Délelőtt közös gondolkodásra hívtuk az érdeklődőket egy konferencia keretében, délutánra pedig mézeskalács-készítő versenyt hirdettünk. A konferencia az időskorúak gondjaira, problémáira hívta fel a figyelmet, bemutatva azokat a lehetőségeket, amelyekkel segíteni tudunk, de kiemelve azt is, hogy az idősebb generációk élettapasztalatával, tudásával és bölcsességével lehetnek a fiatalabbak is csak sikeresek.

A mézeskalács-készítő verseny célját a meghívóban így fogalmaztuk meg: „A művészet lehetővé teszi, hogy időt és bátorságot vegyek magamnak személyes boldogságom megvalósítására. Alkalmat kínálunk erre, hogy ne egyszerűen a valóságot másoljuk, hanem „égi mását”, létezésünk mélyebb értelmét mutassuk be. Ha időt áldozok rá, és belemerülök ebbe a sajátos szépségbe, akkor a karácsony üzenetét is közvetíteni tudom: megnyílt az ég kapuja, megszületett – velünk az Isten. A pusztaságban élő embert a hit kapuján át kell vezetni az Életre.”

Egyházközségünk tagjai nagy izgalommal készültek erre a napra, kora reggeltől nagy volt a sürgés-forgás. Kipakolták az ügyes kezű asszonyok kézimunkáikat, melyekből kedvükre válogathattak az ide látogatók. A templomkertben főzték a teát, forralt bort, megrakták az asztalokat finom házi süteményekkel. A csípős téli hidegbe igazi vendégváró, testet-lelket melegítő hangulatot varázsoltak. A templomba érkező vendégeket mézeskaláccsal kínálták.

A konferenciát Pacsai János esperes parókus atya nyitotta meg. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt, amikor első alkalommal nyitottuk meg a mézeskalács kaput, azt ígérte, hogy délelőtt mindig egy fontos témát veszünk elő, délután pedig együtt örülünk az alkotásoknak. Visszaemlékezett arra, hogy két évvel ezelőtt a cigányság problémája volt a téma, a vendégünk akkor Balog Zoltán volt. Elmondta, hogy az idén újabb fontos témára nyílik meg a mézeskalács kapu: az időskorúak gondjaira, problémáira. Kapcsolódva ezzel az Európai Unió által meghirdetett tevékeny időskor évéhez. Hangsúlyozta, hogy újfajta módon kell gondolkodni az idősekről és az időseknek is. A közösségünk jövőjét ilyen szempontból is végig kell gondolnunk. Elmondta, hogy a mi közösségünk inkább családos fiatalokból áll, de felkutattuk a városban élő időseket, és láttuk, hogy milyen sokan szorulnak segítségre. Ezért hoztuk létre a házi gondozó szolgálatunkat, és hívtuk meg erre a konferenciára a görög katolikus egyházban tevékenykedő 14 szolgálatnak a vezetőit és munkatársait.

A konferencia első előadója Asztalosné Zupcsán Erika szociális ügyekért felellős helyettes államtitkár volt. Előadásának címéül irodalmi idézetet választott: „Felelős vagyok a rózsámért”. Elmondta, hogy kedvenc olvasmánya a Kis herceg, aki hosszú utat jár be, amíg megtanulja, hogy felelős a rózsájáért. A saját bolygóján sokat vitatkozik a rózsájával, míg egy másik bolygó rózsakertjében ráébred, hogy szépek azok a rózsák, de üresek. Az idő, a szeretet, a törődés teszi széppé az ő rózsáját, amit nem biztos, hogy meghálál.

Az irodalmi példázatra utalva beszélt arról, hogy mindannyiunk feladata, hogy próbáljuk meg összeállítani a magunk rózsacsokrát. Sok emberért vagyunk felelősek, ez csokrot alkot. A személyes csokrunkban helyet kapnak a házastársunk, a gyerekeink, a szüleink és távolabbi ismerőseink is. Fontos, hogy éljünk a lehetőséggel, amikor törődhetünk velük.

2012 az aktív idősödés és a nemzedékek közti párbeszéd éve az Európai Unióban, jelezve, hogy bizony a fiatalok és az idősek közt nincs meg mindig a megfelelő párbeszéd. Vajon okai vagyunk-e mi mindannyian ennek? Mit csináljanak a fiatalok és az idősek együtt? Az-e a dolgom, hogy a gyerekemet mindennel ellássam? Biztos, hogy ez a hasznára válik? Helyettes államtitkár asszony ezért nagyon fontos feladatunkra hívta fel a figyelmet: a gyerekeinket meg kell tanítanunk arra, hogy felnőtt korukban jó döntéseket hozzanak.

