Csodálatos tavaszi napsütésben úszott a táj, amikor több mit százan összegyülekeztünk a templomban a Szent Liturgiára. Először Atanáz püspök atya szólt hozzánk, kihangsúlyozva, milyen fontos szem előtt tartanunk, hogy Krisztus mindnyájunkat barátainak akar nevezni, különösen az oltár mellett szolgálókat. A szertartás után Fedor Péter atya hívta fel a figyelmünket a szép és felelősségteljes szolgálatra, amit a ministránsok ellátnak az oltár körül, hisz még meg is énekeljük: a Kerub angyalokat jelenítjük meg, azokkal együtt szolgálunk Krisztusnak a Föld legszentebb helyén, az oltárnál, ahol az ég és a föld összeér.

A lelkesítő beszéd után egy igazán felüdítő akadályverseny következett a templomkertben Janka Gábor atya irányításával, melyben mindenki megmutathatta, hogy igazi csapatjátékos, és nem csak a komoly, de a vidám dolgokból is ki tudja venni a részét. A megfáradt testet felüdítő ebéd és pihenés után egy záró imára gyűltünk újra össze a templomba, ahonnan – mivel minden csapat kiválóan teljesített – mindenki egy kis ajándékkal térhetett haza.

Jó volt együtt lenni és megtapasztalni, milyen sokan is vagyunk, akik az oltár körül is igyekszünk Krisztust szolgálni. Megismerkedhettünk más egyházközségek ministránsaival, és talán új barátságok is elkezdődtek ezen a napon. Megerősödött szívvel indultunk haza, elménkbe vésve Béres Gábor atya búcsúzó szavait: Jövőre Veletek ugyanitt!

Köszönet a szervezőknek és vendéglátónknak, Polgári László atyának, valamint a Zarándokház dolgozóinak.

Fényképalbum