HungaRió 2013
Komdás András, rakacaszendi parókus 2013.08.05. 08:19
![](portal/exarchatus/image/news/1375683968.jpg)
A Rióban zajló Egyházi Ifjúsági Világtalálkozóval pontosan egy időben került megrendezésre Pécsett a HungaRió, azon magyar fiatalok számára, akik nem tehették meg, hogy kiutazzanak Rióba, az ifjúsági találkozóra. A rendezvény programjaiban tükörképe volt a riói világtalálkozónak.
Erre a magyar Rióra több, mint 1600 fiatal jött el az ország minden pontjáról, sőt, még határon túli magyar nemzetiségű fiatalok is jöttek szép számmal.
Mi, a magyar görögkatolikus egyházat egy busznyi fiatallal képviseltük, fele-fele arányban osztozva a férőhelyeken a Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus képviseletében.
Az indulás szerdán reggel volt, s az alig 6 órás röpke utazás után másfélórát várakoztunk a regisztrációnál, lekésvén a nyitó Szentmisét, amit azóta a youtubon megnézhettünk. Mindezen kezdeti kellemetlenségeket leszámítva, az egész rendezvényről elmondhatjuk, hogy nagyon jó volt, és aki el tudott rá jönni, az egy életre szóló emlékkel gazdagodott.
Fantasztikus az, amikor 1600 fiatal egy hitben, egy szájjal és egy szívvel jelen van egy helyen. Vagyis közösségi élményben bőven volt részünk. Ez a közösség azonban sokkal több volt, mint egy zenei koncert közönsége, vagy mint egy foci rangadó szurkolói közönsége. Ez egy nagycsalád volt ott, Krisztus nagy családja. S ami külön jó volt benne még a sok jó mellett, hogy a „családfők”, a Püspök Atyák végezték a tanítást.
Rengeteg mindent lehetne mesélni a találkozó programjairól, amik színvonalasak és jól kigondolt programok voltak szerintem, s ami megtalálható a hungario2013.hu web oldalon, ezért ezt most mellőzném, s amik nekem nagyon tetszettek, arról írnék. Az egyik pedig az un. HungaRió Band volt. Vagyis az a hangszeres kórus, ami kifejezetten erre a rendezvényre állt össze. Nagyon szépen és Lélektől átitatva énekeltek, s énekükkel csodás miliőt teremtettek az egész rendezvény alatt, mind a Dóm téren, a rendezvény főhelyszínén, mind pedig a Sport csarnokban, a rendezvény másik helyszínén. A másik, ami nagyon tetszett, az a Bolyki Brothers zenei előadása volt, ami alatt – s ebben biztos vagyok, hogy mondhatom többes számban – egyszerűen rengeteget nevettünk. Ami még jó volt a sok jó között, az a Katolikus Shalom Közösség tánca a Világtalálkozó Himnuszára, amit volt szerencsék meg is tanulni táncolni.
Nagyon röviden ennyi a HungaRió 5 napjáról. 2016-ban már megyünk Krakkóba.
|