Szociális lelki nap
Fekete Edina 2014.01.30. 19:40
Immár másodszor szervezte meg Páll Miklós atya a Szociális dolgozók lelki napját. Jó érzés volt újra találkozni az ismerős arcokkal, akikkel az ország különböző pontjain élve, mégis ugyanazt megélve szolgáljuk azokat az embereket, - főként időseket – akiket a jó Isten ránk bízott.
Csodaszép hivatás, de be kell vallanunk időnként nagyon nehéz. Fontos, hogy megálljunk, hiszen a szociális szakmában, meglehetősen nagy a kiégés veszélye.
A lelki napunkat Dr. Papp Tibor atya vezette, akinek már a bemutatkozásánál éreztünk, hogy jó helyen vagyunk és az emlékezetes pillanatok mellett nagyon sok nevetés is vár ránk. Felmentünk a templomba, ahol Polgári László atya elmondta a Kegykép történetét, majd elcsendesedve átgondoltuk miért is vagyunk itt, és mi a célunk. Tibor atya már a templomban megkezdte tanítását Jézusról, a jó pásztorról, aki életét adta juhaiért, és kérte mi is azonosuljunk vele a mindennapokban, váljunk mi is jó pásztorokká, akik teljes szívvel és lélekkel gondoskodnak a rájuk bízottakról, ne legyünk béresek.
A vacsorát követte a Fórum, ahol mindenkinek lehetősége nyílt pár szót mondani magáról, majd kezdetét vette egy nagy beszélgetés. Figyeltem, mikor valamelyikünk mesélt, nagy átéléssel bólogattunk tudván mit is él át gondozó társunk. „8 ajtó, 8 arc, 8 köszönés.” „A bizalom, amellyel megajándékoztak minket az időseink, kincsként kell őriznünk!”
A szombat reggeli liturgiát az elmélkedések követték. Az előadásokon nagyon sokat tanultunk, és gondolkodtunk, válaszokat kerestünk a miértekre, és úgy érzem találtunk is. A jó Isten görbe vonallal is tud egyenesen írni, és nincsenek véletlenek, nekünk az adott helyből és helyzetből kell kihoznunk a lehető legjobbat folyamatos odafigyeléssel és tanulással. Az atya útmutatása és a munkatársak megerősítésének köszönhetően tudjuk megújult erővel nem csupán folytatni, de jobban, türelmesebben ellátnia a jó Isten által ránk bízott időseket.
|