Szabó Roland atya, bekecsi parókus szervezésével és a szinnai járásbeli Hriczuta András (rocker) atya segítségével és idegenvezetésével csodálatos fatemplomokat nézhettünk meg buszos kirándulásunk alkalmával.

Jalován (Jármoson) egy dombtetőn, kívül fa, belül vakolásos kis templomocska áll büszkén Szent György tiszteletére szentelve, de sajnos egyre kevesebb görögkatolikus számára. Ikonosztázionját valószínűleg nem ide szánta az Úr, mert a templom kisebb alapja miatt a sorrend ugyan egymás után volt, de nem fértek el egy falon. A templomocska fából faragott sokszínűsége, ikonhegyei és vidéki tisztasága Istenhez elkötelezett ruszinokat sejtetett.

Következő állomásunk Topol’a (Kistopolya) Szent Mihály arkangyalnak szentelt fatemploma volt. Innen ugyan elvitték rövid időre az oltárképeket restaurálásra, de ezek nélkül is pazar ékszerdobozt nyithattunk ki. E templom köré katonai és polgári temető is tartozott, ami számomra még kerekebbé tette a történetet az Úrral.

A harmadik fatemplomot Uličské Krivén (Görbeszeg) csodálhattuk meg és hallhattuk a leírását is, mert itt legalább előremondott magyar nyelvű hanganyag volt. Ez a szintén Szent Mihály arkangyalnak szentelt fatemplom tetszett a legjobban mindnyájunknak. Az ikonosztázion színeiben a kék és a piros dominált, de a balkáni népies festésében gazdag ábrázolás a mi görög templomainktól eltérő egyszerűségében is csodálatos stílust jelenített meg.

Mindhárom fatemplomban felleltem a görögkatolikus vallásunk azonos jegyeit, de amiben nekem különbözött, talán az az ősiesség, amit ott jobban megéreztem a mi kőből épített templomainkkal szemben.

Utunk során a természetben is gyönyörködhettünk, hiszen a Kárpátok keleti lábainál a Vihorlát-hegységben jártunk.

Kilátóból láthattuk a Nová Bystrica víztározót és környékét. Hallhattuk miként romboltak le hét falut ezért a létesítményért.

Michalovcén (Nagymihályon) betekintettünk a Basilika Minorba, ahol éppen rózsafüzért imádkoztak. Ilyen nagy görögkatolikus templomot még sosem láttam! Nagyobb volt a mi máriapócsi kegytemplomunknál, pedig azzal azonos besorolású.

Utolsó állomásunk Klokočov (Hajagos), a könnyező Szűz Mária kegyhelye a Zemplínska-šírava (Zempléni-Széles-tó) Velencei-tó nagyságú partja mellett fekvő helységben. Itt megtudtuk, hogy jelenleg a máriapócsi kegytemplommal áll testvéri együttműködésben. Itt egy parakliszt imádkoztunk, melyet a velünk tartó római katolikus testvéreink is nagy buzgósággal végeztek.

Együtt lenni fiatalok idősekkel, ismerős ismeretlennel, hitünket megvallani egy közösségben a legszebb és a legfontosabb dolog, hiszen a hit új hitet képes éleszteni. Mégpedig azt, hogy a mai világban mennyire fontosak vagyunk egymás számára. Az együttlétünk pedig ráébresztett arra, hogy mindannyian egymás testvérei vagyunk, akiknek élete hatással van egymásra, csak észre kellene vennünk.