,,A hitből fakadó éneklés karácsonya”

Kis falunkból, Sajópetriből és filiáiból nem kellett senkit noszogtatni, első buzdító szóra jöttek a hívek, hogy közösen válasszuk ki és énekeljük, gyakoroljuk azokat az ősi, szinte csak egyházközségünkben ismert karácsonyi dalokat, melyeket a ruszin ősök apáról fiúra átörökítettek közöttünk. Az a nem titkolt szándék vezetett mindünket, hogy kántálásunkkal megajándékozzuk a Főpásztort karácsony előünnepén. A Miskolci Görög Katolikus Általános Iskola tanulóinak karácsonyi köszöntője után a szép számmal összegyűlt múcsonyi, edelényi, diósgyőri és sajópetri hívek kántálása következett. Talán mindünk nevében írhatom, nemcsak a Püspököt, de egymást is megajándékoztuk szállást kereső, vagy a Kis Jézus születésén örvendező énekeinkkel.

A közös éneklést követően meleg tea és finom süti mellett lehettünk tanúi egy-egy örömteli beszélgetésnek. Volt, aki megkérdezte:

- Mondd, te is emlékszel még erre a szép ruszin nyelvű énekre, amit a múcsonyiaktól hallottunk? Nagyszüleimmel mi is sokszor énekeltük. Jó volt felidézni, s lám még tudom, emlékszem rá!

Volt, aki a családjával, vagy egyedül érkezett, s hallgatója volt a bátrabbaknak:

- De jó lett volna, ha a mi egyházközségünkből is többen itt lettünk volna, együtt szívesen kiálltunk volna, hogy énekeljünk!

Igen. Exarchátusunk kicsiny családját sok közös gyökér köti össze. S ki lehetne jobban tisztában önmagával, mint aki tudja, honnan jött, aki ismeri múltját, gyökereit, mely táplálja a jelent, s melyre építheti jövőjét.

A megtapasztalt ajándékozottság öröme gyűjtötte össze egyházközségünket a Kis Jézus köszöntésére a Szenteste is. Az éjszakai zsolozsmán a tavalyihoz képest többen vettünk részt. Lelkesen csendült fel a ,,Velünk az Isten…”, a ,,Sz námi Boh…” éneke. A szertartást követően a résztvevők többségében volt még kitartás, buzgóság és lelkesedés, hogy a falunkat is megkántáljuk. A templommal szemben, a polgármesteri hivatal előtt felállított karácsonyfa körül szólt tovább az ének.