Reggel 9 óra körül feszítették őket keresztre. Amikorra a három keresztet felállították, már lehetett 1/2 10 is, és tudható, hogy 12 óra körül már sötétség volt. Tehát, délelőtt 9 és 12 óra között három óra leforgása alatt láthatók megátalkodott gonosztevők, akikről a két evangélista csupán azt írta le, hogy mindketten gyalázták Jézust. Ezt valami olyasféleképp tehették, amint olvasható Lukács evangélista írásában: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, meg minket is. Nem tudhatták, mit mondanak, hiszen, ha Jézus megszabadítja magát, akkor nincs váltság. Nekik csak addig kellett Jézus, amíg képes őket megszabadítani a kínoktól, de nem akartak megváltozni, szerettek volna tovább élni, ahogy addig tették.

Lukács evangéliumából tudható, hogy az egyikük mintha megváltozott volna. Ő írja le, hogy a kora reggeli órákban, 9 és 12 óra között, valami mégis csak történhetett. Itt nem az a kérdés, hogy mit mondott a gonosztevő és mit érzett, hanem az, hogy Jézus mit mondott és mit érzett. Ha Jézus semmit sem mond, akkor még nem tudhatjuk, hogy vajon elfogadta-e Isten ennek a gonosztevőnek a szavait, mint őszinte, szívből fakadó bűnbánatot.

Korábban mindig a gonosztevő oldaláról közelítettem meg ezt a történetet és számomra most lett világos és hálás vagyok Istennek, hogy még az utolsó pillanatban is meg lehet térni bárkinek. Nagyon fontos tudni, hogy Jézus mit tesz. Ha megkérdezzük, hogy mi változtatta ezt a gonosztevőt - hiszen 9 és 1/2 10 között még ő is gyalázta Jézust - de néhány perc leforgása alatt megváltozott minden. A kommentárok arra próbálnak magyarázatot adni, mi minden lehetett a gonosztevő múltjában, bizonyára hallott Jézusról. Én szeretném azt mondani, hogy ez az ember gyalázta Jézust még a kereszten függve is. Neki csak egy dolog adatott, ott volt mellette a Megváltó. Mialatt függött a kereszten, hallhatott valamit a szavaiból, nem sokat, láthatta Jézust, hogyan szenved. Valójában nagy titok, hogyan változott meg ez az ember. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten Lelke munkálkodott benne, a kegyelem megragadta, mert ott volt mellette Jézus, a szenvedő Messiás. Ez a bűnös gonosztevő nem sokat tudott mondani, már csak a szenvedése miatt sem. Tulajdonképpen az a néhány apró mondata, egy egyszerű segélykiáltás volt: "Hívj segítségül a nyomorúság idején. Én megszabadítlak téged, te pedig dicsőítesz engem". Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megtartatik.

Amikor a Megtérés szót használjuk, akkor azt az örömteli döntést, állapotot írjuk le, mi mindent tesz egy bűnös ember, amikor megbánja vétkeit, elfogadja a kegyelmet. A mai igében nem olvasunk megtérés szóról, csak segélykiáltás, segítségül hívás még inkább azt hirdeti, hogy a bűnös semmit sem tehet; teljesen Istenre van utalva, abszolút mértékben csak Istenen múlik, mi lesz velem. Nem érdemlek semmit, nem tudok semmit sem tenni azért, hogy a Paradicsomba kerüljek, csak annyit mondhatok, hogy emlékezzél meg rólam, ami egy egyszerű segélykiáltás, és a többi az Úrra tartozik. Jézus válasza a segélykiáltásra: "Még ma velem leszel a Paradicsomban".

Téged mi változtatott meg, amikor az Úr Jézust segítségül hívtad? Mikor történt ez a te életedben? A gonosztevőnek nem a halálos ágyán, hanem a halálos keresztjén, az utolsó pillanatok egyikében. Mi változtatott meg téged és engem, amikor elkezdtük segítségül hívni az Urat? Nem mi csináltuk a dolgokat, csak az Úr kegyelme végezte el. Ez annál inkább hangsúlyos, mert amikor szégyenkezem a bűneim miatt, nem merek úrvacsorához járulni, mert valamit elkövettem gondolatban, a templomban ülök és vétkeztem. Lehet így úrvacsorához járulni? De van amikor úgy érezzük, hogy elhagytuk az Urat, az az állapot, amiben éppen vagyok, az Urat elhagyó tékozló fiú, vagy lány állapota. Talán még gyaláztam is az Urat.

A mai történet azt hirdeti, nézz Jézusra, és hallhatod: Velem vagy. A poklot ő járta meg, oda már nem kell elmenni, a megváltás már készen van, még egy gonosztevő is kegyelmet nyert bűnös lehetett.

