Mintegy harmincan gyűltünk össze a szentelésre, sokan gyalogosan a templomtól elindulva jutottak el a kereszthez. A kereszt kárpátaljai fafaragó mester keze munkáját dicséri. Az imádság után kis szeretetvendégség következett a jelenlévők számára, melyhez verőfényes napsütés is társult.

Maga a kereszt nem egy forgalmas helyen áll, de így is felhívó jel a világ felé, hogy „a kereszt által lőn a világ öröme”, vagyis ahogyan az Egyház megénekli: Az Úr halála a mi életünk. De arra is figyelmeztet a kereszt, hogy aki Krisztust akarja követni, annak keresztre kell a testét feszítenie „szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal 5,24). Érdemes tehát felkeresni ezt a helyet, mert sokat tanulhatunk ott.

Isten bőséges áldása szálljon a keresztet állító családra, az abban segédkezőkre és mindazokra, akik veszik a fáradságot, hogy ezt a megszentelt helyet fölkeressék, ott imádkozzanak és a keresztből erőt merítsenek.