„Angyalait szélvésszé teszi és szolgáit égető tűzzé”
Laskay Anna 2014.02.21. 19:25
– beszélgetés Gorcsa Péter diakónussal.
Laskay Anna: Február másodikán szentelte diakónussá Atanáz püspök exarcha. Pappá szenteléséig ily’ módon szolgál. Milyen lehetőségeket rejt magában ez az időszak?
Gorcsa Péter: A diakónusi szolgálatot a papságra való készülés lényeges lépcsőfokának tartom. Fontos szerepe van az egyházmegye életében, amit leginkább a püspöki liturgiákon lehet megtapasztalni, hiszen neki segédkezem. A feladatkörömhöz tartozik az igehirdetés, a hitoktatás és a hívekkel való kapcsolat kialakítása. Egy egyházközségben a korosztályt, a társadalmi helyzetet és a nemzetiséget tekintve nagyon sokféle emberrel találkozom. Például a komlóskai ruszinok hagyományainak, kultúrájának megismerése számomra izgalmas feladat. Ezt egy tanulási időszaknak tekintem. Igyekszem is minél több tapasztalatot gyűjteni!
LA: Pappá szenteléséig mind a lelki felkészülés, mind a liturgikus gyakorlatban való jártasság a hasznára válik. Személyes életében mi a jelentősége a diakónusi szolgálatnak?
GP: A legfontosabb, hogy már részesültem az egyházi rend szentségében. A diakónusszentelésen azt éreztem, hogy az életemet valóban letettem az Isten kezébe, aki ezt elfogadva feladatot adott nekem. Az mindenki számára jóleső érzés, ha megbízatása van. A diakónusi létben számomra a hívek iránti felelősség a leglényegesebb. Az életvitelemmel, az igehirdetéssel az örömhírt szeretném közvetíteni. Így egyszerre van felelősségem és szabadságom az isteni titok átadásában. Mindannyiunk élete az Isten felé halad, hol jó, hol rossz tapasztalatok útján. Nekem az Isten emberszeretetét kell megmutatnom az embereknek, s elvezetni őket Hozzá.
LA: A püspöki liturgiákon való részvétel miatt többet találkozhat a hívekkel. Hogy látja, számukra mit jelent a diakónus jelenléte?
GP: Úgy tapasztalom, hogy ez jó alkalom a diakónus feladatkörének tisztázására. Sok kérdést kapok arról, hogy miben különbözik a feladatom egy papétól. A szentségek kiszolgáltatásában való különbséget ilyenkor mindig kiemelem.
LA: Mit jelent az ön számára az, hogy az édesapja révén – aki görögkatolikus pap – szinte belenőtt a papságba?
GP: Apukám mindig példakép volt az életemben, viszont tudtam az is, hogy ő külön személyiség. A tőle/nála látottakból igyekeztem minden jó dolgot átvenni, s a személyiségemmel összhangba hozva megerősíteni. A saját negatív szokásaimat pedig kiküszöbölni, illetve saját magamat minél jobban felkészíteni, hogy majd jó pap lehessek. Azért is fontos ez, mert a pap személyiségén keresztül találkoznak az egyházzal a hívek. „Angyalait szélvésszé teszi és szolgáit égető tűzzé” (103. zsoltár) – ez a mondat adja vissza leginkább, amit én közvetíteni szeretnék. Az emberek nehezen látják meg az isteni csodákat az életükben. Én biztos vagyok abban, hogy kísérnek minket az angyalok és velünk vannak Istennek azok a szolgái, akik segítik az életünket. Remélem én is olyan szolga leszek!
|