Amikor bizonytalanságban vagyunk a már elhunyt szeretteinkkel kapcsolatban, hogy vajon vele mi történt, Jézusnak az a mondata, amit a megtérő gonosztevőnek mondott, azt hirdeti, hogy Isten kegyelme túláradó. Nem szeretném belemagyarázni az igébe, hogy a pokol, a kárhozat üres lesz, hanem azt szeretném hirdetni, hogy amikor fáj hívő testvéremnek az a szörnyű tény, hogy az elhunyt szerette hova került, akkor is Jézusra kell néznie. Nem arra kell nézni, hogyan halt meg az, aki már elment, hanem arra, hogy lehetett Jézus amellett, aki elment. Ha egy családban, vagy közösségben csak egy hívő ember van, akkor lehet hallani Jézusról, lehet látni az ő szeretetét, tapasztalni, milyen az Isten kegyelme. Az igében olvashatjuk: "Meg van szentelve a hitetlen". Van amikor valaki ige nélkül nyerettetik meg az Istennek. A hangsúly azon van, hogy a gonosztevő megtérését is az utolsó pillanatban Jézus jelenléte tette lehetővé. A hívő ember, ha mi hitben járunk, ezt a jézusi jelenlétet képviselik mindenki előtt, a legnagyobb gonosztevők előtt is.

Mi történik akkor, ha a szerettem még élete végén is Jézust gyalázta és úgy halt meg? A gonosztevő is gyalázta Jézust és mégis úgy halt meg, hogy Jézus legyőzte őt. Az Úr Jézusnak minden lehetséges. Az ő szeretetét hirdeti e gonosztevő iránt, hogy amikor azt mondta, hogy emlékezzél meg rólam, amikor te eljössz a te királyságodba, úgy gondolta, hogy a távoli jövőben, amikor majd valami történni fog. Jézus azt válaszolta, még ma, azaz Nagypénteken, még a szombat bekövetkezte előtt, tehát nem valamikori távoli jövőben, hanem az Úr Jézus már várta, mert ő testileg hamarabb halt meg a gonosztevőnél. Gondolhatjuk, milyen örömmel várhatta Jézus! Hiszen a Paradicsomban találkozhattak: "Ne félj, mert megváltottalak. Neveden hívtalak, enyém vagy".

Mi a helyzet a másik gonosztevővel? Mi van azzal, akinél nem tudjuk biztosan, hova kerül? Nem tudhatjuk, hogy a másik gonosztevő elveszett-e. Lukács evangélista több olyan történetet is leírt, ahol meghagyta a történet végének a nyitottságát. Mint például a tékozló fiú bátyjánál nem tudható, hogy végül bement-e az ünnepségre, vagy sem. A gazdag ifjúról sem tudhatjuk, aki szomorúan ment el a Jézussal való beszélgetés után, de amikor a tanítványok megkérdezték Jézust, hogy ki üdvözülhet, ha ilyen nehéz üdvözülni, Jézus válasza az volt: Embereknél ez lehetetlen, de az Istennél minden lehetséges.

Lehetséges Istennek, hogy a másik gonosztevő is hitre jutott? Igen. Ha ott lesz az Úr Jézussal a mennyországban, akkor találkozunk vele, ha nem, akkor Isten jogos ítélete lesz rajta örökre. Azonban, ha mi Jézusra nézünk és tudjuk, hogy halt meg, hova ment, hogyan intette meg a másik gonosztevő hogyan intette meg a segélykiáltó gonosztevőt, akkor bennünk lehet az a reménység, hogy Istennek minden lehetséges. Ha erre az isteni szeretetre nézünk, akkor nem kell kimondani, hogy ő biztosan elveszett. Bízzuk a mindenható, igazságos és kegyelmes Istenre, aki tudja, hogy hova került.

A mi személyes életünk átélheti azt a csodát, hogy bennünket ez a szerető Isten tart, mi is egyszer bemehetünk a Paradicsomba, ha nem jön el az Úr Jézus életünkben. Istennek minden lehetséges velünk kapcsolatban is. A próbák, a nehézségek között is, az örömök idején is megtart minket az Úr mindvégig. Jézus nekünk mondja most: ma velem vagy, holnap is velem leszel, hiszen itt vagyok, élek és kapcsolatban vagyunk az ő Szentlelke által. Ha majd eljön az az idő, akkor a Paradicsomban is vele leszünk.

A legjobb az lenne, ha azt tapasztalhatnánk meg, hogy nem a Paradicsomba kell menni, hanem átélhetnénk a csodát, hogy egyből feltámadott testben az új ég és az új föld örök dicsőségébe. De egyedül Jézusért, mert Istennek minden lehetséges.