Amikor első alkalommal felkínáltam nekik, hogy vízkereszt időszakában meglátogatom őket és szeretném szentelt vízzel meghinteni otthonaikat és velük együtt imádkozni, először a meglepődés tükröződött arcukon, de a barátság miatt szívesen láttak.

A beszélgetések során elmagyaráztam, hogy ez a világ fogságban tartja az embert, sokszor megtapasztalva, hogy ellenséges terület számunkra. A gonosz, miután rabszolgájává tette az egész teremtést az emberi nem bukása miatt, szinte a föld minden zegzugát befolyása alatt tartja. Egy ideig úgy tűnt minden rosszat sikerrel megtehet, még a Mesterünket, Jézus Krisztust is megpróbálta leigázni, de Ő, halála és feltámadása által széttépte a sátán bilincseit (bűneink adóslevelét) és újjáélesztette az életünket, felszabadított Isten fiainak életére. Ebben a spirituális csatában vesz részt az ember, és amikor sikeresen kerül ki egy-egy küzdelemből, mindig csökken az a terület, amin az ördög uralkodik.

Hatalmas erőfeszítést kíván tőlünk keresztényektől, de akik Krisztusban élünk, a szentségeken, szentelményeken keresztül megerősít ebben a küzdelemben. Ezért hintjük meg szentelt vízzel otthonaikat, hogy a lakásunk üdvösségünk színtere legyen, felszabadított terület. A lakás elsődleges színtere ennek a küzdelemnek. Van-e fontosabb helyszín, ahol élünk, mint a lakásunk? Mi otthon imádkozunk, dolgozunk, beszélgetünk szeretteinkkel, barátainkkal, éljük házas életünket. Milyen más fontos hely lenne, amit elsőként kell visszaszereznünk a gonosz hatalmából, amelyet időnként elfoglal az ellenség. Milyen megnyugtató erő, hogy életünkben van egy hely, ahol Isten lehet jelen, ahonnét a szentelt víz permetezése kiszorítja az ellenséget, a sátánt. Az üdvösségünk munkálásában leghatékonyabb eszköz ahhoz hogy sakkban tartsuk otthonunkba az ellenséget. A vízkereszti-istenjelenési meghintés erejében bízva tudunk újra az egyház medrébe visszaállni.