A KERESZTSÉG SZERTARTÁSA II.
Jeviczki Ferenc tiszaújvárosi parókus 2014.02.27. 20:11
A Tiszaújvárosi Görögkatolikus Egyházközségben nemrég beszédsorozaton vehettek részt a helyi és környékbeli hívek. Az ott elhangzott előadások anyagát részletekben adjuk közre. (Az előadásban elhangzott idézetek magán fordítások.)
Maga a keresztelés a víz megszentelésével kezdődik. A víz az élet, az ítélet (pl. özönvíz, egyiptomi kivonulás) és a megtisztulás jelképe. Ha a víz titkát ismerjük, akkor talán megértjük, miért kell az embert vízbe meríteni, ha üdvösségét akarjuk. A víz megszentelésével az Egyház mintegy új világot készít az embernek, vagy helyesebben szólva új kapcsolatba állítja az embert és az anyagot. A bűn miatt az ember teljesen függővé vált az anyagtól (l. víz, levegő, élelem), sokkal inkább anyagi, mint lelki lény lett. Az újjászületés szentsége az anyag megtisztításával kezdődik, azzal, hogy újra Istenhez vezető úttá tesszük. Ez az értelme az anyagi valóságok (víz, olaj, kenyér és bor stb.) szentségi használatának.
A keresztény vallásnak kozmikus dimenziója van, mivel az ember Isten szándéka szerint arra lett teremtve, hogy a világ papi királya legyen és a teremtést Istenhez vezesse.
A megáldott és megszentelt víz újra Isten eszköze lesz, amely az ember megváltását és üdvösségét szolgálja. A keresztelkedés azt jelenti, hogy bennünk halálra ítélik a bűnös embert, ítéletet mondanak a régi Ádám fölött. A keresztségi fürdőben lemossák bűneinket, az Isten megbocsát az embernek. S végül a keresztség feltámadás és újjászületés, benne Krisztus saját életét ajándékozza nekünk. Az egyházatyák nem véletlenül nevezték a keresztelőmedencét anyaméhnek. Isten gyermekei innen születnek újjá. „Ám akik befogadták (az Isten Igéjét), azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Azoknak, akik hisznek benne, akik nem vérnek vagy a testnek vágyából, s nem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.” (Jn 1,12-13)
A szertartás ünnepélyes áldással kezdődik: „Áldott az Atya és Fiú és Szentlélek országa…” A keresztség valóban Isten országának szentsége, mert általa az ember a mennyország polgára, a szentek társa és a Szentlélekben az új és halhatatlan élet részese lesz.
A nagy ekténiában könyörgéseket iktatnak be a víz megszenteléséért és a keresztelendő átváltozásáért. (Az egyes könyörgésekhez fűzött magyarázatok Alexander Schmemann atyától származnak.)
„Hogy szentelje meg ezt a vizet a Szentlélek ereje, működése és lejövetele…” Tudjuk, hogy a teremtés kezdetén a Szentlélek ott lebegett a vizek fölött és a káoszt kozmosszá alakította. Az ő leszállása és tevékenysége a bukott világot újra kozmosszá, Istennek tetsző ékességgé változtatja.
„Hogy elnyerje a megváltás kegyelmét és a Jordán áldását…” Jeruzsálemi Szent Cirill szerint a víz ott van a világ eredeténél, a Jordán is ott van az evangélium kezdeténél. A víz megtisztulva és visszanyerve eredeti természetét valami többé, jelentősebb valósággá változik. Krisztus Urunk azzal, hogy bemerült a Jordán vizébe, a megváltás erejét adta neki, a megváltás kegyelmének hordozójává tette ebben a világban.
„Hogy szálljon e vízre a lényegfölötti Háromság tisztító ereje…” Krisztus Jordánban való keresztelkedésekor első alkalommal jelent meg nyíltan a Szentháromság a világban. Megváltottnak lenni annyit jelent, mint megkapni ezt a kinyilatkoztatást, ismerni a Szentháromságot, egységben élni a háromszemélyű egy Istennel.
