Kedves Ünneplő Testvéreim!

Tegnap, Jézus születésnapján arról elmélkedtünk, hogy a Karácsony csillaga a várva várt Messiás. A bölcsekkel együtt imádjuk mi is a betlehemi csillag által jelzett újszülött Megváltót, aki valódi fény a mi éjszakánkban, aki maga a mi drága csillagunk. Nekünk, keresztényeknek nem a csillagokban van megírva életünk, hanem lényünk legmélyére van beleírva, és gondviselő Istenünk tartja számon azt. Életünket a teremtő Istenen kívül nem határozhatja meg semmi más. Ezért nem foglalkozhatunk horoszkóppal, hanem az örök Istennel, aki önként jött le közénk. Kisded létére is Istenember. Törékeny testében is az erő forrása. Szegénységében is mindnyájunk gazdagítója. Ő nemcsak Emberfia, hanem Isten Fia, Megváltó is.

            Ma csatlakozzunk azokhoz a bölcsekhez, akik örömmel fogadták az égből érkező Urat és akik isteni intésre addigi útvonalukat is hajlandók megváltoztatni: más úton tértek vissza országukba. S bizonyára más elképzeléseket is vittek haza, mint amiknek addig a csillagvizsgálókban hódoltak. Ha igazán okosak, vagy inkább bölcsek vagyunk, most mi is megtérünk, s jó úton haladunk megváltó Krisztusunk felé.

            Szent Pál első Efezusi missziójáról jegyezte föl azt az Apostolok Cselekedetei, hogy „a hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket. Azok közül pedig, akik a rendkívüli dolgokat hajhászták, sokan összehordták a könyveket, és az ötvenezer ezüst értékű istentelen könyvet mindenki szeme láttára elégették”. Ha ma a kályhába vagy holnap a kazánba a polcunkon levő istentelen könyvekből fűtenénk be, ha végképp megszabadulnánk azoktól az írásoktól, amelyek horoszkóppal vagy új vallásossággal a hitünk meghamisítására törekednek, az lenne a bölcsekéhez hasonló fordulat: hogy más úton térünk vissza Isten országába.

            Krisztus születik! Dicsőítsétek! Karácsonyi köszöntésünket az egyik legkorábbi bizánci karácsonyi szentbeszéd, Nazianzi Sz. Gergely 38. beszéde ihlette ezekkel a szavakkal: „Krisztus születik, dicsőítsétek, Krisztus a mennyből jő, menjetek elébe! Krisztus a földön van, emelkedjetek!”

            De miért mondjuk jelen időben? Hát nem „megszületett” a pontos kifejezés? Nem úgy fogalmaz maga a hitvallásunk is? „…és emberré lett”. Mégis a görög egyház ma olyannyira aktuálisnak tartja Krisztus születését, hogy jelen időben beszél róla. Nemcsak köszönésében, hanem himnuszaiban és énekeiben. Kozmikus jelentőségű ünnepet hirdetnek meg ezek a szavak, s a gyakran ismétlődő „ma” utal arra, hogy a betlehemi istálló titka kétezer év múltán is aktuális. Karácsony éjjelén így elénekeltük Damaszkuszi Szent János szavait: „Krisztus születésével ma az ég és a föld összeköttetésbe léptek. Ma az Isten a földön megjelent, és az ember a mennybe fölemelkedett (Ma „a pásztorok dicsőítő éneket hangoztatnak: Dicsőség a magasságban Istennek, ki ma Júdeának Betlehemében az Istenszülő Szűztől egy barlangban megszületett!)”. A megváltó mű lényegét a bizánci zsolozsma karácsonykor így fogalmazza meg: „Az Ige megtestesül a te méhedben, Szeplőtelen Szűz, és jóindulata folytán emberré lesz, hogy az embert istenivé tegye”. Az „embert istenivé tevő” Ige megtestesülésével ma is lehetővé teszi ég és a föld összeköttetését és Isten és ember örök életközösségét. „Ma jelenik meg a Szűzanyától Az, kihez Anyja is, mint szolgálója simul és imádja…”

Ez visszhangzik templomunkban szenteste óta: „Ma születik a Szűztől a minden teremtményt fenntartó Isten…”

            Akkor este egy csöndes papi ima az örök karácsonyi gondolatot fogalmazta meg: „Istenünk, taníts meg, hogy ...egyesüljünk Krisztusod szent testével s vérével, és hogy azokat méltóan vevén magunkhoz, az élő Krisztust őrizzük szívünkben lakóul s a Szentlélek templomaivá legyünk.” Éppen ez Krisztus Urunk mai születése: „hogy az élő Krisztust őrizzük szívünkben lakóul”. Ma, itt és most.