Előadásában egy személyes történettel is megajándékozott bennünket. Hivatali munkája miatt az egyik karácsonyra nem tudott mézeskalácsot sütni. Szenteste, mikor ültek az asztalnál négy gyermekével és a férjével, egyszer csak egyikük megszólalt: „nincs mézeskalács!” Pillanatok alatt előkerültek a hozzávalók, és a családdal közösen nekiálltak mézeskalácsot sütni. A munka vidáman zajlott, finom illat terjengett a lakásban. Visszaemlékezve ez volt a legszebb karácsonyestéjük.

A következő előadásban dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök úr arról beszélt, hogy hogyan is alakult az özvegyeknek a sorsa az Ószövetségben, és mivé lett ez a mi Urunk, Jézus Krisztus környezetében. Rendkívül szuggesztív előadásában gondolatait számos bibliai idézettel támasztotta alá. Az Isten a férfit és a nőt egyenrangúnak teremtette, de ebben az egyenrangúságban a férfinak van elsőbbsége. Az Úristen szándéka azonban az ember bűnével zátonyra futott. A büntetés, amit az Isten kimért, nagyon szemléletesen mutatja az emberi sorsot.”Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” A bűnnek a következtében az első emberpár közti kapcsolat megváltozott. Az asszonyok sorsa nagyon keserves volt (a háborúk következtében nem volt annyi férfi, mint nő), a lélektani kiszolgáltatottság mellett a kiszolgáltatottság sokszor az élet fenntartásával együtt járt.

Az Ószövetségben többször megjelenik az asszonyi rosszaság. Ha jó az asszony, boldog a férj. Egyoldalú a szemlélet, a rossz asszony nem teszi boldoggá a férjet, az asszony kötelessége boldoggá tenni a férjet, a férj pedig élvezi azt. Sehol sem találunk olyan szöveget, hogy mit kell tennie a férfinak, hogy az asszonyt boldoggá tegye. Ez hiányzik a Szentírás ószövetségi részéből. A férfi hagyja, hogy az asszony szolgáljon neki. A derék asszony minden munkáját elvégzi, még becsületet is szerez a férfinak. A derék asszony erényei közt nincs felsorolva, hogy szerelmesen szereti a férjét. A férfi és a nő külön-külön éli az életét, magányosan él mind a kettő.

A mi Urunk, Jézus Krisztusnak kellett eljönni, hogy a szeretetet tegye meg a fő parancsnak. Nincs többé a férfi elsőbbrendűsége, a férfinak ugyanúgy áldozattá kell lenni a szeretetben, ki kell üresíteni magát, mint Szent Pálnak. A férjnek is engedelmeskednie kell az asszonynak. A házasság igazi misztériuma, hogy úgy tartozik egybe a férfi és a nő a szent házasságban, mint ahogy Krisztus szereti a maga egyházát.

Püspök úr szavai mélyen elgondolkodtattak bennünket, érzékelhettük, hogy az emberi kapcsolatokban rejlő nehézségeknek, problémáknak milyen mély gyökerei vannak. Ugyanakkor utat is mutatott a számunkra a szeretetben. Szavai így karácsony előtt megerősítették bennünk az újrakezdés reményét. A hátsó szándékok, birtoklási igény nélküli szeretet által valamennyien közelebb kerülhetünk az isteni titokhoz.

A harmadik előadó dr. Lukács Irén, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal főigazgatója volt. Előadásának címe: „Támaszt keresve” – házi gondozás.

Főigazgató asszony azzal kezdte, hogy püspök úr után a Bibliát idézni nem kell, és nem is szabad. Mégis eszébe jutott a tízparancsolatnak az a törvénye, hogy: „Tiszteld apádat és anyádat…”. Hangsúlyozta, hogy ennek a parancsnak a figyelembevételével kell mindent tennünk a világban. Egyaránt segítenünk kell az előttünk járó és az utánunk következő nemzedékeket is. Történelmi példákat idézett Hammurápitól az ókori Athénig az idősek, árvák, özvegyek, nincstelenek tiszteletéről és az ehhez kapcsolódó jogintézményekről. Láthatóvá tette, hogy a segítségnyújtás, mint társadalmi felelősség megtalálható a különböző társadalmakban. Az emberiség történelmének a kezdetére nyúlik vissza a gondozás, a gondoskodás kötelessége.

Utalt rá, hogy az Isten az embert testből és lélekből teremtette. A test segít abban, hogy a cselekvéshez legyen ereje, a lélek pedig segíti, hogy a cselekvés idejét megérezze.

A társadalom az emberi együttélést kell, hogy szabályozza, össze kell tartania az emberek, a társadalom csoportjait. Ezt jogszabályokkal teszi meg. A jó jogszabály az erkölcsi törvényeket ülteti át az emberek együttélésére. Ebben az esetben az emberek lelke és a kötelessége együtt mozog. A szociális gondoskodás területén kezdettől fogva ott találjuk az egyházat. A középkorban erre a gondozást felvállaló szerzetesrendek vállalkoztak, de különböző szenteket is látunk ezen a területen, például Szent Erzsébetet.

