Kirándulás a Felvidéken
Mező István 2013.07.30. 06:16
Július elején abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem egy kétnapos kiránduláson melyet a Szikszói Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat szervezett.
Az utazás célja, néhány Felvidéki, határ menti település és azok görög katolikus templomainak megtekintése. Egy kényelmes, ötven személyes busszal indultunk el, s egy rövid encsi frissítő után megérkeztünk Kassára, ahol várt bennünket Szakala János atya, aki görög katolikus tábori lelkész. Végigkalauzolt Kassa főterén, majd bemutatta a kassai dómot, ahol II. Rákóczi Ferenc nyugszik. Ezt követően meglátogattuk a kassai görög katolikus székesegyházat, mely a püspökség mellett található, így aztán betekintést nyerhettünk a püspökség épületébe is. A kassai emlékekkel a lelkünkben szálláshelyünk felé vettük az irányt, ami Áj községben volt. Az autóbusz felvitt bennünket a falutól pár km-re fekvő völgybe, és a csörgedező patak és vízesések mellett sétáltunk vissza a faluba, megcsodálva közben a táj szépségét. A kicsi, mindössze 300 fős község többsége magyar, beleértve a polgármester asszonyt is. Nagyon nagy szeretettel fogadtak, és bemutatták szálláshelyünket. A vacsora után egy vidám dalos estet tartottunk, daltanulással egybekötve. Az ébresztő után imádságot végeztünk a helyi római katolikus templomban, majd a reggeli után búcsút vettünk vendéglátóinktól. A faluból távozva feltűnt előttünk a távoli hegyormon Torna vára is. Utunk Szepsibe vezetett, mely a trianoni békeszerződésig Abaúj - Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A tízezres lakosú kisváros fele ma is magyar. Itt Dobos Zoltán volt az idegenvezetőnk, aki bemutatta a helyi római katolikus templomot, majd a főtéren elhelyezett Szepsi Csombor Márton emléktábláját. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a Szepsi nevet a Szepességből idetelepített németek után kapta. Én pedig megkérdeztem tőle, hogy ugyan mondja már el, hogyan lett Szepsiből Moldova nad Bodvou? Megtudtuk, hogy 1945 után minden magyar település nevét átkeresztelték…
Igazi kuriózum volt a bormúzeum, ahol még egy kis borkóstolásban is volt részünk. Utunk ezután Debrőd községbe vezetett, ahol a lakosság többsége magyar. A falu határában található a Szent László forrás, mellette a régi romok alapjára épített, fagerendákból álló növénytemplom, mely a 2007-es felszentelése óta búcsújáróhely. Nosza, ezt meg kell tekintenünk, így a harminc fokos hőség ellenére, gyalog indult el a csoport – fel a dombra. Szakadt rólunk a víz, mire felértünk, ahol várt ránk a hűs forrásvíz, a finom gulyásleves, és egy csodálatos látvány. A növénytemplom (van, ahol rózsatemplomnak is említik) helyén az 1500-as években épült egy kápolna, melyet a törökök elpusztítottak. Ennek romjaira emelték a favázas templomot, ahol éppen a látogatásunk előtti vasárnap volt a László napi búcsú, amit hazaérkezésünk után a Duna TV-ben megtekinthettünk. A finom ebéd (melyet idegenvezetőnk, Dobos Zoltán főzött) és egy kis pihenő után már csak le kellett sétálnunk a faluba. Közben az jutott eszembe, hogyha sem forrásvíz, sem ebéd nem várt volna fenn dombtetőn, akkor is megérte volna a fáradtságos gyaloglás, a növénytemplom látványa miatt! Mert ilyet nem láthat minden nap az ember. Aztán lent a faluban még egy hideg sörrel felfrissítettük magunkat, majd elindultunk hazafelé. A buszon végig jó volt a hangulat, felidéztük a két nap emlékeit, a jó sztorikat.
Köszönet a szervezőknek, a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzatnak és a Szikszói Görög Katolikus Egyházközségnek.
Ha jövőre is lesz ilyen kirándulás, és lehetőségem lesz rá, feltétlenül elmegyek!
A kiránduláson készült képek az alábbi linken tekinthetőek meg:
https://plus.google.com/u/0/photos/103023953241401580658/albums/5906039909764872145
|