Antiochiai Szent Ignác efezusiaknak írt levele[1]

XVI. 1. Ne áltassátok magatokat, testvéreim. Akik a családjukat megrontják, nem fogják örökölni Isten országát (vö.: 1Kor 6,9-10; Ef 5,5). 2. Ha azokat, akik testileg tettek ilyet, megölték, mennyivel inkább azt, aki Isten hitét, melyért Jézus Krisztus megfeszíttetett, rossz tanítássá torzítja? Az ilyen szennyessé válva a kiolthatatlan tűzre kerül (vö.: Mt 9,43), hasonlóképpen az is, aki hallgatta őt.

XVII. 1. Azért kapott kenetet fejére az Úr, hogy a romolhatatlanságot lehelje az Egyházra. Ne engedjétek, hogy e világ fejedelme tanításának bűzével kenjenek fel titeket, foglyul ne ejtsen az előttünk álló élet elől. 2. Miért ne legyünk mindannyian okosak, miután megkaptuk Isten ismeretét, aki Jézus Krisztus? Miért vesznénk el bolondokként, félreismerve az ajándékot, melyet az Úr valóban elküldött?

XVIII. 1. Az én lelkem a kereszt gyalázata196, mely kereszt botrány a hitetleneknek, nekünk azonban üdvösség és örök élet. Hol van a bölcs, hol az okos? (vö.: 1Kor 1,19-20; Róm 3,27). Hol van az értelmeseknek tartottak dicsekvése? 2. Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt (= Felkentet, Messiást) Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való (vö.: Jn 7,42; Róm 1,3), de mégis a Szentlélektől; aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével tisztítsa meg a vizet.

XIX. 1. Rejtve is maradt e világ fejedelme előtt Mária szüzessége és szülése, hasonlóképpen az Úr halála is: három kiáltó misztérium, mely Isten csendjében ment végbe. 2. Hogyan vált nyilvánvalóvá az aiónok előtt? Minden csillagot túlragyogó csillag gyulladt fel az égen, fénye kimondhatatlan volt, csodálatot keltett újdonsága, a többi csillag pedig, a Nappal és a Holddal együtt kórust alkottak eme csillaggal, hiszen ez fényével mindegyiket felülmúlta; zavar támadt, honnan eme újdonság, mely nem is hasonlítható hozzájuk? 3. Ettől kezdve megszűnt minden varázslás és megsemmisült a rossz minden bilincse. Leronttatott a tudatlanság, a régi királyság összeomlott, amikor megjelent Isten emberi módon az örök élet újdonságában (vö.: Róm 6,4). Elkezdődött az, ami Istennél már eldöntött volt. Ettől fogva minden a halál lerombolására szövetkezett.

XX. 1. Ha imáitok által Jézus Krisztus méltatna rá, szándékomban állna egy másik könyvben, melyet írnék majd nektek, részletesebben kifejteném benne az új ember Jézus Krisztusra vonatkozó üdvrendjét, melyet elkezdtem, ami az ő hitében és az ő szeretetében, szenvedésében és feltámadásában áll.201 2. Kiváltképpen, ha az Úr tudtomra adja, hogy a Név iránti szeretetből mindannyian egy emberként egyesültök az egy hitben és Jézus Krisztusban, aki test szerint Dávid nemzetségéből való, az Emberfiában és Isten Fiában, osztatlan lélekkel a püspök és a presbitérium iránti engedelmességben, egy kenyeret törve, mely a halhatatlanság orvossága, ellenszer a halál ellen, hogy ne haljunk meg, hanem mindörökké éljünk Jézus Krisztusban.

XXI. 1. Áldozat vagyok értetek és azokért, akiket Isten tiszteletére Szmirnába küldtetek, ahonnan nektek is írok, hálát adva az Úrnak, úgy szeretvén Polikárpot, mint titeket. Emlékezzetek meg rólam, ahogyan Jézus Krisztus is megemlékezik rólatok! 2. Imádkozzatok Szíria egyházáért, ahonnan megbilincselve visznek Rómába, utolsót az ottani hívők között, mint aki Isten tiszteletére méltónak találtatott! Üdv nektek az Atyaistenben és Jézus Krisztusban, közös reménységünkben!

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.