Gondolatok : Pünkösd u.32. vasárnap Zakeus története Lk 19,1-10. |
Pünkösd u.32. vasárnap Zakeus története Lk 19,1-10.
Polgári László sajópálfalai parókus 2013.01.12. 12:06
A nagyböjt minden évben a lelki rendrakás, az Istennel való összhang megteremtésének ideje. Nőttünk a mindennapok ismeretében, történtek velünk események. Nőni kell az Isten ismeretében is.
Hittel, Krisztussal kell megélni a mindennapokat. De előkészület nélkül belevágni valami egészen másba, mint amiben eddig voltunk: életveszélyes lehet, vagy esetleg eleve reménytelen, mert megalapozatlanul indult.
Ezért a keleti egyház liturgikus évében a nagyböjtöt 4 vasárnap készíti elő, a maga sajátos evangéliumi szakaszával. Négy evangélium, négy tulajdonságot állít elénk, amellyel rendelkeznünk kell, ha valóban meg akarjuk találni a böjt végén a Feltámadottat. Ezek közül az első Zakeus története.
Sokat olvastuk, hallottuk már. Írjuk át most mai nyelvezetre. Egy jól öltözött, elegáns úr kiszáll csinos felesége mellől egy nagyon új Mercedesből és felmászik az útszéli akácfára. Miért? Látni akarja a szentatyát, akit sokan valóban szentnek tartanak, de nem kapott jegyet, mert oda csak hívők mehetnek, ő pedig nem az.
Nem törődik vele, hogy drága ruháját összetépi a fa, hogy sokan megmosolyogják. A gyermekek – aki nem félnek a hatalmától – ki is nevetik. Hatalmas vágy, kíváncsiság hajtja: látni saját szemével, nem a TV-ben – az Isten küldöttét.
Nagyböjt előtti vasárnap: a vágy vasárnapja. Felébreszteni a vágyat Isten jobb megismerésére. A nevelés alapja: a kívánság beültetése a többre és a jobbra. Ha már belül van a hajtóerő, akkor az mozgatja a gyermeket a tudás felé. Lelki értelemben önmagunkat folyamatosan nevelni kell, hogy nyitott maradjon a szívünk, legyen elég ismeretünk Istenről, hogy meglássuk őt a mindennapok eseményeiben.
Ezért áldozatot is kell hozni. Néha nevetségessé is válik az ember. Megéri. Isten bonusza, hogy nemcsak a látás örömét kapom meg, hanem a találkozás boldogságát is. Ős is meglát engem, nem csak én. Kiderül, hogy ismer. Nevemen szólít. Lehet, hogy eddig is szólított, beszélt hozzám, csak vagy nagyon messze voltam tőle, vagy nem álltam rá a hullámhosszára: más nyelvet beszéltünk. Meglát, megszólít, meghallom, eljön hozzám.
Mi lett volna, ha Jézus nem veszi észre Zakeust? Lemászik, hazamegy, és folytatja ott, ahol abbahagyta. De meglátták, mert az Isten mindig lát és szólít. Innen már egy második történet kezdődik. Ez már nem a fán leskelődő Zakeus, hanem az otthonában Jézust hellyel kínáló. Ehhez már nem elég a vágy. Ehhez már kell a szív is. Meg akarom hallgatni. Ehhez egészen közel kell ülni hozzá, beengedni a házamba, időt, erőt szánni rá.
Életünk nagy eseményei a szeretet pillantásaiból táplálkoznak. Találkozások alakították életünket olyanná, amilyen. Ezek lehetnek negatívok is. A vágy lehet rossz is. A kívánság vitte Évát is az első bűnig. A rossz utáni vágy. Lehet profán is: pl. a tudomány. Zakeus, és mi ezen a héten az Isten utáni olthatatlan szomjat oltjuk magunkba. Az örök szeretetét, mert tudjuk, hogy nélküle a többi szeretetet a levegőben lóg. Ő az alapja mindennek, ami jó és szép.
Mi lesz akkor, ha Jézus a vendégünk? Üres lesz a zsebünk! De nem azért mert ezt kéri. Zakeusnak nem mondja Jézus, hogy:add el, amid van… Ő magától teszi. Mózes 20% jótékonyságot ír elő ebben az esetben. Ő 50%-os ad. Sokszorosát. Nem az egész vagyonát. Marad még. Az őskeresztények között is ok gazdag volt. Akik nem adtak el mindent. Megtehették, mert tudtak függetlenné válni a pénztől. Zakeus alighanem folytatja eredeti foglalkozását is. Hisz ehhez ért. De már másként. Mert kirakta kezéből, zsebéből ami lehúzta, amit görcsösen szorított. Most már van hová tennie Istennek a maga ajándékait. Ez történik az emberrel, ha tartósan Isten közelébe kerül. Új megvilágításba kerülnek az értékek. Eszközzé válik az, ami eddig cél volt.
Egy kereskedőnek egy levelet kellett átadnia P. Piónak, és meg kellett várnia a választ is. Barátja küldte, akit nagyon bántott társa züllöttsége. Pió atya ránéz: Változz meg! Beszélgetnek. Életgyónás a vége. Ezt írja később erről a találkozásról: Én, aki 45 éven át be sem tettem a lábam templomba, ezt a délelőttöt a világ minden kincséért nem adtam volna. Egész lényem a jóra irányult. Ezt jelenti találkozni az igazzal.
Alacsony termetű emberek nagyon szeretnének nőni. Mit nem adnának néhány cm-ért. Zakeus is nőni akar, de lelkileg. Sokat ad ezért. Sokkal többet kap. A pénz és hatalom nem tudta kitölteni boldogság utáni vágyát. Krisztussal találkozva helyére kerülnek vágyai. Kiderül, hogy nem többre, hanem másra van szüksége.
Történet. Fiatalember – sok szenvedély – elhatározás: új élet. Templom – gyónás. Tejfeles szájú, fiatal pap a gyóntatószékben. Ki akar fordulni: mit tud ez az életről? Mit tud nekem tanácsolni? Mégis bemegy. Pap: Ebben a pillanatban senki sem szereti Önt úgy, mint az Isten. Átjárja az öröm. Ott marad a templomban. Szereti az Isten! Ez a felismerés változtatja új emberré. Életében sok jó üzletet csinált már, de az volt a legjobb. Elnyerte Isten barátságát. Jézus ezt így mondja Zakeusnak: Ma üdvössége lett ennek a háznak. És a te házadnak?
|