Nagyböjt negyedik napján
Dikérion 2014.03.06. 06:00
Antiochiai Szent Ignác efezusiaknak írt levele[1]
IX. 1. Tudomásomra jutott, hogy ide jöttek egyesek, kiknek tanítása rossz. Ne hagyjátok, hogy elhintsék köztetek, dugjátok be a fületeket, nehogy befogadjátok azt, amit széthintenek, mint akik az Atya templomának kövei vagytok, az Atyaisten épületéhez odakészítve, Jézus Krisztus emelőszerkezetén, mely a kereszt, magasba emeléstekhez kötélként szolgál a Szentlélek, felvonótok a hit legyen, felvonópályátok pedig Istenhez a szeretet. 2. Útitársak legyetek mindannyian, Isten-hordozók, a templom-hordozók, a szentség-hordozók, Krisztus-hordozók, minden szempontból Jézus Krisztus parancsaiban felékesítettek. Afölött is ujjongok, hogy a veletek való érintkezésre és örvendezésre méltattam azáltal, hogy írok nektek, hogy másféle életet nem szerettek, csak azt, mely megfelel Istennek.
X. 1. A többi emberért is szüntelenül imádkozzatok (vö.: 2Tessz 5,17). Bennük is megvan a megtérés reménye, hogy Istenre találnak. Adjatok nekik lehetőséget, hogy legalább tetteitekből okuljanak. 2. Haragjukkal szemben ti legyetek szelídek, nagyzolásukkal szemben ti alázatosak, káromlásaikkal szemben legyen nálatok az imádság, tévelygéseikkel szemben ti legyetek szilárdak a hitben (vö.: Kol 1,23; Róm 4,20; 1Kor 16,13), vadságukkal szemben ti legyetek csendesek, ne akarjátok utánozni őket. 3. Mutatkozzunk testvéreiknek az illemben, a szeretetreméltóságban, de az Úr utánzói akarjunk lenni, hiszen kivel bántak valaha is igazságtalanabbul, kit fosztottak ki annyira, kit gyaláztak meg jobban? Ne lehessen megtalálni köztetek a Sátán üszkét, hanem testileg és lelkileg tökéletes tisztaságban és mértékletességben maradjatok Jézus Krisztusban!
XI. 1. Végső idők! Különben megszégyenülünk, tartsuk tiszteletben Isten türelmét, nehogy ítéletünkre váljon! Féljünk akár az eljövendő haragtól (vö.: Mt 3,7), szeressük akár a jelen kegyelmet, vagy egyiket a kettő közül: az a fontos csak, hogy Jézus Krisztusban méltónak találtassunk az igazi életre. 2. Rajta kívül nincs semmi, ami méltó hozzátok, kiben bilincseket hordok, a lelki gyöngysort, bennük adassék meg nekem a feltámadás imáitokra, melyeknek bár mindig részese lennék, hogy az efezusi keresztények örökrészében lehetnék, akik Jézus Krisztus erejében az apostolokkal is mindig összhangban voltak.
XII. 1. Tudom ki vagyok, és kiknek írok. Én elítélt vagyok, ti, akik irgalmat találtatok; én veszélyben vagyok, ti biztonságban. 2. Átmenő útja vagytok azoknak, akiket Isten miatt öltekmeg, beavatott társai Pálnak, a megszenteltnek és tanúsítottnak, a boldogságra méltatottnak, – akinek nyomában lépni bárcsak méltatnék, amikor elnyerem Istent -, aki egy teljes levélben emleget titeket Krisztus Jézusban.
XIII. 1. Törekedjetek rá, hogy gyakrabban egybegyűljetek Isten dicsőségére és eukharisztiájára. Ha ugyanis gyakran összegyűltök, lerombolódnak a Sátán hatalmasságai, hitetek egyetértésében megsemmisül rontása. 2. Nincs jobb dolog a békénél, melyben az égiek és földiek minden csatája megszűnik.
XIV. 1. Mindezekből semmi sem marad rejtve számotokra, ha Jézus Krisztusban tökéletes hitetek és szeretetetek, ami az élet kezdete és teljessége; kezdete a hit, teljessége pedig a szeretet (vö.: 1Tim 1,5). A kettő egyesülésében van az Isten, és minden más, ami szép és jó az életre.192 2. Aki hitet hirdet, nem vétkezik, akinek szeretete van, nem gyűlöl. A fát gyümölcséről lehet megismerni (vö.: Mt 12,33). Így, akik Krisztust hirdetik, cselekedeteik által ismerhetők meg. Nem a hirdetés ugyanis most a dolog, hanem az, hogy valaki a hit erejében találtasson mindvégig.
XV. 1. Jobb hallgatni és lenni, mint beszélvén nem lenni. Szép dolog a tanítás, ha az, aki mondja, meg is teszi, amit tanít. Egy tehát a tanító, az, „aki szólott és lett” (vö.: Zsolt 32,9 és Zsolt 148,5), és mindaz, amit hallgatásban tett, méltó az Atyához.193 2. Akiben megvan tényleg Jézus igéje, az még hallgatását is meg tudja hallani, hogy tökéletes legyen, hogy beszédét cselekedje, és hallgatásáról felismerjék. 3. Semmi sincs rejtve az Úr előtt, sőt, még elrejtett dolgaink is közel vannak hozzá. Mindent úgy tegyünk tehát, hogy ő lakik bennünk, és az ő templomai legyünk, s maga Istenünk van közöttünk, aki valóban van, s aki meg fog jelenni előttünk, mindezek miatt méltó szeretnünk őt.
Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.
[1] Fordította: Vanyó László. Ókeresztény Írók (Szerk. Vanyó László). 3. kötet. Apostoli atyák. Szent István Társulat, Budapest, 1988. 163-171. o.
|