpen tanított Platón is azzal, hogy Radamanthüsz és Minosz fogják megbüntetni az eléjük állított gonoszokat; és mi is valljuk, hogy ez megtörténik, csakhogy Krisztus által; a lélek újra egybekapcsolódik a testtel, és így lesz örök büntetésre ítélve, de nem csupán egyetlen évezredre, ahogy Platón állította. 5. Nehogy valaki lehetetlennek és hihetetlennek gondolja ezt, akár nekünk, akár másoknak tulajdonítva a tévedést, amíg a tényekben meg nem győződik arról, hogy mi valótlant állítunk.
9. 1. Sem rendszeres áldozatbemutatással, sem virágkoszorúkkal nem hódolunk emberi alkotások előtt, melyeket a templomokban felállítottak és isteneknek neveznek, ezeket mi életteleneknek és halottaknak tartjuk; isteni formájuk nincsen – és nem hinnénk, hogy az Istennek ilyenféle alakja lenne, ahogy egyesek ezt állítják, hogy ilyenképpen kell tisztelni -, hanem az így megjelenő gonosz démonok alakzata ez. 2. Mi szükség van arra, hogy elmondjuk nektek azt, amit úgyis tudtok, hogy mindezeknél a művészek, az anyag megmunkálói, mintázói és kivésői, kiöntői és cizellálói! Nem egy esetben oda nem illő edényekből, művészetük révén ezek alakját megváltoztatva formázzák meg azokat, melyeket isteneknek neveznek. 3. Ezért mindezt nemcsak holmi esztelenségnek tartjuk, hanem az istenség meggyalázásának is, ő ugyani alakban és emberi szavakkal ki nem fejezhető – és még így neveznek el romlandó dolgokat, melyek gondozásra szorulnak. 4. A művészeik mindenféle ocsmányságot űző erkölcstelenségét, mit kár lenne részleteznem, ti is nagyon jól ismeritek; hogy alkotásuk közben hogyan rontják meg a lányokat. 5. Milyen elvakult lélekre vall még arról beszélni is, hogy a kicsapongó emberek mintázzák meg és formálják ki az imádott isteneket, sőt a szentélyekbe, ahova ezeket elhelyezik, őröket állítanak, s nem fontolják meg azt, hogy akár rágondolni vagy kimondani is szentségtörés: emberek az istenek őrei lettek!
10. 1. Velük szemben mi olyan Istent fogadtunk el, akinek anyagi áldozatot nem kell bemutatni, mert mi úgy tartjuk, hogy ő az, aki mindent adományoz. Mi úgy tanultuk, fogadtuk el és hisszük, hogy ő azokat ismeri magáénak, akik őt követve jót cselekednek, mértékletesen, igazságosságban és emberszeretetben élnek, meg Istenünk más tulajdonságainak megfelelően, kit semmiféle tőlünk származó névvel nem szólítunk. 2. Mi azt tanítjuk, hogy kezdetben, az alaktalan anyagból jóságában és az emberekért ő formált meg mindent, főként azokért, akik cselekedeteikben az ő szándékának megfelelően méltónak mutatkoznak arra – és ez a mi hitünk – hogy vele együtt éljenek halhatatlanságban, szenvedéseiktől megszabadultan. 3. Ahogyan kezdetben megalkotta azokat, amelyek nem léteztek addig, úgy tette lehetővé azt is, hogy mi, ha a hozzá méltó dolgokat választjuk, kiérdemeljük a halhatatlanságot és az együttlétet vele. 4. Ami kezdetben volt, az nem állt hatalmunkban, ő viszont úgy akarta, hogy a neki megfelelőt válasszuk, ezért ruházott fel bennünket értelmi képességgel, s ezen az úton járva elvezet bennünket a hitre. 5. Mivel ezeket minden ember érdekében mondjuk, nemcsak hogy nem tilos megismerni, sőt inkább buzdítunk mindenkit ezek megismerésére. 6. Amit ugyanis az emberi törvények nem tudtak megtenni, azt megtette az isteni Ige, noha a gonosz démonok sokféle hamis és istentelen vádat terjesztettek ellenünk – ezekből ugyan egyet sem követtünk el, - őket mindenben gonosz, és természetük szerint különböző szenvedélyek vezetik.