Enélkül Megváltónk hiába született volna meg. „Mit használ az, ha Krisztus csak a szent Szűzből születik meg, de nem a saját bensőmben?” „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jön el a szívedben." – hangoztatják Angelus Silesius Karácsonyi párversei, amelyek egyházunk ősi hagyományát tükrözik.

Szent Pál Galata levele szerint Krisztus születésekor „eljött az idő teljessége”, s az apostol figyelmezteti fiacskáit, akiket fájdalommal szül újra, míg Krisztus kialakul bennük. Keresztény életünk annak folyamata, ahogyan Krisztus kialakul bennünk. Tehát „eljött az idő teljessége”, s itt székesegyházunkban ma is Krisztus születik!

            Ma is az élő Krisztus hordozói leszünk, ha méltó módon megáldoztunk, s ha az Ő jelenléte átjárja majd kis és nagyobb családunkat is. Ha Isten lépett be világunkba, Józsefhez hasonlóan mi is fogadjuk őt házunkba, otthonunkba, s kötelezzük el magunkat mellette mindörökre! Tartsuk meg parancsait egytől egyig…. Hiszen ez a rokoni kapcsolat legalábbis kétoldalú: Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért  - a mienk pedig abban, ha szeretettel megtartjuk parancsait egytől egyig. „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja ôt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” Ünneplésünk és életünk végső célja a Krisztussal való mai találkozás, vagyis az, hogy körünkben és ma is az ember istenivé válhasson és a Szentháromság életközösségébe léphessen be. A lényeg az, „hogy Krisztus a Lélek által lakást vehessen a szívünkben.”

Krisztus születik! Egy bizánci szentünk azt szögezte le, hogy „Krisztus folyton megszületik a lélekben, s testet ölt azokban, akik üdvözülnek”. „Ma a Szűz a legfelsőb lényt szüli”. Mert „Krisztus mindenkor és mindenhol működésbe akarja hozni megtestesülése titkát”. Ahogyan az Istenszülő vajúdik a karácsonyt megelőző napokban, úgy kellene nekünk is mint helyi egyháznak is vajúdnunk, hogy most is e világra hozhassuk az annyira várt Megváltót.

            Az igazi keresztényekben Krisztus újra testet ölt, bár most már nem fizikai értelemben „teszi Szűz anyává az őt világra hozó lelket.”

„Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára!” – mondta jézus annak idején Kafarnaumban. Bárcsak ma is elmondhatná: „Ma teljesedett be ez az én születésem, a karácsony…” Krisztus születik, ha engedjük őt e világra jönni körünkben és magunkban. S ezáltal már dicsőítjük is őt. Megdicsőül gyarló testünkben-lelkünkben, ha akarate szerint élünk. Hogyan is születik meg benned, testvérem? Ha meg akrod ismerni őt, végtelenül szereted, s elmondod neki napjában többször is, mint kedvesednek vagy mint a legdrágább gyermeknek: „Jézusom, szeretlek!”

A keresztények élete folyamatos karácsony. Kalkuttai Szt Teréz anya mondogatta : „Minden alkalom karácsony, amikor hagyod, hogy Isten rajtad keresztül szeressen másokat. Igen, minden alkalom karácsony, amikor rámosolyogsz felebarátodra, s kezet nyújtasz neki.”

            A karácsony fő témája tehát Krisztus világra hozása vagyis a vele való rokonság. Egyházunk tagjai a Lélek által Isten hajlékává épülhetnek egybe, s maguk is világra hozhatják Krisztust, sőt a barátai, rokonai lesznek. "Mostantól fogva mindnyájan rokonaim lesztek, ha parancsaimat megtartjátok - mondja Krisztus. Mert Jézus Krisztus ugyanaz, tegnap, ma és mindörökre! – Ámen!