Eredete ősi időkre nyúlik vissza. Nagy Szent Leó pápa egyik 450-re datált írásában megjegyzi, hogy az Egyház az év minden évszakában önmegtartoztatásra szólítja fel híveit. Tavasszal a Nagyböjt szent negyven napja, nyáron az apostolok böjtje, ősz kezdetén az Isten Anyjának nagy ünnepe, télen pedig az Úr születésének nagy napja hív arra, hogy teremjük a bűnbánat értékes gyümölcseit.

            Thesszalonikai Szent Simeon írja: „az augusztusi böjtöt az Isten Anyjának tiszteletére rendelték el. Ő, előre tudva eltávozásának idejét, aszkézissel és böjttel készült, noha neki a szentnek és tisztaságosnak nem volt szüksége a böjtre. Amit tett, azt értünk tette. Amikor arra készült, hogy átköltözzék ebből az életből az eljövendőbe, ahol áldott lelke eggyé lesz Fiáéval, még buzgóbban imádkozott értünk. Ezért kell nekünk is őt dicsérve és példáját utánozva böjtölnünk, s kérnünk őt, hogy járjon közben érettünk. Egyesek azt mondják, hogy ezt a böjtöt a két ünnep, az Úr színeváltozása és az Istenszülő elszenderedése miatt rendelték el. Magam is szükségesnek tartom, hogy megemlékezzek erről a két ünnepről, hiszen az egyik megvilágosít minket, a másik pedig az értünk közbenjáró irgalmasságot hirdeti.”

            Nagyboldogasszony böjtje a hagyomány szerint nem olyan szigorú, mint a Nagyböjt, de szigorúbb, mint az apostoloké vagy a karácsonyi. Az egyházi előírás hétfőre, szerdára és péntekre „xerophagiát” (száraz ételt) ír elő, vagyis a legszigorúbb böjtöt, ezeken a napokon tehát nem készítenek főtt ételeket, s a száraz ételt is olaj nélkül fogyasztják. Kedden és csütörtökön olaj nélküli főtt ételekkel lehet táplálkozni, szombaton és vasárnap pedig megengedett a bor és olaj fogyasztása.

            Az Úr színeváltozása ünnepéig, a szőlő és alma első termésének megáldásáig, nem illendő ezekből a gyümölcsökből enni. A szent szerzetesek hagyománya szerint „ha egy testvér az ünnep előtt szőlőt enne, az engedelmesség érdekében tiltsák el a szőlőtől az egész hónapban.”

            Az Úr színeváltozása ünnepén az előírások megengedik a hal fogyasztását. Az ünnep utáni hétfőn, szerdán és pénteken az új termés gyümölcsei a napi étkezés részét képezik.

 Ahogy a lélek egyesül a testtel, átjárja és élteti azt, úgy tartozik össze a testi és a lelki böjt. A test böjtölésben fontos, hogy tartózkodjunk a kiadós, ízletes és édes étkektől, a lelki böjt pedig segít abban, hogy megfékezzük a bűnös szenvedélyeket és szert tegyünk az erényekre. Hiábavaló az ételtől való tartózkodás, ha a szenvedélyektől nem tisztulunk meg, üres az erőfeszítés, ha nem hoz megjavulást. A képmutató böjtölés utálatos az Úr, hiszen aki így tesz a démonokhoz hasonlít, akik sohasem esznek.

A Panagia

Konstantinápoly dicsőséges évszázadaiban augusztus hónapot az Úr tiszteletreméltó keresztjének szentelték, mivel augusztus 1-jén a Szent Kereszttel tartott körmenet emlékét ünnepeljük. A Szent Keresztet kihozták a császári palotából és a Nagy Templomba (Aja Szofia) vitték, s onnan tizenöt napon át a hívek megszentelésére körül hordozták az egész városban. Ezekben a napokban virrasztásokat tartottak és szent szertartásokat végeztek, köztük vízszentelést, amelynek során a „tiszteletreméltó fát bemerítették a megszentelt vízbe”, hogy a népet az augusztusi hőhullámok idején oltalmazza a fertőző betegségektől és járványoktól.

A böjtöt is a szent keresztnek szentelték. A mennyei adományokat böjttel, virrasztással és imádsággal illik fogadnunk. Az Egyház mindig ezt módszert ajánlotta, s manapság különösen szükségünk van minderre, hogy elkerüljük a démonok kelepcéit és megszerezzük az Isten kegyelmét.

A tiszteletreméltó keresztet a keresztesek ellopták, s vele együtt nagyon sok ereklyét Nyugatra vittek. Ezért a kereszt előtti könyörgések megszűntek, s ezt a hónapot a Panagia személyének szentelték. Az igazhitű keresztények ebben az időszakban rá, az egész világ édesanyjára tekintenek, őt ünneplik. Az édesanyára emlékezünk, aki gyors a meghallgatásra. Az édesanyát tiszteljük, aki betakarja gyermekeit és letörli a tragédiák és szenvedések könnyeit. Az édesanyának zengünk himnuszokat, aki – ahogy Sztudita Szent Theodorosz írja – lecsendesíti a szívet és megbékíti az értelmet. A Tisztaságost, minden keresztény védelmezőjét ünnepeljük.

Benne van minden reményünk, állhatatosan őhozzá fohászkodunk, különösen ezekben az országunk számára nehéz napokban. Előtte nyitjuk meg szívünket és az Egyház szent himnuszaival könyörgünk hozzá. Őt dicsérik az a jelentéktelennek tartott, de Isten szemében igen értékes emberek, akik napjában sokszor ismétlik az angyali üdvözlet szavait: „Istennek Szűz Szülője, örvendezz kegyelembefogadott Mária…”

A Mennyek Országában élő szentek kórusához csatlakozva könyörgünk

{C}-          {C}Egyházunkért,

{C}-          {C}népünkért,

{C}-          {C}a betegekért és szenvedőkért,

{C}-          {C}szükséget szenvedő testvéreinkért,

{C}-          {C}a véráztatta Szíriáért és Egyiptomért és a többi országért.

A Panagia szóljon a földkerekség hatalmasainak szívéhez, szóljon a mi szívünkhöz is, tanítson alázatra, hogy megtaláljuk igazi valónkat. Segítsen minket, hogy visszaszerezzük azt, ami mindig fenntartott minket, az élethozó keresztény hagyományt.

Ó, tisztaságos Úrnőnk, örömünk, vigasztalásunk, reményünk, lélegzetünk, ments meg miket minden körülmények között!

(Szerafim kasztoriai metropolita)