Antiochiai Szent Ignác efezusiaknak írt levele[1]

A Theophorosznak (= Istenhordozónak) is nevezett Ignatiosz mind nagyobb örömöt kíván az Atyaisten nagyságában teljességgel megáldott, az idők előtt mindenkorra a maradandó, változatlan dicsőségre egyesített, és az igazi szenvedésben, az Atya, és Istenünk Jézus Krisztus akaratában kiválasztott, a boldogságra méltó egyháznak, mely Efezusban van, szeplőtlen örömben és Jézus Krisztusban.

I. 1. Istenben értesültem hőn szeretett nevedről, mely valóban méltán a tiéd Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban a hitnek és szeretetnek megfelelően, mert Isten utánzói vagytok, tökéletesen vive végbe a rokon művet Isten vérében feltüzesítve. 2. Miután meghallottátok, hogy a közös név és közös reménység miatt jövök Szíriából fogolyként, mint aki reméli, hogy imáitok által Rómában vadállatokkal küzdhet, hogy ennek elnyerése által tanítvány lehessek, siettetek látni engem. 3. Közben Oneszimosz személyében, aki testben püspökötök, Isten nevében egész sokaságotokat fogadtam, kimondhatatlan szeretettel, akiért imádkozom, hogy őt Jézus Krisztus szerint szeressétek, és hogy mindannyian hozzá hasonlók legyetek. Áldott legyen, aki azt a kegyelmet, hogy ilyen püspökötök legyen, nektek, rá méltóknak, megadta!

II. 1. Szolgatársamat, Burroszt illetően, aki Isten szerint minden tekintetben megáldott diakónusotok, azért imádkozom, hogy a ti és a püspök tiszteletében maradjon meg; Krokosz is továbbá, aki Istenhez és hozzátok méltó, akit szeretet közösségtek példaképeként fogadtam, ki engem minden tekintetben felüdített1, akit ugyanígy üdítsen fel Jézus Krisztus Atyja Oneszimosszal és Burrosszal és Euplusszal és Frontoval együtt, akinek személyében mindannyiotokat láthattam a szeretetben. 2. Bárcsak méltó lennék rá, hogy mindörökre boldog legyek veletek! Valóban méltó minden módon Jézus Krisztust dicsőíteni, aki megdicsőített benneteket, mert az egy engedelmességben megszilárdultan, a püspöknek és presbitériumnak alávetve, minden szempontból megszentelődtetek.

III. 1. Nem parancsokat osztogatok nektek, mintha lennék valaki. A Név miatt vagyok ugyan bilincsekben, de még nem váltam tökéletessé Jézus Krisztusban. Most kezdek tanítvány lenni, úgy is szólok hozzátok, mint tanítványtársaimhoz. Nektek kell engem támogatni hittel, bátorítással, kitartással, nagylelkűséggel. 2. Mivel a szeretet nem hagy hallgatni engem titeket illetően, hát feltettem magamban, hogy intelek benneteket, legyetek egyetértők Isten akaratában. Jézus Krisztus ugyanis, életünk, akitől nem lehet elválasztani bennünket, szintén az Atya akarata, ahogyan a püspökök is, akik a föld határáig rendeltettek, Jézus Krisztus akaratában vannak.

IV. 1. Illő ezért, hogy ti is egyetértsetek a püspök akaratával, ahogyan teszitek is. Említésre méltó presbitériumotoknak éppúgy, mely Istenhez méltó, olyan összhangban kell lenni a püspökökkel, mint a lant húrjainak. Egyetértéstek és harmonikus szeretetközösségetek ad alkalmat Jézus Krisztus dicséretére. 2. Mindannyian kórusba tömörüljetek, hogy az egyetértésben összhangban legyetek, az egységben Isten hangszínét véve fel, egy hangon énekeljetek az Atyának Jézus Krisztus által, hogy meghallgasson titeket, jó cselekedeteitek által felismerje, hogy Fiának tagjai vagytok. Azért hasznos nektek feddhetetlen egységben lenni, hogy mindenkor részesedjetek Istenben.

V. 1. Nekem ugyancsak rövid ideig volt meghitt kapcsolatom püspökötökkel, nem is emberi kapcsolat, hanem kapcsolat a Lélekben, mennyivel inkább mondjalak boldognak titeket, akik oly szoros kapcsolatban vagytok vele, mint az egyház Jézus Krisztussal, és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy az egységben minden összhangban legyen. 2. Senki ne legyen tévedésben! Aki nincs az oltár kerületén belül, az megfosztja magát Isten kenyerétől. Ha egyik vagy másik imádságának akkora ereje van, mennyivel több a püspök és az egész egyház imájának? 3. Aki ugyanis nem ugyanoda jár, azt már elfogta a fennhéjazás és megítélte önmagát. Írva van ugyanis: „Isten a kevélyeknek ellenáll” (vö.: Péld 3,34; Jak 4,6; I. Pét. 5,5). Arra törekedjetek tehát, hogy ne álljatok ellen a püspöknek, azért, hogy engedelmesek legyünk Isten iránt.

VI. 1. Ha valaki hallgató püspököt lát, őt annál inkább tisztelje! Mindazokat ugyanis, akiket a házigazda saját birtokába küld, úgy kell fogadnunk, mint azt, aki őt küldte. Nyilvánvaló, hogy a püspököt úgy kell tekintenünk, mint magát az Urat. 2. Istenben való fegyelmezettségeteket bizony maga Oneszimosz magasztalta fölöttébb, mert mindannyian az igazságnak megfelelően éltek, és nincs közöttetek semmilyen pártütés; de senki másra ne hallgassatok, csak Jézus Krisztusra, aki az igazságban szól hozzátok!

VII. 1. Egyesek álnokul viselik a Nevet, de olyan dolgokat művelnek, melyek nem méltók testi és lelki,

aki született és születetlen,

a testben levő Isten,

a halálban igazi élet,

aki Máriától és Istentől való,

először szenvedő,

majd szenvedéstől mentes,

a mi Urunk Jézus Krisztus.

VIII. 1. Nehogy félrevezessen bárki is benneteket, mint ahogyan eddig valóban nem is vezetett félre, egészen Istenéi vagytok. Mivel semmilyen viszály nincs köztetek, mely gyötörne benneteket, ezért Istennek megfelelően éltek. Áldozatotok vagyok, és értetek áldozom magam, efezusiak, a mindörökké hírnévvel hirdetett egyházért. 2. Akik testiek, azok nem képesek a Lélek cselekedeteire, sem a lelkiek a testiekre, ahogyan a hit nem teszi a hitetlenség cselekedeteit, ugyanúgy nem teszi a hitetlenség a hitét. Még amit testileg tesztek, azok is lelki cselekedetek, mivel mindent Jézus Krisztusban tesztek.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.