Antiochiai Szent Ignác magnéziaiakhoz írt levele[1]

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz a Maiandrosz folyó menti Magnészia egyházának, mely az Atyaisten kegyelmében, Krisztus Jézusban, Megváltónkban áldott,  akiben üdvözlöm őt, s a lehető legtöbb kegyelmet kérem számára az Atyaistenben, és Jézus Krisztusban.

I. 1. Miután tudomást szereztem Isten szerinti szeretetek nagy fegyelméről, örömmel határoztam el, hogy Jézus Krisztus hitében szólok hozzátok. 2. Az Istenhez leginkább illő névre méltatva, melyet bilincsekben hordok, magasztalom az egyházakat, azért imádkozom, hogy bennük Jézus Krisztus – aki életünk mindörökké – testének és Lelkének egysége legyen meg, a hité és szereteté, melynél előbbre való nincsen, s a legfontosabb legyen meg bennük: Jézus és az Atya egysége. Benne kiálljátok e világ fejedelmének támadásait, és azokat kikerülve Istent nyeritek el.

II. 1. Látástokra méltattam püspökötök, az Istenhez méltó Damasz és a tisztelendő presbiterek, Basszusz és Apollóniosz, valamint szolgatársam, a diakónus Zotinosz által, kiben örömömet leltem, mert úgy engedelmeskedik a püspöknek, mint Isten kegyelmének, a presbitériumnak pedig, mint Jézus Krisztus törvényének.

III. 1. A püspök fiatalkorával azonban nem illik visszaélnetek, hanem az Atyaisten erejének megfelelően meg kell adni neki minden tiszteletet, tudomásomra is jutott, hogy a szent presbiterek sem használták ki szemmel látható fiatalságát, hanem, mint Istenben bölcsek, engedelmeskedtek neki, de nem is neki, hanem Jézus Krisztus Atyjának, aki mindenki püspöke. 2. Képmutatás nélkül illő engedelmeskedni annak tiszteletére, aki szeret bennünket. Nem azért, mert eme látható püspököt téveszti meg valaki, hanem, mert a láthatatlan megtévesztésére merészkedik. Az efféle azonban nem testtel kapcsolatos számvetés, hanem Istennel, aki a titkokat ismeri.

IV. Illő, hogy ne csak keresztényeknek hívjanak minket, de azok is legyünk; minthogy egyesek emlegetik ugyan a püspököt, de mindent nélküle cselekednek. Rossz az ilyenek lelkiismerete, úgy tűnik nekem, mert nem szigorú értelemben vett parancsnak megfelelően gyülekeznek össze.

V. 1. Mivel tehát a dolgoknak kimenetelük van, s előttünk áll egyszerre a kettő, az élet és a halál, és mindenki a saját helyére fog jutni (vö.: ApCsel. 1,25)…. 2. Ahogyan kétféle pénzérme van, egyik Istené, másik a világé, s mindegyiken rajta van a megfelelő véset, a hitetlenekén ezen világé, a hívőkén a szeretetben az Atyaisten vésete Jézus Krisztus által, akiért ha önként nem vállaljuk a halált, az ő szenvedésére való tekintettel, nincs bennünk az ő élete.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.