Imádságaink elég nagy hányada időszakhoz vagy ünnephez kapcsolható. De gondolom, nem tragédia olyat választani egy-egy helyzetben, amit aktuálisan a templomainkban nem énekelünk. Mégis: valamiről eszünkbe jut, egy esemény arra indít, hogy éppen ott éppen azt az imát mondjuk. Messze még a Nagyböjt. Ehhez képest A mi családunk 2013. évi utolsó számáról az Előre megszentelt áldozatú liturgia énekére asszociáltam:” Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, mert méltattál minket részesülhetni a te legtisztább testedben, és a bűnök bocsánatára az egész világért kiontott drága véredben…”

Természetesen  fontos egymásnak megköszönni segítséget, kedvességet, előzékenységet. Nem kérdés, hogy hálásak vagyunk szüleink, nagyszüleink felé. Hogy szeretettel gondolunk tanárainkra, nevelőinkre.  Elfogadjuk, hogy más kultúrákban akár egész hétvégét szentelnek a betakarított termés megköszönésére.

Vajon eszünkbe jut naponta hálásan Teremtőnk felé fordulni?

Talán ezentúl…