2013. július 5-én indultunk Hernádnémetiből. 11 zarándok, eltérő élettörténetekkel, más-más élethelyzetből, de egy céllal: kerékpárral eljutni Máriapócsra, lelkiekben megérkezni az Istenszülőhöz.

Az út hosszú volt (98km), de mi sem bizonyította jobban a zarándokok eltökéltségét, mint az, hogy kerékpárral 5 óra alatt megtettük.

Siettünk, hogy mihamarabb megérkezzünk (lelki értelemben is), de éreztük, hogy a zarándokút nem egy teljesítménytúra. Ezért megálltunk Nyíregyházán, hogy a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán görögkatolikus egyházunk múltjával és jelenével is megismerkedjünk. Ebben segítségünkre volt Dr. Véghseő Tamás rektor úr. Megtekintve az intézmény kápolnáját, könyvtárát és előadótermeit a székesegyházba indultunk, ahol Boksay Péter tanulmányvégzett papnövendék mutatta be a templomot és annak ikonosztázionját. A szomszédos szemináriumi kápolnába is betekintettünk, így búcsúztunk az egyházmegye központjától.

Ezután következett zarándoklatunk legszebb, legfelemelőbb szakasza. Meglátva kegytemplomunk csodálatos tornyait éreztük, hogy valami nemes, lélekemelő érzés költözik szívünkbe: a „nyugalom”. A 11 fős férfitársaság örömmel töltekezett a kegyhely csodájából és szépségéből. Este jókedvű asztaltársaságunk is akadt, Kapin István atya személyében, aki örvendezett zarándokcsoportunk fölött: „Milyen jó együtt látni egy ilyen férfiakból verbuválódott csapatot, akik vállalkoznak arra, hogy egymást segítve megszervezzenek és kivitelezzenek egy ilyen utat!” Másnap Szent Liturgiát mutattunk be, majd ezt követően Máriapócs, a kegykép és a baziliták történetével ismerkedtünk meg.

Bízom benne, hogy az útnak köszönhetően zarándoktársaimban erősödött a „közösséghez való tartozás” érzése és öröme. Megtisztelő, hogy együtt zarándokoltunk. Köszönet minden szervezési és kivitelezési munkáért!

 Fényképalbum