Püspök Atyától, ahogyan évtizedeken át megszokhattuk, átgondolt, összeszedett előadást hallottunk. Lehetetlen a teljesség igényével visszaadni, hisz a másfél óra tömény tanítás-tanulás volt.

Hadd legyek hát kicsit szubjektív, s emeljem ki, ami engem megérintett.

Gyakorlatilag mindegy, hogy a II.Vatikáni Zsinatról, Az Evangélium hirdetése c. pápai enciklikáról, vagy a Hit Éve kapcsán kiadott dokumentumokról beszélünk, mert mind ugyanazt szolgálja: hitünk és hithirdetésünk megújulását.

Minden korban létezik egyfajta közömbösség, terjednek téves tanítások, még mindig sokan nem értik az evolúció és a Szentírás kapcsolatát. Vannak megválaszolatlan kérdések, kötelességünk felkészült válaszokat adni.

Elhangzott, hogy a Szentírás-tudomány nem öncélú, feladata minél több olyan információ nyújtása, amelyek által gyümölcsözően hirdethetjük a hitet. De csakis a Biblia által formálódott, személyesen elfogadott és megélt hitünket. Hiába adott minden eszköz, ha nincs, aki hitelesen közvetítsen.

Dolgozhatunk azon, hogy hitelt érdemlő követei legyünk Krisztusnak?

Saját, 2008-ban Az én Bibliám címmel megjelent könyvére hivatkozva mondta Szilárd püspök atya: „Személyes, hiteles olvasatomat tudom továbbadni.”

Így okított bennünket:

A Bibliát magamnak olvasom: keresem, mi szól nekem.

A Bibliát magamról olvasom: minden jelenetében ott vagyok, helyettesítsem be magam!

A Bibliát magam ellen olvasom: mint egy vádirat, szembesít saját gyengeségeimmel.

Végül, mintegy összefoglalóul, vagy jókívánságként azt kötötte lelkünkre a főpásztor: ne feladatból, hanem szeretetből végezzük a dolgunkat.

Köszönjük, Püspök Atya, erre törekszünk!