Napjainkban súlyos probléma, hogy a társadalom elöregedett, ezért egyre növekszik az igény a szociális juttatások és szolgáltatások igénybevételére. Ugyanakkor nincs elég forrás arra, hogy minden igényt kielégítsünk. Ezért a társadalmi felelősségvállalás az egyének oldaláról fokozottan kell, hogy megjelenjen.

A magyar szociális rendszer négy fő pilléren nyugszik: állam, egyház, önkormányzatok, civil (nonprofit) szektor. A lakhelyüket elhagyni nem akaró idős korúak körében egyre nagyobb az igény a házi gondozók által nyújtott, úgynevezett házi segítségnyújtásra. Ez a szociális ellátás egyik nagyon speciális területe. Az a célja, hogy az egyedül élő idős embereket a saját otthonukban lássa el. A saját otthonában élő ember jobban meg tudja őrizni az egészségét, ez az ellátási forma pedig az olcsóbb ellátási formák közé tartozik.

Problémaként jelezte főigazgató asszony, hogy az időskorúk sokszor némák, akik igazán segítségre szorulnak, nem beszélnek. A közösség feladata ezért jelezni, hogy kik azok a környezetükben, akiknek segíteni kell.

Főigazgató asszony szavai megerősítettek bennünket abban, hogy helyesen döntött egyházközségünk, amikor a házi segítségnyújtás szolgálatát beindította. Bízunk benne, hogy a jövőben ezt a tevékenységünket tovább fogjuk tudni bővíteni.

A konferencia végén Asztalosné Zupcsán Erika helyettes államtitkár asszony a szociális területen dolgozó jelenlévőket tájékoztatta a jogszabályi változásokról és a közeljövőben megvalósuló szervezeti átalakításokról, nagy segítséget nyújtva ezzel számukra jövőbeli munkájukhoz.

A konferencia szüneteiben a jó hangulatról a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola citerás növendékei gondoskodtak Hódi Klára tanárnő vezetésével. A délelőtti programot közös énekléssel zártuk Kovács Lajos atya gitár kíséretével.

Ezután következett a „mézeskalács kóstoló – forralt bor kortyoló”: az ebédszünetben a templomkertben gyűltünk össze egy kis agapere. Főtt virsli, sütemények, tea, forralt bor szolgálta a felfrissülést.  Közben vidám beszélgetéssel telt az idő.

Délután pedig gyönyörködhettünk a mézeskalács-készítő verseny alkotásaiban, melyek ötletességükkel, szépségükkel, és persze finomságukkal örvendeztettek meg bennünket. Volt itt minden, amit az ünnepi lelkület a készítők fantáziájában elindíthatott: karácsonyi jelképek, karácsonyfadíszek, adventi koszorúk, templomok, házikók, betlehemes, ajtó díszek, harangok és csillagok. 49 nevezés érkezett, de ezek között sok több darabból álló, egész kompozíció volt. A profik kategóriájában 4-en neveztek, egyéni nevezések száma 37 volt, a legizgalmasabb kategóriában („nemzedékről – nemzedékre”) pedig, amit a családok közöse készítettek, 8-an.

A versenyt a zsűri elnöke, Demeter Zoltán országgyűlési képviselő, református lelkész nyitotta meg. Örömét fejezte ki, hogy újra köztünk lehet ezen a szép napon, hogy együtt készülődhetünk az ünnepre. Méltatta a kiállított gyönyörű munkákat, elismerését fejezte ki mindenkinek, aki benevezett, időt és energiát áldozott arra, hogy minél jobban kifejezze alkotásával, hogy mit jelent számára a karácsony.

Nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek, hiszen mindegyik munkának más-más volt az értéke. Volt, ahol az ötletet lehetett kiemelni, volt ahol a kidolgozás mívességét. Ezért, bár jelképes sorrend kialakítására sor került, mindenkit díjaztak, aki a versenyre benevezett. Ezúton is köszönjük minden támogatónknak a segítségét, akik a díjakat felajánlották, illetve a nap sikeréhez hozzájárultak! Külön köszönet illeti Vranai Erika mézeskalácsost a felvidéki Csécsről, aki az egész napot velünk töltötte, ötleteivel, gyönyörű munkáival újra megörvendeztetett bennünket.

Dr. Keresztes Szilárd püspök úr gondolatával szeretném zárni ezt a kis beszámolót, aki azt mondta, hogy azért a mézeskalácsnak mégis csak elsősorban az a dolga, hogy finom legyen. És lássuk be, hogy teljesen igaza van. Ezért kívánjuk minden családnak, hogy karácsonykor ez a finomság ott legyen az ünnepi asztalon!