11. 1. Ti pedig amikor arról hallotok, hogy mi egy országra várunk, minden mérlegelés nélkül úgy tekintetek ránk, mintha valami emberek által megszervezett királyságra gondolnánk, holott mi arról beszéltünk, hogy Isten közelében épül fel az; és hogy ez így van, abból a tényből is kitűnik, hogy kérdéseitekre bevalljuk: keresztények vagyunk, noha tudjuk, hogy halálbüntetést szabtok ki arra, aki ezt beismeri. 2. Ha mi valamiféle emberektől megszervezett országra várnánk, akkor bizonyára tagadnánk is, nehogy elpusztíthassanak bennünket, és igyekeznénk rejtekben meghúzódni, hogy így terveink megvalósulását elérjük; de mivel nem a jelenlévőkben van reményünk, nem törődünk hóhérainkkal, mert a halál is csak nyereség lehet számunkra.
12. 1. Mindenkinél inkább hallgatunk rátok, és együtt küszködünk veletek a béke megteremtésén, mivelhogy mi azt tanítjuk, Istenünk elől nem rejtőzhet el sem a gonosztevő vagy a fösvény, az erőszakoskodó vagy az erényes életű, mert mindenki, tetteinek megfelelően, vagy az örök büntetés vagy az örök boldogság felé halad. 2. Ha minden ember tudatában lenne ennek, egy pillanatra sem választaná a rosszat, ismerve azt, hogy ezzel a tűz általi kárhozatra jut; hanem minden tettével inkább a jóra törekedne, és az erényekben ékeskedne, hogy Isten közelébe jutva élvezhesse a boldogságot, megmenekülve a kínoktól. 3. A gonosztevők pedig elrejtőzni igyekeznek a tőletek kiszabott törvények és büntetések elől, nem azért, mintha törvényeitek nem lennének helyénvalóak, hanem mert jól tudják azt, hogy bűncselekmények elkövetése után előletek elfuthatnak, mivel ti is csak emberek vagytok; de ha felfognák azt, és elhinnék, hogy Isten elől már nem tudnak elrejtőzni sem tetteiken sem gondolataikban, és csak magáért a meghirdetett büntetések miatt, minden körülmények között megtartanák a rendet, amit ti magatok is szeretnétek elérni. 4. Ha pedig azt kellene mondani, hogy ti magatok is féltek attól, hogy mindenki az igazság szerint járjon el, és ezzel nem lenne többé alkalmatok arra, hogy valakit is megbüntessetek, akkor valóban hóhéroknak tűnnétek, és nem jóakaratú uralkodóknak. 5. Meggyőződésünk az, hogy minden eredendően a gonosz démonok műve, akik áldozatbemutatást és imádást hajtanak be azokon, kik esztelenül élnek – mint már utaltunk erre -, de rólatok, akik törekedtek a helyes istentiszteletre, és a bölcsességben való elmélyedésre, nem tételeztük fel, hogy esztelenül cselekednétek. 6. Ám ha ti – az esztelen emberekhez hasonlóan -, a szokásokat az igazság elé helyezitek, járjatok el úgy, ahogy hatalmatok lehetővé teszi, de így még a fejedelmek is, akik az igazsággal szemben a szóbeszédnek adnak hitelt, olyanok, mint a sivatagi rablók. 7. Hogy szerencsétlenség ne érjen így benneteket, az Értelem is rámutat erre, kinél jobb uralkodót és igazságosabb kormányzót Isten után, ki őt szülte, mi nem ismerünk. 8. Ahogyan mindenki elutasítja azt, hogy az atyák szegénységét, gonosztetteit, vagy gyalázatát a fiak nem öröklik; ugyanúgy, ha valakinek véleményét az Értelem nem fogadja el, azt az értelmes ember nem választja. 9. De hogy mindez be is fog következni – mint utaltam erre -, a mi tanítónk megmondotta előre, ki a mindenség atyjának és uralkodó Istenének a Fia és Küldötte, Jézus Krisztus, kiről mi a keresztény elnevezést nyertük. 10. Mi biztosak vagyunk abban, amit ő tanított, mert az ő szavai megvalósulását láttuk, amiket annak idején a jövőre vonatkozóan megmondott; mert isteni mű a jövendő dolgok előzetes meghirdetése és az is, hogy a tények mutatják, úgy történnek, amint előre megmondta. 11. Ezen a ponton le is zárhatnánk beszédünket, semmit sem szükséges hozzáfűzni, mivel így is arra méltatnátok, hogy igazaknak és igazságosaknak ítéljetek meg bennünket; de tudatában vagyunk annak, hogy nem is olyan egyszerű rövid időn belül megváltoztatni a tudatlanság által fogva tartott lelket, azért, hogy meggyőzzük az igazság barátait, néhány dolgot még szeretnénk hozzáfűzni abban a hiszemben, hogy az igazság szembeállításával a tudatlanság eloszlik.