„Hogy megvilágosodjunk az ismeret és az istenfélelem világosságával az egylényegű Háromság áltál…” Figyeljük meg a személyes névmás használatát! Többes szám első személyben beszélünk (mi). A keresztség nemcsak a papot és a keresztelendőt érintő esemény. Amint a víz az egész kozmoszt jelképezi, úgy a megvilágosodást is az egész Egyház kapja, mert az újjáteremtés és megváltás ezen eseményébe az egész Egyház belekapcsolódik.
„Hogy legyen ez a víz a látható és láthatatlan ellenségek minden cselszövésének elhárítója…” Az ember a démoni erők szolgája lett azáltal, hogy szolgai módon alávetette magát a világnak és anyagának. Az anyag nem semleges. Ha nem vonatkoztatjuk Istenre, a démoni erők birtokba veszik. Az ember fölszabadítása tehát az anyag fölszabadításával, azaz megtisztításával és megváltásával kezdődik. A megszentelésben az anyag visszakapja eredeti funkcióját, Isten jelenlétének eszköze lesz, és éppen ezért védelem az ördögök megrontó tevékenységével szemben.
„Hogy a benne keresztelkedő méltóvá legyen az enyészhetetlen országra…” A keresztség nem mágikus cselekmény, amely természetfölötti sajátosságokkal egészítik ki természetes képességeinket. A keresztség az örök élet kezdete, s már itt, ebben a világban egyesít minket az eljövendő világgal, itt és most, ebben az életben Isten országának részesévé tesz minket.
„A szent megvilágosodásra most járulóért és az ő üdvösségéért…” Észrevettük a sorrendet? Az egész világ, az Egyház, s végül a konkrét ember és az ő üdvössége! Az embert magasztaló, sőt istenítő, de valójában a világnak alávető humanista eszméktől eltérően az Isten Igéje végső soron a személyt célozza meg. Az egész világ a személy számára, minden egyes emberi személy számára, az ő üdvösségéért teremtetett. Az emberi személyek üdvössége mintha értékesebb lenne Isten előtt az egész világnál.
„Hogy legyen a világosság fiává (leányává) és az örök javak örökösévé…” A „világosság gyermeke” és „örökös” – e két szóban ott rejlik az Egyházhoz tartozásunk jelentősége. A bűnben az emberek szolgákká, és ezért a sötétség gyermekeivé lettek. Krisztus azonban az életbe vezette az emberi nemet, megmutatta neki az igazi világosságot. A szent titkokban részesedők elfogadták és saját életükké változtatták azt. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”(Jn 1,4) Azok az emberek, akiknek nincs semmiféle joguk, Isten szeretetéből az örök ország örökösei és birtokosai lesznek.
„Hogy legyen résztvevője és részese a mi Krisztus Istenünk halálának és feltámadásának…” A víz mint halál és a víz mint feltámadás! Nem mágiáról van szó, hanem arról, hogy ha a keresztelendő hitében és szeretetében úgy kívánja, meghalhat Krisztussal és feltámadhat vele együtt a halálból. Krisztus halála és feltámadása életünk döntő eseményévé válhat.
„Hogy szennytelenül és szeplőtelenül őrizze meg a keresztség köntösét és a Szentlélek foglalóját a mi Krisztus Istenünk félelmetes napjára…” Itt azért könyörgünk, hogy az illető hűséges legyen keresztségéhez, tegye azt életének folyamát meghatározó normává, ihletet adó forrássá és jótettekre vezető erővé.
„Hogy legyen számára ez a víz az újjászületés fürdője a bűnök bocsánatára, és a romolhatatlanság öltözete…” S imádkozunk még azért, hogy mindaz, amit az Egyház tud és feltár a keresztség titkáról, átadassék, teljessé váljék és elfogadott legyen ebben a konkrét keresztségben, ennek a konkrét személynek életében.
|