13. 1. Mi nem tartjuk magunkat istenteleneknek /ateistáknak/, mert megadjuk a tiszteletet a világmindenség Alkotójának, neki ugyanis nem véres vagy illatáldozatra van szüksége, 2. hanem ahogy mi ismerjük, a minden ügyünkben végzett imádás és hálaadás szavaival – amennyire csak erőnkből telik -, magasztaljuk őt, mert hozzá egyedül az méltó, hogy nem emésztjük el tűzben, amit ő táplálékul teremtett, mivel ezek a mi javunkat és a szegényeket szolgálják; neki pedig ünnepi szavakkal adunk hálát, himnuszokat zengünk a teremtésért, hogy mindent boldogulásunkra alkotott: a dolgok sokféleségét, az időszakok váltakozását; és arra kérjük őt, hogy újra a halhatatlanságban élhessünk a belé vetett hit által – ki ne ismerné el mindezt az értelmes emberhez illőnek? 3. Most elétek fogjuk tárni azt, hogy mi észszerűen tiszteljük Jézus Krisztust, mindezen dolgoknak tanítóját, ki ezért született közénk, kik Judeában, Tibérius császár prokurátora, Poncius Pilátus alatt feszíttetett keresztre, őt valóban Isten Fiának ismerjük, és hogy a második helyet foglalja el, harmadsorban pedig a prófétai Lelket. 4. Azért vádolnak minket őrültséggel, mert a második helyet a változatlan és örök Isten után, a mindenség szülője után, mint vélik, mi egy megfeszített embernek adjuk, merthogy ők nem ismerik ennek misztériumát, mi meg arra intünk titeket, figyeljetek ránk, amikor azt elmagyarázzuk.
14. 1. Mindenekelőtt óvatosságra intünk benneteket, vigyázzatok, nehogy azok a démonok, kiket az előbbiekben már eléggé felingereltünk, titeket most elámítsanak és elfordítsanak attól, hogy egyáltalán figyelemmel kísérjétek és megértsétek szavainkat – mert ők azon vannak, hogy benneteket rabszolgáiknak és intézőiknek megtartsanak, álomjelenéseikkel és mágikus üzelmeikkel láncon tartják azokat, akik nem küzdenek megszabadulásukért -, ahogyan mi elhagytuk őket, úgy, hogy miután az Értelem /Ige/ hívei lettünk, az egyetlen és születetlen Istent követjük Fia által; 2. mi, akik közül sokan egykor erkölcstelenségben tobzódtak, most minden mást kizárva az önmegtartóztatáshoz ragaszkodnak; akik közül sokan egykor mágiát űztek, a jó, a születetlen Istennek szentelik magukat; akik közül sokan egykor a pénzt és a vagyonszerzést minden másnál inkább sóvárogták, most vagyonukat odaadják a közösségnek és megosztják azt a szükséget szenvedőkkel; 3. mi, akik közül sokan egykor gyűlölték egymást, sőt megölte egyik a másikat, sokat törődtek azzal, hogy ki nem tartozott népünkhöz szokásai vagy életfelfogása révén, most Krisztus eljövetele után közösségben élünk velük, sőt ellenségeinkért imádkozunk, és azokat, kik igazságtalanul gyűlölnek bennünket, igyekszünk meggyőzni, mert Krisztusnak helyes parancsai szerint élvén tudjuk csak remélni azt, hogy megnyerjük Istentől mindazt, ami javunkra válik. 4. De nehogy olyanoknak tűnjünk, mint akik meg akarnak téveszteni benneteket, még a magunk ügyének feltárása előtt jónak látjuk, hogy magának Krisztusnak tanításából valamit idézzünk; nektek, a hatalom birtokában levő királyoknak lesz kötelessége megítélni, hogy mi valóban ezeket tanultuk és tanítjuk. 5. Beszédei rövidek és tömörek voltak, nem volt ő szofista, mivel az Isten ereje volt az ő szava.
Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.
[1] Fordította: Vanyó László. Ókeresztény Írók (Szerk. Vanyó László). 8. kötet. A II. századi görög apologéták. Szent István Társulat, Budapest, 1984 68-73. o.
|